Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Oroszlánkő vára

A Vág folyó völgyétől nyugati irányban, Illava városától 10 km-re, a Fehér Kárpátok hegyei között megbújva, a cseh-szlovák határ közelében található Oroszlánkő (Vršatské Podhradie) falu. A település nyugati széle mellett emelkedö, meredek, délnyugat–északkeleti irányban húzódó sziklamasszívum délnyugati részében épült fel Oroszlánkő vára. Az elnyúló sziklaszirtet és közvetlen környékét 1244-ben „Pruszka föld”-nek nevezték. Egy oklevél szerint ugyanebben az esztendőben IV. Béla király Bogomér ispánnak adta ezt a területet. Feltehetőleg ő építtette fel a várat, illetve annak korai magját.

A vár az első okleveles említésekor Csák Máté birtokában volt. Halála után királyi vár, illeve Trencsén várának és a trencséni ispánságnak állandó tartozéka. Zsigmond király 1396-ban Stiborici Stibornak és testvéreinek adta zálogba, majd rövidesen, feltehetőleg 1397-ben ismét a királyé lett.

1407-ben Garai Miklós nádor kezén volt, 1424-ben Zsigmond király neje, Borbála királyné birtokába jutott. 1439-ben Albert király vette el tőle és névleg nejének, Erzsébet királynénak juttatta. Valójában 1447-ben zálogként Cillei Ulrik szerezte meg, akitől 1454-ben Hunyadi János váltotta ki. 1457-ben a Hunyadiak kezén lévő királyi várak között említik. Mátyás király 1461-ben feleségének, Podjebrád Katalinnak adta jegyajándékul, ám Radosóczi Libák Mátyás várkapitány, aki korábban zálogként is bírta a várat, a huszitáknak játszotta át.

Szlopnai Menyhért foglalta vissza tőlük, és 1470-ben (vagy 1478-ban) zálogjogon megkapta a várat. 1484-ben végleg a Szlopnai (későbbi nevén Oroszlánkői) család birtokába került, a terjedelmes uradalommal együtt. 1530-tól folyamatos pereskedés zajlott a rokonság körében a vár birtoklásáért. Az egyik oldalági rokon, Csuzy András 1547-ben pert nyerve meg is ostromolta a várat, de Oroszlánkői János a támadást visszaverte. Fia, Oroszlánkői Miklós elhunytával (1576) kihalt a család férfiága.

Oroszlánkő ezután a Jakusith családé lett. Jakusith Imre 1663-ban e várból indulva verte szét katonáival a megyében dúló tatár portyázókat. 1680-ban Thököly kuruc hadnagya, Suhajda János váratlanul megrohanta és felgyújtotta a királypárti Jakusith várát. 1694-ben meghalt Jakusith Imre, a várat az Oroszlánkői és a Jakusith rokonság tiltakozása ellenére gróf Siegfried Breuner, a szomszédos Illava ura vásárolta meg, I. Lipót császár beleegyezésével. Breuner halálát (1698) követően leányának, Mária Antóniának férje, gróf Franz Maximilian von Königsegg-Aulendorf ezredes kezére került a vár és uradalma.

Rákóczi kurucai 1705. október elején a Königsegg ezredes által idehelyezett őrséget meglepték és váratlanul elfoglalták a várat. 1707 márciusában Peter Joseph de Viard vezérőrnagy, majd ugyanezen év augusztus elején Carl Hochberg von Hennersdorf altábornagy serege próbálta visszafoglalni, sikertelenül. Végül Madocsányi Miklós 1708. szeptember 5-én szabad elvonulás feltétele mellett adta fel a várat a császáriaknak.

Oroszlánkö várát a bevonuló császári zsoldosok puskaporral felrobbantották, az erősséget szétdúlták, lakhatatlanná tették. Késöbb a maradványokat kézi erövel is bontották, úgyhogy napjainkra egyes helyeken csak kis falcsonkok maradtak meg belöle, míg máshol magasan állnak a falai.

A változatos magasságú hegygerincen, a keleti szélén lévő felső és az északnyugatra eső, jóval nagyobb területű alsó vár között jelentős szintkülönbség figyelhető meg. Az északkeleti oldalon a várkapu 805 méter magasan nyílik, a felső vár tornyát pedig már 897 méter magasságban építették. A felső vár alatt északnyugati irányban egy kb. 60 x 70 méteres, enyhébb lejtésű plató helyezkedik el, ahol az alsó várat építették ki.

A tatárjárást követően a szabálytalan négyszög alakú kőtornyot a várszikla egyik keleti kiemelkedő pontjára, valószínűleg Bogomér ispán építtette. Készítésekor a torony pinceszintjét teljes egészében a sziklába faragták, ezenfelül a földszint és az emelet határoló falának jelentős részét is a sziklafalból vésték ki. A torony meglehetősen kis méretű (6 x 6 méter) és 1 méteres falvastagságú volt, belterülete kb. 4 x 4 méter. A toronynak is helyet adó szikla környezetét a 14. században már fal vette körül, illetve a közeli sziklákba további helyiségeket is belevéstek. A toronyhoz részben sziklába vájt alagút vezetett.

Az alsóvár kiépítése feltételezhetően már a 14. században megkezdődhetett, és tovább folytatódott a 16. századig. A szabálytalan négyszög alaprajzú alsó vár legépebben megmaradt épülete az északi sarokban emelt palotaépület, melynek külső falai két szint magasságban állnak. A nyugati lejtős rész kinyúló sziklacsúcsán kerek ágyútorony romja látható, és az északnyugati fal közepén is épült egy kisebb, kerek torony. Az említett, északi nagy palota keleti oldalánál, a kapu közelében egy valószínűleg 16. századra keltezhető félbástya romjai állnak.

Az északkeleti várfalnak a kiemelkedő sziklához támaszkodó részére többszintes lakóépületet emeltek, mellette vezetett a meredek lépcsősor a felső várba. A felvezető útvonal védelmére az alsó vár keleti sarkába lőrésekkel ellátott védőfalat építettek. Az alsó vár területén további néhány épület bizonytalan korú maradványa látszik. Ilyenek az északkeleti várfal mellé épített, már említett palotaépület, az északnyugati részben kialakított gazdasági épületek és további kisebb falmaradványok.

Források:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. kötet. 900-901. o.

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1301—1457 {1996} 382. 383. old. 
Révai Nagy Lexikona XIV. {1916, reprint 1993} 799. old. 
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvu 163. old. 
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. {1996} 63. 66. old. 
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 167. old. 
Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935 reprint 1996} szlovák nyelvu 261. 279. old. 
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 138. 139. old. 
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977} 173. old. 
Szabóky Zsolt: A Kárpátmedence várai {1996} 77. old. 
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 508. old. 
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 2. {1995} 154. kép 
Csorba Csaba: Regélö váraink {1997} 171. 175. old. 
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 138. 139. old.