Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fiume - RijekaHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume vármegye - Tarszat - Terszát vára (Trsat)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Térkép

A vár története:

„…Terszat [19] A mai Trsat, a római Tersaticoval lehet azonos, de annak helyét már nem lehet megállapítani és nem is valószínű, hogy valaha meg is lehet. Csak a vegliai, utóbb Frangepán főurak (knjez) korában jelent meg újból Terszat és biztos, hogy ezen a kitűnő helyen már sokkal régebben is állt egy erődítmény. Persze a Frangepánok is, szinte rögtön ezen a helyen építik fel a várukat, amit aztán egészen 1449-ig együtt birtokoltak, majd még ugyanezen évben a vár Frangepán Mártonnak jutott. Frigyes császár 1490-ben foglalta el Terszatot és a pozsonyi szerződés alapján az övé is maradt, csak az utódja, Miksa adta vissza a várat. Időközben 1508-ban a velenceiek elfoglalták Fiumét és Terszatot is, ám Frangepán Bernát visszafoglalta el a várat és haláláig, 1533-ig meg is tartotta. Terszatot az ő unokája, ozalji Frangepán István örökölte meg, de sajátjuknak tekintették a Zrínyiek és a Frangepánok is, ám a vár jelentősége miatt a császári sereg kezében maradt, sőt 1563-ban Lenkovich Iván bírta a saját őrségével. Károly főherceg 1582-ben Raab Gáspár zenggi kapitánynak zálogosította el., aki elkészítette a vár nyugati kapuját és aki Terszatot sógorára, Knezich Gáspárra hagyta. Ám 1616. körül, legalább is egy kis időre, Frangepán Miklós horvát bán kezében volt, majd ettől kezdve a határőrvidék fennhatósága alá került. 1826-ban, gróf Laval Nugent vette meg és kiadta Pavonuzzi építésznek, hogy építse át. Ő utána a várat fia, Artur Nugent (V 1897) kapta meg, a vár ma is a család tulajdonában van.

A Riječica folyó felett, egy kicsiny fennsíkon emelkedik Terszat vára. Az alaprajzát (1660-ban), M. Stier hadmérnök készítette el, aki a várat Fiume városával együtt is lerajzolta.

A vár két részre tagozódik: egy elülsőre, ahol ma a bejárat van és egy hátsóra, az északi részre. A kaputoronnyal szemben egy félkör alakú torony B, található a sarkon, melynek átalakítására a későbbiekben adott utasítást Nugent gróf. A C, lakótoronyról a keresztény hagyomány azt tartja, hogy egy római torony volt, ám semmi okunk sincs arra, hogy elhiggyük ezt a szóbeszédet. A közelében lévő félkör alakú kaputornyot D, a már említett Raab készítette. Az E, területen egy nagyobb lakóépület volt, ahogy az Valvasor képén látható. Stier a várat meglehetősen romosnak találta, hiányzottak a tetők és a lépcsők, sőt a ciszternát is felújításra tartotta érdemesnek.

Manzoni 1827-es képe, elég hűen ábrázolja a múltba süllyedt várat. A restaurálásnak nevezett átalakítás után semmi sem maradt, ami valamennyire is megegyezne a régi várral. Minden részére, olyan zavaró és jelentéktelen falkoronát készítettek ami az előtt nem volt, a C, lakótorony elé egy mauzóleumot alakítottak ki, antik lépcsősorral.

19] Laszowski: Hrv. Povj. Građevine, I. 1. (Horvát történeti építmények, I. 1 oldal)…”


---/---



Engel Pál adatai szerint:


Trsat (Horvátország, Vinodol m.)

Mint castrum, a Frangepánoké. Osztozkodásukkor, 1449-ben Mártonnak jutott – Vár Rijeka (Fiume) mellett az Adriai-tenger partján. Tőle a Benvenudi (Bevenyőd) családé, akiktől Mátyás 1480-ban cserével megszerezte.


---/---


Vesna Jenko


A Frangepánok vára: Terszát (Trsat), Modrus-Fiume vm. Szusáki járás


A Rijekai öbölbe ömlő, Rjecsina (Rječina) folyócska szűk folyóvölgye fölötti meredek és magas hegygerincnek azon a helyén, ahol már az őskorban, de a római korban is állt egy erődítmény, a Frangepánok a 13. század második felében egy várat építettek, melynek a rajta végrehajtott sokszoros átépítések miatt az eredeti kinézetét már nem lehet visszaállítani. A vár a fontos fekvése miatt - miután a Kvarneri öböl eme részét uralta, továbbá hogy a nagyjelentőségű Fiume (Rijeka) városa közvetlen közelében volt - nem maradhatott sokáig a Frangepánok kezén, de még a család 1671-es bukásáig sem, így Terszátot már a 15. század végén elvesztették azon váraik zöméhez hasonlóan, amit a Vinodoli vidéken emeltek.

A 15. század végétől a vár császári tulajdon lett, mint ahogy Fiume városa is, majd egy rövid időre, magánszemélyeknek – Raab Gáspárnak és Knezsity (Knežić) Gáspárnak - zálogosították el a várat, ami után a határőrvidék fennhatósága alá került. Terszát várát, 1826-ban gróf Laval Nugent vette meg, aki Paranuzzi építész tervei alapján, utasítást adott a vár „restaurálására”.

Terszát várának legrégebbi ábrázolásainak egyikét, 1660-ban Martin Stier, osztrák hadmérnök készítette el. Stier által kidolgozott alaprajza és Valvazor, „Die Ehre des Herzogtum Krain” című, 17. század végi művének képe (3. kép) alapján látható, hogy a terszáti vár, két elkülönülő térségként fogalmazható meg: van egy inkább lakórészként szolgáló északnyugati része, mely egy jobban védhető részen fekszik, ahonnan a vár alapját képező szikla meredeken zuhan a Rjecsina folyó völgye felé és van egy inkább védelmi elemekkel ellátott az alanti településhez közelebb eső keleti része is, ahonnan a várkastély a legkönnyebben volt megközelíthető. Míg az első térség a terepalakulatok miatt a sziklacsúcs szegélyét követi, addig az inkább védelmi térségként szolgáló rész, egy szinte szabályos négyzet alakú teraszt képez, mely déli irányban ereszkedik lefelé.

Azonban, a fenti adatok a 17. századi ismeretekből erednek, amikorra a vár eredeti kinézete már jelentősen megváltozott, azaz amikorra a várat már egy plusz védelmi övvel is ellátták, valamint a lakóhelyiségeit is kényelmesebbé tették. Tekintettel a Frangepánok többi középkori várának ismert alaprajzaira, feltételezhető az is, hogy eredetileg is létezett a várnak a keleti részén valamiféle külső védőöv, mely a nyugati részt védte, és amelynek feltehetően fából készült épületeit, csak a későbbiek folyamán építették át szilárd alapanyagúra. A tornyok mai szerkezetein, azonban máig fennmaradtak a középkori jellegzetességek. Eszerint a tornyok zöme befelé nyitott volt, ám nem minden esetben, de a Paranuzzi féle restauráció során, ezeket az eredetileg nyitott oldalakat is felfalazták. A Frangepán toronynak nevezett, valószínűleg legrégebbi torony, a vár délnyugati sarkában található, de mára ennek is csak az alsó része maradt meg eredeti állapotában. A tojásdad alakú „rómainak” is nevezett torony, a vár északi szegletében található, s ez a valamikori lakótorony, jelenleg is a vár, legerősebb, legmagasabb és legimpozánsabb tornya. A torony jelenleg kilátóként szolgál, a felső részét egy ízléstelen és hazug, „ghibellin” kori pártázat szegélyezi, mely szintén a 19. századi „restauráció” maradványa. A „római” tornyon, a neve ellenére, semmiféle építészeti részlet sem található, mely e korai datálásról tanúskodna. A négyzetes alaprajzú kaputorony, a „restauráció” alkalmával, szintén nagy változásokat élt meg. A falaiba neogótikus elemeket (egyes és négykaréjú ablakokat?) építettek be, mely által teljesen elveszette az eredeti funkcióját és kinézetét, mely a torony kiemelt funkciójából adódott. A vár északnyugati sarkában lévő torony is hasonló átalakítást élt meg. Egykor az összes tornyot, kölcsönösen körbejárható, valószínűleg fából készített védőfolyosóval köthették össze, azonban az északi védőfal mentén, jelenleg egy falazott és fedett védőfolyosó fut végig, mely szintén a 19. században végrehajtott átépítések következménye.

A Laval Nugent gróf által utasításba adott 1827-es rekonstrukció, a 19. század romantikus ideáljai által elragadott gondolat jellegzetes példája. E „rekonstrukció” során, Terszát vára elvesztette minden középkori jellegzetességét. Az átalakításkor, számos részletet adtak hozzá, illetve változtattak meg a terszáti váron, ami által jelenleg nehéz megkülönböztetni az eredeti és az utólagos részleteket. Azonban a váron belüli, leginkább összeférhetetlen beavatkozást akkor hajtották végre, amikor a vár keleti védőöve udvarának közepére, felépítették a „világ hőseinek” szentelt, pszeudoantik mauzóleumot. Ez a várudvar közepi építmény, a szokatlan kinézetével, teljesen erőltetettnek tűnik egy vár, szigorúan katonai jellegéhez.

A terszáti vár minden falának ormán lévő, L. D. An. Le Manzoni, 1837-es képén is látható mellvédek, melyek egy kert ízléstelen kerítésfalaként hatnak, mára már nem maradtak fenn, így a vár, 19. században restaurált lakórészein sem.

A vár együttesének vendéglátóhelységgé történő átalakítása érdekében végzett munkálatokkal 1964-ben végeztek, mégpedig kisebb-nagyobb módosításokkal, a 19. századi rekonstrukció képe alapján.


A tanulmány eredeti címe: Vesna Jenko – Dva Frankopanska grada: Trsat i Grobnik Megjelenés helye: „Vijesti muzealaca i konzervatora Hrvatski, 19??. Zágráb 48-49. oldal.


/Szatanek József/


Forrás: Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

GPS: É 45° 19.953 (45.332546)
K 14° 27.304 (14.455072)

Rijeka városa, illetve Terszat (Trsat) vára, a magyar határ - Zágráb - Karlovac - Rijeka közti autópályának köszönhetően, mára igen könnyedén elérhetővé vált. A sztrádáról, közvetlenül Rijeka előtt, az Orehovicai leágazónál térünk le. A jó minőségű, de alsóbb rendű út először áthalad a Rijekába vezető autópálya alatt, majd megy tovább a vár alatt, míg a vártól északnyugatra nem érünk, ott balra, hegynek felfelé haladunk. A tájékozódást jelentősen megkönnyíti a várrom, de a loretói Szűz Mária kegytemplom tömege és harangtornya is.

Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
14NovSzilaspogony - Kis-kő
13NovKrasznahorka - Vár
01NovSzibiel - Vár
31OktTarján - Vár
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
Ajánlott látnivalók
Vár
NedecVár
városerődítés
Besztercevároserődítés
Keresési előzmények
Fiume - Tarszat - Terszát vára