A vár története:
„…Terszat [19] A mai Trsat, a római Tersaticoval lehet azonos, de annak helyét
már nem lehet megállapítani és nem is
valószínű, hogy valaha meg is lehet. Csak a vegliai, utóbb Frangepán
főurak (knjez) korában jelent meg újból Terszat
és biztos, hogy ezen a kitűnő helyen már sokkal régebben is állt egy
erődítmény. Persze a Frangepánok is, szinte
rögtön ezen a helyen építik fel a várukat, amit aztán egészen
1449-ig együtt birtokoltak, majd még ugyanezen évben a
vár Frangepán Mártonnak jutott. Frigyes császár 1490-ben foglalta el
Terszatot és a pozsonyi szerződés alapján az
övé is maradt, csak az utódja, Miksa adta vissza a várat. Időközben
1508-ban a velenceiek elfoglalták Fiumét és
Terszatot is, ám Frangepán Bernát visszafoglalta el a várat és
haláláig, 1533-ig meg is tartotta. Terszatot az ő unokája,
ozalji Frangepán István örökölte meg, de sajátjuknak tekintették a
Zrínyiek és a Frangepánok is, ám a vár jelentősége
miatt a császári sereg kezében maradt, sőt 1563-ban Lenkovich Iván
bírta a saját őrségével. Károly főherceg 1582-ben
Raab Gáspár zenggi kapitánynak zálogosította el., aki
elkészítette a vár nyugati kapuját és aki Terszatot sógorára,
Knezich Gáspárra hagyta. Ám 1616. körül, legalább is egy kis
időre, Frangepán Miklós horvát bán kezében volt, majd
ettől kezdve a határőrvidék fennhatósága alá került.
1826-ban, gróf Laval Nugent vette meg és kiadta Pavonuzzi
építésznek, hogy építse át. Ő utána a várat fia,
Artur Nugent (V 1897) kapta meg, a vár ma is a család tulajdonában
van.
A Riječica folyó felett, egy kicsiny fennsíkon emelkedik Terszat vára. Az
alaprajzát (1660-ban), M. Stier hadmérnök
készítette el, aki a várat Fiume városával együtt is lerajzolta.
A vár két részre tagozódik: egy elülsőre, ahol ma a bejárat van
és egy hátsóra, az északi részre. A kaputoronnyal
szemben egy félkör alakú torony B, található a sarkon, melynek
átalakítására a későbbiekben adott utasítást Nugent
gróf. A C, lakótoronyról a keresztény hagyomány azt tartja, hogy egy
római torony volt, ám semmi okunk sincs arra,
hogy elhiggyük ezt a szóbeszédet. A közelében lévő
félkör alakú kaputornyot D, a már említett Raab készítette. Az
E,
területen egy nagyobb lakóépület volt, ahogy az Valvasor képén
látható. Stier a várat meglehetősen romosnak találta,
hiányzottak a tetők és a lépcsők, sőt a ciszternát is
felújításra tartotta érdemesnek.
Manzoni 1827-es képe, elég hűen ábrázolja a múltba süllyedt
várat. A restaurálásnak nevezett átalakítás után semmi
sem maradt, ami valamennyire is megegyezne a régi várral. Minden részére, olyan
zavaró és jelentéktelen falkoronát
készítettek ami az előtt nem volt, a C, lakótorony elé egy mauzóleumot
alakítottak ki, antik lépcsősorral.
19] Laszowski: Hrv. Povj. Građevine, I. 1. (Horvát történeti
építmények, I. 1 oldal)…”
---/---
Engel Pál adatai szerint:
Trsat (Horvátország, Vinodol m.)
Mint castrum, a Frangepánoké. Osztozkodásukkor, 1449-ben Mártonnak jutott
– Vár Rijeka (Fiume) mellett az
Adriai-tenger partján. Tőle a Benvenudi (Bevenyőd) családé, akiktől
Mátyás 1480-ban cserével megszerezte.
---/---
Vesna Jenko
A Frangepánok vára: Terszát (Trsat), Modrus-Fiume vm. Szusáki
járás
A Rijekai öbölbe ömlő, Rjecsina (Rječina) folyócska szűk
folyóvölgye fölötti meredek és magas hegygerincnek
azon a helyén, ahol már az őskorban, de a római korban is állt egy
erődítmény, a Frangepánok a 13. század második
felében egy várat építettek, melynek a rajta végrehajtott sokszoros
átépítések miatt az eredeti kinézetét már nem lehet
visszaállítani. A vár a fontos fekvése miatt - miután a Kvarneri
öböl eme részét uralta, továbbá hogy a
nagyjelentőségű Fiume (Rijeka) városa közvetlen közelében volt -
nem maradhatott sokáig a Frangepánok kezén, de
még a család 1671-es bukásáig sem, így Terszátot már a 15.
század végén elvesztették azon váraik zöméhez
hasonlóan, amit a Vinodoli vidéken emeltek.
A 15. század végétől a vár császári tulajdon lett, mint
ahogy Fiume városa is, majd egy rövid időre,
magánszemélyeknek – Raab Gáspárnak és Knezsity
(Knežić) Gáspárnak - zálogosították el a várat, ami
után a
határőrvidék fennhatósága alá került. Terszát
várát, 1826-ban gróf Laval Nugent vette meg, aki Paranuzzi építész
tervei alapján, utasítást adott a vár
„restaurálására”.
Terszát várának legrégebbi ábrázolásainak
egyikét, 1660-ban Martin Stier, osztrák hadmérnök készítette el.
Stier által kidolgozott alaprajza és Valvazor, „Die Ehre des Herzogtum Krain”
című, 17. század végi művének képe (3.
kép) alapján látható, hogy a terszáti vár, két
elkülönülő térségként fogalmazható meg: van egy
inkább lakórészként
szolgáló északnyugati része, mely egy jobban védhető részen
fekszik, ahonnan a vár alapját képező szikla meredeken
zuhan a Rjecsina folyó völgye felé és van egy inkább védelmi
elemekkel ellátott az alanti településhez közelebb eső
keleti része is, ahonnan a várkastély a legkönnyebben volt
megközelíthető. Míg az első térség a terepalakulatok miatt
a sziklacsúcs szegélyét követi, addig az inkább védelmi
térségként szolgáló rész, egy szinte szabályos
négyzet alakú
teraszt képez, mely déli irányban ereszkedik lefelé.
Azonban, a fenti adatok a 17. századi ismeretekből erednek, amikorra a vár eredeti
kinézete már jelentősen
megváltozott, azaz amikorra a várat már egy plusz védelmi övvel is
ellátták, valamint a lakóhelyiségeit is
kényelmesebbé tették. Tekintettel a Frangepánok többi
középkori várának ismert alaprajzaira, feltételezhető az is,
hogy eredetileg is létezett a várnak a keleti részén valamiféle
külső védőöv, mely a nyugati részt védte, és amelynek
feltehetően fából készült épületeit, csak a későbbiek
folyamán építették át szilárd alapanyagúra. A tornyok mai
szerkezetein, azonban máig fennmaradtak a középkori jellegzetességek. Eszerint a
tornyok zöme befelé nyitott volt, ám
nem minden esetben, de a Paranuzzi féle restauráció során, ezeket az eredetileg
nyitott oldalakat is felfalazták. A
Frangepán toronynak nevezett, valószínűleg legrégebbi torony, a vár
délnyugati sarkában található, de mára ennek is
csak az alsó része maradt meg eredeti állapotában. A tojásdad alakú
„rómainak” is nevezett torony, a vár északi
szegletében található, s ez a valamikori lakótorony, jelenleg is a vár,
legerősebb, legmagasabb és legimpozánsabb
tornya. A torony jelenleg kilátóként szolgál, a felső részét egy
ízléstelen és hazug, „ghibellin” kori pártázat
szegélyezi,
mely szintén a 19. századi „restauráció” maradványa. A
„római” tornyon, a neve ellenére, semmiféle építészeti
részlet
sem található, mely e korai datálásról tanúskodna. A
négyzetes alaprajzú kaputorony, a „restauráció” alkalmával,
szintén nagy változásokat élt meg. A falaiba neogótikus elemeket (egyes
és négykaréjú ablakokat?) építettek be, mely
által teljesen elveszette az eredeti funkcióját és kinézetét, mely a
torony kiemelt funkciójából adódott. A vár
északnyugati sarkában lévő torony is hasonló
átalakítást élt meg. Egykor az összes tornyot, kölcsönösen
körbejárható, valószínűleg fából
készített védőfolyosóval köthették össze, azonban az
északi védőfal mentén,
jelenleg egy falazott és fedett védőfolyosó fut végig, mely szintén a
19. században végrehajtott átépítések
következménye.
A Laval Nugent gróf által utasításba adott 1827-es rekonstrukció, a
19. század romantikus ideáljai által
elragadott gondolat jellegzetes példája. E „rekonstrukció” során,
Terszát vára elvesztette minden középkori
jellegzetességét. Az átalakításkor, számos részletet adtak
hozzá, illetve változtattak meg a terszáti váron, ami által
jelenleg nehéz megkülönböztetni az eredeti és az utólagos
részleteket. Azonban a váron belüli, leginkább
összeférhetetlen beavatkozást akkor hajtották végre, amikor a vár
keleti védőöve udvarának közepére, felépítették a
„világ hőseinek” szentelt, pszeudoantik mauzóleumot. Ez a várudvar
közepi építmény, a szokatlan kinézetével,
teljesen erőltetettnek tűnik egy vár, szigorúan katonai jellegéhez.
A terszáti vár minden falának ormán lévő, L. D. An. Le
Manzoni, 1837-es képén is látható mellvédek, melyek
egy kert ízléstelen kerítésfalaként hatnak, mára már nem
maradtak fenn, így a vár, 19. században restaurált lakórészein
sem.
A vár együttesének vendéglátóhelységgé
történő átalakítása érdekében végzett
munkálatokkal 1964-ben
végeztek, mégpedig kisebb-nagyobb módosításokkal, a 19. századi
rekonstrukció képe alapján.
A tanulmány eredeti címe: Vesna Jenko – Dva Frankopanska grada: Trsat i Grobnik
Megjelenés helye: „Vijesti muzealaca i konzervatora Hrvatski, 19??. Zágráb 48-49.
oldal.
/Szatanek József/
Forrás:
Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
