Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Salgóvár

Perőcsény település Pest vármegye északi szegletében, a Börzsöny hegység északnyugati lábánál helyezkedik el. Az egykor Hont vármegyéhez tartozó falu nevével, 1324-ben találkozunk először " Prenchen" alakban, amikor Harsondorfi Ölveg birtoka, majd 1342-ben Litva vár tartozékaként említik, míg 1366-ban Hont és Nógrád vármegyék közgyűlésén Ostyán Pető és Miklós esküvel nyert olyan bizonyítványt mutattak fel, amely szerint Baka és Salgó birtokokat apjuktól örökölték.

A Salgóvár bérce, a Perőcsénytől kb. 4km-re dél-délkeletre, a Börzsöny hegység nyugati szélét jelentő, észak-dél irányú magas hegyvonulat egyik kiemelkedő sziklacsúcsát jelenti. A Vár-bérc a gerincen kétoldalt egy-egy csúccsal szomszédos. Délre alig 200 méterre, a kissé magasabb Vár-bükktől, egy keskeny bemélyedő nyereg választja el. Míg távolabbi északi szomszédja a Kövirózsás és a Holló-kő.

Nyugat felől erősen emelkedő keskeny gerinc vezet fel a várig, melynek keleti oldala rendkívül meredek, sziklás. A vár tszf magassága 715 méter. A relatív magassága az Ipoly völgye felől 600 méter, míg a Fekete-völgyből 370 méter körüli. A vár fekvése védelem szempontjából jó, de a nagy relatív magasság és minden településtől, közlekedési útvonaltól való nagy távolság miatt nem uralkodó.

A vár, a természeti adottságokat kihasználva, három részre oszlik. A belső várat a középső, erősen kiemelkedő sziklafok jelenti. Körös­körül függőleges, megmászhatatlan az oldala, mintegy 11—12 m magasságban, egyedül a K-i oldala felől közelíthető meg, de itt is igen meredek. Középen egy belső épület falmaradványa húzódik 70 cm magasan. A felső vár legnagyobb átmérője kb. 25 m.

A következő szint, a középső vár, hosszan elnyúlik és középen magába zárja a felső várat. Déli végében volt a vár bejárata. A keskeny, sziklás gerincbe bevájt mély árok felett, szögletes kaputorony alapfalai állnak. Ebből indul ki a várfal két irányba. A K-i oldal feletti várfal 45 m hosszúságban jól követhető, de már csak az alapfalat jelentő, 1 m széles támfal áll 2—4 m magasságban, a hegyoldal sziklájára támaszkodva. A felső vár sziklaoldala alatt, ez a fal 2 m széles falszorost képez. A várfal ezen a helyen 1 m-re kiemelkedik a belső terepszint fölé. Ugyanitt a felső vár alatti sziklafalba, kissé a mai szint fölött, kis fülkét váj­tak. A várfal tovább É-ra nyomtalanul eltűnt, csak az É-i sarkában sejthető a földdomborulat alapján. A várkaputól kiinduló várfal másik ága, amely a középső vár Ny-i oldalát védte. A falmaradványt takaró föld domborzata alapján követhető égészen a felső vár vonaláig. Innen ma már csak az erősen elmosódott perem alapján jelölhetjük
meg a középső vár szélét, egészen az É-i sarokig. A középső vár legnagyobb átmérője kb. 80 m.

A vár harmadik, legalacsonyabban fekvő része az ÉNy-i oldalon húzódik, további öt méterrel lejjebb. DNy-i oldalán 20 m, É-i sarkában pedig 6 m hosszúságban áll még a fentiekhez hasonló fal, melynek a közbeeső oldalát elmosódott perem jelzi. Az alsó vár belső területét sok épülettörmelék borítja, többek között egy több méteres hatalmas faltömb, amely a középső várból gurulhatott le. Ugyanígy az alsó vár DNy-i oldalán kívül, a lejtőn is hever egy több méteres, legurult faltömb, a várfal tetején levő mellvéddel és egy esővízlevezető nyílással. A fal vastagsága 1,60 m, a mellvéd szélessége 0,87 m és magassága 1,00 m. Az alsó vár közepén, a törmelékhalmaz tetején, egy élszedett, gúlában végződő szárkő, ajtó vagy ablak része hever a 15. sz. végéről.

A várrom első történeti irodalmi említését 1864-ből ismerjük. 1866-ban Römer Flóris egy márványszobrot említ a vár területéről. 1889-ben Könyöki József járt a helyszínen, de feljegyzései elvesztek. A múlt század végén is említik, néhány történeti adattal együtt. Hosszú szünet után a közelmúltban többször találkozunk a nevével, de továbbra is csak a puszta létét rögzítik. Az egykorú okleveles adatok között elég gyakran szerepel. Néhány esetben azonban nem világos, hogy a Nógrád megyei vagy a Börzsöny hegységi Salgóvárról van-e szó.

A meglehetősen gyér régészeti leletek alapján, a vár a Magas-Börzsöny egyik kiemelkedő sziklacsúcsán már a 13. század közepén felépülhetett, melynek építtetője a Hontpázmány nemzetség Pásztói ága lehetett, akik 1319-ig szerepelnek a feljegyzésekben. Salgó várát első ízben 1331-től említik, de ekkor már mint királyi várat. Várnagya 1331 és 1342 között a Sártvány-Vecse nembéli Dobi Demeter volt. Majd 1372-ben a közeli Mikolán birtokos Novák mester a várnagya.

A várat 1387 után Szécsényi Kónya fia Simon szerezte meg. Az 1394-ben kelt Börzsöny határjárásában Salgót az ő váraként említik. Ugyancsak az övé volt az ekkor már a vár tartozékának tekinthető Mikola és Szokolya is. Simonnak jutott a vár, a család 1411. évi osztozkodásakor is.

Széchenyi Kónya fia Simon halála után a várat fia, Salgai Miklós örökölte, akit 1419-ben említenek uraként.  1419-ben a király, Bersen elöljáróinak kérésére Salgó-i Miklóst utasította visszaéléseinek megszüntetésére. A hatalmaskodás és erőszakoskodás nem fejeződött be. Ismeretes, hogy Salgó-i Miklós, perőcsényi, mikolai, orsányi és szakállosi jobbágyaival az esztergomi érsek kemencei birtokáról termést zsákmányolt, annak jobbágyait megverte. Az erőszakoskodás miatt 1423-ban elhatárolták az érsek birtokát Salgó várától és Perőcsénytől. Végűl 1424-ben Salgó-i Miklós hamispénzverés miatt hűtlenségbe esett. Tettéért jószágvesztésre ítélték, három várát a király elkobozta, közülük Salgót leromboltatta.

A Salgó-i Miklósnak a haláláig birtokában meghagyott falvai közül, a várhoz tartozó Szokolyát és Perőcsényt először Losonczi Bánffy László szerezte meg, aki 1435-ben elcserélte azokat Zsigmonddal. Mikolát, Perőcsényt, Orsányt és Szokolyát 1437-ben Lévai Cseh Péter zálogba kapta a királytól megalapozva ezzel a család nagy összefüggő területet magában foglaló Börzsöny hegységi uradalmát, amely a lévai várhoz tartozott. Az oklevélben a várat már nem is említik. A középkor hátralévő részében, csak az 1504-ben kelt birtokfelsorolásban szerepel mint a lerombolt vár. Utolsó írásos említésére 1733-ban, elpusztult várként került sor.

Források:

Nováki Gyula – Sándorfi György – Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. Bp. 1979
Miklós Zsuzsa - Kovács Gyöngyi: Középkori és török kori várak, erődítések Pest Megyében - Bp. 2022