Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pétervására, a római katolikus templom erődfala

Pétervására község délnyugati részén, a falu fölé magasodó dombon helyezkedik el a Szent Márton tiszteletére szentelt háromhajós, kéttornyú, neogótikus stílusú római katolikus templom. A korai romantikus építészet emlékei közé sorolt ma álló épület 1812–1817-között épült. A templomot korábbi eredetű lőréses kerítőfal övezi. A napjainkban látható négy kapu újkori, a fal eredeti kapuját nem ismerjük.

A körítő-fal vastagsága átlag 50 cm, néhol 56 cm, illetve csak 47 cm. Magassága a belső oldalon 2–2,25 m között váltakozik, külső magassága pedig 1,90–2,40 m között. A falon összesen 12 lőrést találunk. Az északnyugati falszakaszon négyet, egymástól egyenlő távolságra, a többit a fal délnyugati, illetve déli és délkeleti szakaszán, egyenetlenül elosztva. Feltűnő, hogy az északi és keleti fal hosszú szakaszán nincs lőrés. A lőrések azonos típust mutatnak, kisebb méretbeli különbségekkel.

A falat 1995-ben renoválták, de ez csak a fugák javítására szorítkozott és a tetejére kifelé lejtő beton tetőt készítettek, ezzel helyenként 10–20 cm-rel emelték a fal magasságát. A templom körüli falat először az 1811. évi canonica visitatio említi, de a lőrésekre nem térnek ki. 1854-ben a "régi fal" lőréseit is említik, a helyi hagyomány szerint ide menekült a lakosság a törökök portyázásai elől. Első építését az ágyú ismerete előtti korban gyanították, mivel a fal vastagsága oly csekély. A lőréseket Gerecze Péter, majd Pásztor József is említi.

1971-ben a templom körüli tereprendezésnél embercsontok kerültek elő, ezt követően 1972-ben Nagy Árpád, majd Fodor László a körítő-falon kívül a déli és keleti oldalon az újonnan kialakított kocsiút helyén összesen 68 sírt tárt fel, a mellékletek szerint a 11–18. század közötti időből, ugyanitt II. András-kori pénz és ékszerek is előkerültek. A körítőfallal kapcsolatban kutatás nem történt, de Nagy Árpád néhány megfigyelést említ az ásatási naplóban. Eszerint a körítő-fal tekintélyes szakaszában Árpád-kori falazatot őrzött meg. A temető használata a fal építése előtti időkben kezdődött el, a korábbi templom tájolása jelentősen eltért a mostani templom fekvésétől. A déli falon lévő Nepomuki Szent János szobra körüli résszel kapcsolatban Nagy Árpád megjegyzi, hogy ott befalazott Árpád-kori kapunyílás nyoma van.

2000-ben Nováki Gyula és Baráz Csaba foglalta össze a templomra és az erődfalra vonatkozó adatokat, amikor Nováki Gyula 1996-ban készített felmérését is közzétették, majd adataik nyomán 2001-ben Tolnai Gergely is foglalkozott az erődfallal.

A Pétervására első, Szent Mártonról nevezett egyházát az 1332–1335. évi pápai tizedjegyzék említi. A templomról a középkori és kora újkori források, mint folyamatosan fennálló épületről emlékeznek meg. A jelenlegi templom helyén állt előző templom legkorábbi említését 1696-ból ismerjük, amely középkori eredetű lehetett, mert az 1811. évi canonica visitatio szerint egy része gótikus stílusban épült. A fal és a lőrések építésének idejére nincs közelebbi adatunk.

Forrás:

Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sárközy Sebestyén:
Magyaroszág Várainak Topográfiája 2. kötet
Heves ​megye várai az őskortól a kuruc korig - 2009