Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pákozd - Pákozdvár

Velencei-hegység központi részének nyugati szélén, Pákozd község templomától északkeletre 4,7 km-re található a Pákozdvár nevű őskori földvár. Sukoró felől könnyebben közelíthető meg, a református templomtól északnyugatra 2,5 km-re a Tompos-hegy (Pince-domb) és a Sor-hegy közötti fennsíkon, az Angelika forrástól nyugatra 500 méterre terül el a vár. Keletről a mély Bodza-völgy (Hurka-völgy) határolja, területére út nem vezet, de keleti széle mellett jelzett út található. Legmagasabb részének tszf. magassága 253 m.

A földvár három, sorban egymást követő, jól elkülönülő részből áll. Mindháromnak különböző az alakja és a mérete, a terepviszonyokhoz igazodva. Nyugat felől valamennyit a hegység központi részének meredeken végződő oldala határolja, ezért ezeken az oldalakon mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen. Észak és kelet felé a várral nagyjából azonos magasságú fennsík terül el, ezért az erődítéseket elsősorban ezen az oldalon találjuk.

Déli végében van a fővárnak tekinthető várrész, a délnyugat irányába kiugró hegynyúlványon. Alsó vége kiszélesedik, itt a természetes hegyperem fut körbe. Három oldalról igen meredek lejtő határolja. Északnyugat felől mély, természetes eredetű völgy húzódik fel a várrész északi vége alá. Utóbbi az egyetlen jól megközelíthető oldal, amelyet 55 m hosszú sánc védett, belső magassága 1-1,5 m, külső oldala természetes, rövid hegyoldalban lejt a hegynyeregig.

A következő két várrész egy nagy, enyhén lejtős hegyoldal kettéosztását jelenti, melynek délkeleti végében van a kisebbik, sorrendben a középső várrész. Alakja hosszúkás és viszonylag keskeny. Délkelet felől a már említett mély völgy határolja. Északnyugati oldalán sánc fut végig, amely a keleti oldalon lekanyarodik a fent ismertetett első várrész sánca alá. A sánc vége felé egy nagy gödör mélyed a sáncba, árok itt nincs. E középső várrész hossza 190 m, legnagyobb szélessége 55 m.

Az északon fekvő harmadik, egyben a legnagyobb területű várrésszel zárul a sor. Nyugati oldala a rendkívül meredek hegyoldalhoz alkalmazkodva erősen kanyarog, mesterséges erődítést nem látni a felszínen. Északi vége és keleti oldala az azonos magasságú fennsík felől 1-1,5 m belső magasságú sánccal volt védve, a keleti oldalon 2-3 m mély, széles külső árok kíséri. E várrész északkelet-délnyugat irányú átmérője kb. 260 m, a keleti oldal sáncának hossza kb. 180 m. Utóbbi sánc délkeleti vége és a középső várrész között kb. 20 m felső szélességű nyílás lehetett a bejárat a legnagyobbik várrészbe. Az első két várrész felé nincs kapunyílás.

Pákozdvárat az irodalomban először Pesty Frigyes 1864–1865. évi helynévgyűjtése említi. 1904-ben Károly János a sáncról is megemlékezik. 1925-ben a vár területén földmunka során leletek kerültek elő, ez terelte a figyelmet erre a régészeti lelőhelyre, Marosi Arnold 1925–1926-ban és 1927-ben végzett itt ásatásokat. Az általa közölt vázlatos felmérésen a legdélibb várrészt nevezte „nagyvár”-nak, amelynek a sáncát 19 m hosszú, és 5 m mély árokkal átvágta. A felső rétegben agyaggal összetapasztott köveket talált, legalul pedig három betömött üreget. A sánc töltésében ugyanolyan leletek kerültek elő, mint a telep belsejében.

Marosi a belső területen is több helyen ásatott, 2-3 m vastagságban két réteget figyelt meg. Házakat, tűzhelyeket említ, de rajz hiányában bizonytalan, nem gödröket tartott-e annak. Válogatás után is sok leletanyagot vitt a székesfehérvári múzeumba (cserepek, sok kis bögre, különböző edények, szerszámok kőből, szarvasagancsból, zablaszár csontból és több bronztárgy is). Néhány urnasírt is felbontott sok edénymelléklettel. A föld vár általa közölt vázlatos térképén az urnatemető a földváron kívül, északra van jelölve.

A Marosi által feltárt leletekkel 1938-ban Mozsolics Amália,4 majd 1982-ben Kovács Tibor foglalkozott, a leleteket a vatyai kultúrába sorolták, A. M. Choyke a csonteszközöket dolgozta fel. 1949-ben Nováki Gyula járta be a helyszínt, aki publikációjában a vár leírását és a felmérést Marositól vette át. Részletes új felmérését 2002-ben Nováki Gyula és Terei György készítette el.

Forrás: Terei György – Nováki Gyula – Mráv Zsolt – Feld István – Sárközy Sebestyén - Fejér megye várai az õskortól a kuruc korig - Castrum Bene Egyesület – Civertan Bt. - Budapest, 2011 - 73-74 oldal