Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Aynard vára

Pest megyében a XIII. században egyetlen magánvár volt ismeretes, az amely a Perbál, Tinnye és Nagykovácsi községek által határolt terület közepe táján, a Nagykovácsiból Perbál felé vezető erdei út felett emelkedő 380 m magas, régen Nyerges-hegynek, majd később Aynárdvárnak nevezett hegycsúcson állt.

A vár helyét Kiss Ákosnak sikerült felderítenie, egyrészt az ide vonatkozó oklevelek, másrészt néprajzkutatásai során. A 380 m magas, középütt nyereggel elválasztott két csúcs keskeny gerincén találta meg a vár sánc és árok nyomait, két helyen pedig az egykori építményeket sejtető halmokat, s az építkezésnél felhasznált néhány habarcsos kődarabot.

Kiss Ákos leírása szerint a hegy Ny-i csúcsa ovális alakú, belőle az egykori torony helye a lejtő É-i, meredek oldalához közel emelkedik ki, ezt három oldalról szabályos árok, majd a magaslat peremét is jelentő sánc fogja körül. A torony helye 4 m magasan emelkedik ki, az árok szélessége 4 m, a sáncé 2 m. Az erődítménynek ez a része 44 x 17 m területű. Ettől 85 m-re K-re van a mások, 10 m hosszú kiemelkedés, amelyet 5 m-rel lejjebb 4 m széles félkör alakú árok határol. Az árok belsejében szabálytalan patkó alakú kiemelkedés van.

A várat III. Béla király uralkodása idején hazánkba költözött, francia származású Sámboki (Zsámbéki) család tagja, Miklós fia Aynárd építhette a tatárjárás után. Első okleveles említése az esztergomi káptalan 1274. Május 17-én IV. László királynak tett jelentésében fordul elő, amikor a szigeti apácákat Piliscsaba birtokába beiktatta. Az oklevél megemlíti többek között a "Cheu"-ból jövő utat, a Pilis erdőt, Kovácsi lakóit, "Tyne" falut és "Eynard" várát.

Az 1348. május 16-i oklevél szerint Pál országbíró megerősítette azt az egyezséget, melyet a Tinnye és Zsámbék nevű Pilis vármegyei birtokok mellett fekvő 12 erkényi föld, erdő és szőlő felosztásáról Zudar Péter és Guthundorf János egyrészről, más részről pedig Zaar László, Aynárd és Sumrakos unokája, István kötöttek.

A vár már 1401-ben romokban hevert, de hogy mi okozta pusztulását, nem tudjuk. Az ez évben kelt oklevél szerint - melyben Zsigmond király meghagyására a budai káptalan meghatárolta a Maróthy János macsói bánnak adományozott birtokot - "ahol a Mézeshegy felé fordul (ti. az út), amit később Aynárdvárnak neveznek, amely Aynárd vára, egy elhagyott vár áll, ahol nevezett rész birtokosa János bán (Kicke-i Aynárd fia Miklós fia János), végül is szegény sorsra jutott, miután előzetesen a nevezett Perbál birtokán lakott". Ezután többé már nem emlékeznek meg a várról, amely elhagyatva teljesen elpusztult. Kiss Ákos cikkében utal arra a lehetőségre, hogy a vár esetleg már a tatárjárás előtt állt.

A kutatók véleménye azonban nem egyöntetű azzal kapcsolatban, hogy ezen a helyen valóban állt-e vár. 1980-ban Miklós Zsuzsa végzett rövid próbaásatást, mely negatív eredménnyel zárult. A hegy tetején ásott három kutatóárokban néhány cm mélyen a sziklás altalaj jelentkezett, leletek nem kerültek elő. A felszínen látszó bemlyedéseket ezért nem tartja sáncárok maradványainak. A helyszíni tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy a vár készítését csak elkezdték, de nem fejezték be.

A várhegyet és környezetét korábban javarészt feketefenyő erdő borította, melyet 2010 körül kivágtak. Ez jót tett a helyszín átláthatóságának és jövőbeli kutathatóságának. A rendkívül morzsalékos kőzetfelszín, napjainkban is erős eróziós hatásnak van kitéve, így 600 év távlatában érthető válik a faltörmelékek hiánya és a lepusztult terepi rajzolat. A Zajnát-tető kétségkívül alkalmas volt erődítés építésére, és a napjainkban látható csekély erődítésnyomok igazolják is egy vár építését. Hogy ez valamely ok miatt félbeszakadt és nem fejeződött be, azt csak szélesebb körű feltárás tudná megválaszolni. Remélhetőleg egy közeljövőben végzett kutatás, pontosabb képet tud nyújtani vár építésére, létezésére. Az esetlegesen előkerülő leletek pedig az időbeli kormeghatározásról nyújthatnak információkat.

Források: