Utolsó frissítés: 2026.09.13.
Vrgorac tornyvárai
Vrgorac két évszázadon át oszmán uralmat élt át. Számos épület maradt fenn ebből az időből, ellentétben a dél-horvátországi régiók többi részével. Úgy tartják, hogy az oszmán hatóságok számára épültek. A velenceiek 1690-ben foglalták el Vrgoracot az oszmánoktól. Az oszmánok alóli felszabadulás után nem bontották le őket, hanem lakóhelyként használták, és időnként felújították.
Vrgorac városa földrajzi és stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően, a belső területeket a tengerparttal összekötő fontos utak kereszteződésében, egyike azon ritka vidéki-városi egységeknek, ahol a különböző kulturális és erődítményépítészeti jellemzők keverednek. Ebben az összefüggésben megfigyelhetjük a Serdarovih-Polića-Elezovih házak hagyományos építészeti komplexumának kialakulását és fejlődését, amely Vrgorac központi részén található. Ritka írott és grafikus történeti forrásoknak, valamint az egyedi építészeti elemeknek és részleteknek köszönhetően nyomon követhetjük a komplexum épületeinek történelmi és építészeti fejlődését az oszmán uralom idejétől a 19. századig. A szóban forgó építészeti komplexum többes számú neve mind történelmi fejlődésének, mind építészeti kialakításának összetettségét mutatja. 2008 és 2018 között a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma és Vrgorac városa finanszírozta az épületkomplexum szerkezeti felújítását és rekonstrukcióját, amely új rendeltetésére vár.
A Kapetanov(ić)a kula (Dizdareva, Dizdarevića, Kapetanova kula, Franića kula, Tinova kula) egy erődítmény Vrgoracban, Horvátországban. A városban található, jól megőrzött oszmán kulturális örökség része. Ma nyolc török torony található a városban, ezek Avala, Dizdarević-torony (Kapetanović-torony), Cukarinović-torony, Paker-torony, Mumin-torony és Raos-torony néven ismertek. Céljuk lakó- és védelmi volt. Biztonságos éjszakai tartózkodási helyként szolgáltak. Dizdarević-toronynak is nevezik. Vrgorac nyolc török tornya közül a legnagyobb. Úgy tartják, hogy a középkori városfalak szerves részét képezte. Tino Ujević szülőhelye. Építkezése és szépsége tekintetében különbözik a többi toronytól. A torony háromszintes és négyszögletes alaprajzú.
Cukarinović bég tornya, vagyis a Barátok tornya, 1690-től a plébánia tulajdona. Szabadon álló épületként épült, négyzet alaprajzú, nyugat-keleti tájolású. Ez egyike annak a négy eredetileg fennmaradt török toronynak, amelyeket a 17. században építettek, amikor Vrgoracban védelmi és lakóépületek sorozatát építették. Ma a toronyban található a plébániahivatal gyűjteménye.
Forrás: Maja Zelić - Graditeljski sklop Serdarovih-Polića-Elezovih kuća u Vrgorcu
Serdarovih-Polića-Elezovih kuća
Grad Vrgorac, zbog svog geografskog i strateškog položaja na križanju važnih prometnica koje spajaju unutrašnjost s Primorjem, predstavlja jednu od rijetkih ruralno-urbanih cjelina gdje dolazi do miješanja različitih kulturoloških, ali i graditeljskih karakteristika. U tom kontekstu promatrat ćemo nastanak i razvoj tradicijskoga graditeljskog sklopa Serdarovih-Polića-Elezovih kuća, smještenog u središnjem dijelu Vrgorca. Zahvaljujući rijetkim pisanim i grafičkim povijesnim izvorima, ali i pojedinim graditeljskim oblikovnim elementima i detaljima, historijski i arhitektonski razvoj građevina sklopa možemo pratiti od vremena osmanske vladavine pa sve do 19. stoljeća. Množina naziva predmetnog graditeljskog sklopa
pokazuje slojevitost kako u njegovom povijesnom razvoju, tako i u njegovom arhitektonskom oblikovanju. U razdoblju od 2008. do 2018. godine Ministarstvo kulture i medija Republike Hrvatske (najvećim dijelom) i Grad Vrgorac financirali su građevinsku i konstruktivnu sanaciju te rekonstrukciju ovog graditeljskog sklopa koji čeka svoju novu namjenu.
Izvor: Maja Zelić - Graditeljski sklop Serdarovih-Polića-Elezovih kuća u Vrgorcu
Kapetanov(ić)a kula (Dizdareva, Dizdarevića, Kapetanova kula, Franića kula, Tinova kula) je fortifikacijski objekt u Vrgorcu, Hrvatska. Pripada nizu dobro očuvanih materijalnih ostataka osmanske kulturne baštine u gradu, prije svega kulâ. U gradu je danas osam turskih kula znane pod imenima Avala, Dizdarevićeva kula (Kapetanovića kula), Cukarinovićeva kula, Pakerova kula, Muminova kula, Raosova kula. Kao malo gdje na jugu Hrvatske, naglašene su u naselju i brojem i po položaju. Namjena im je bila stambena i obrambena. Služila su kao sigurno prenoćište.
Naziva ju se još i Dizdarevića kula. Najveća od osam turskih kula u Vrgorcu. Smatra se da je bila sastavni dio srednjovjekovnih gradskih zidina. Rodno je mjesto Tina Ujevića. Načinom gradnje i ljepotom različita je od ostalih kula. Kula je na tri kata četverokutna tlocrta.
Kapetanova kula (tal. Torre detta del Principe), danas Tinova kula najveća je srednjovjekovna fortifikacijska i stambena gradevina. U njoj se održava kulturna zbivanja. Za rođendan hrvatskoga pjesnika Augustina Tina Ujevića održava se sedmodnevna Kulturno-književna manifestacija S Tinom u Vrgorcu od 30. lipnja do 5. srpnja. U kuli je "književna vitrina" današnjih dobitnika Nagrade „Tin Ujević" i sudionika kulturno-književne manifestacije „S Tinom u Vrgorcu". Kula ima galeriju u kojoj su donirana umjetnička djela „Theaterwindspiel" iz Berlina. Galerija je mjesto izložbi stranih i domaćih umjetnika.
Rodna kuća Tina Ujevića je zaštićeno kulturno dobro[6] Rodna kuća Tina Ujevića, nazivana još i Kula Dizdarevića ili Kula Kapetanovića, je trokatnica, četvrtastog tlocrta građena nepravilnim klesancima, slaganim u redove. Jedna je od nekoliko sačuvanih kula iz turskog perioda koja je kao i ostale opasivala Vrgorac i služila kao stambeni i fortifikacijski objekt. Datira se u 17. stoljeće. Kula je u dobrom stanju. U drugoj polovici 19. stoljeća napravljene su preinake unutrašnjih prostorija kule.
