Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kucine Kuk vára

Kuk, egy erődítés Kučina és Mravince felett, a Mosor lejtőin. Először a 16. század első felében említik. 1520-ban I. Mauro velencei biztos írta le. Egykor egy káplár élt az erődben; őrség nem volt, de falusiak őrizték, valószínűleg a közeli középkori falvakból. Amikor az oszmán gyalogság 1520 decemberében megtámadta az erődöt, a 20 fős helyőrségnek sikerült visszavernie a támadást és megölnie az oszmán parancsnokot. 1524-ben M. Baleono velencei tudósító meglátogatta az erődöt, és megállapította, hogy rossz állapotban van, és gyors helyreállítását javasolta, meggyőződve az erőd fontosságáról. 1532-ben Šimun pap, akit a velencei N. Querini kiűzött a klisi erődből, ott rejtőzött el az oszmánok elől, így arra lehet következtetni, hogy a velenceiek az említett időben nem birtokolták az erődöt. Az oszmánok 1536-ban visszafoglalták az erődöt, majd 1539-ben Murat-bég Tardić foglalta el és rombolta le. 1567-es jelentésében Split fejedelme, Antonio Pasqualigon Kukot oszmán őrhelyként említette, amelyet békeidőben foglaltak el. Néhány évvel korábban Rustem-paša nagyvezír a velencei követekkel való megállapodás nélkül határozta meg a határt, és ekkor foglalta el a Kuk erődöt. – Az erőd két részből állt. Az alsó rész a Mosor sziklái között helyezkedett el, és három oldalról falak védték. Az alsó rész bejárata valószínűleg a déli falon volt. Az erőd nyugati oldaláról az áthatolhatatlan meredek sziklák akadályozták a megközelítést, és mivel az északi részen lejt a terep, ott falat építettek. Az északi fal, amely körülbelül 27 m hosszú és körülbelül 5 m magas, az erőd legjobban megőrzött része. Az erőd belsejében legalább 11 ház állt. Száraz kőrakásos technikával, kőtömbökből épültek. Minden házban csak egy szoba található, amelynek bejárata az épület egyik sarkában található. Valószínűleg akkor épültek, amikor a környező falvakból a lakosokat evakuálták az erődbe, miután azt már nem foglalta el katonai helyőrség, amiről a 16. századi források is említést tesznek. Az erőd második része az erőd alsó részétől keletre található, amely egyben a legmagasabb része is. A felső erőd téglalap alakú, a keleti és nyugati oldalon sziklák tetején helyezkedik el. Két részből áll. Az épület északi része 13 m × 5,8 m. A falakon számos lőrés maradt fenn. Feltételezik, hogy az épületnek eredetileg földszintje, első emelete és padlása volt. Az épület északi részét egy fal választja el a többi résztől. Az épület északnyugati sarkában egy kis ciszterna maradványai találhatók. A felső erőd déli része rossz állapotban van. Az északnyugati sarokban számos lépcső maradt fenn, amelyek nyugat felé, vagy inkább a szikla széle felé ereszkednek le, amely alatt az alsó erőd található. Vannak jelek arra, hogy ezen a helyen egy faépítmény állt, amely összeköttetést biztosított a felső és az alsó erőd között. A felső erődöt őrháznak vagy megfigyelőhelynek tekintik. I. Mauro fent említett 1520-as idézete és a 15. század második feléből származó kerámialeletek segítenek az erőd felső részének keltezésében, és úgy vélik, hogy a 15. század második felében épült. Az erőd építésének oka nem zárható ki, mint a velenceiek és a horvát nemesek, valamint a kormányzók közötti gyakori konfliktusok a Kuk közelében található Klis-erőd körül. Valószínűbb azonban, hogy az oszmán fenyegetés miatt épült. A 16. század elején a velencei közigazgatásnak nem volt érdeke vagy képessége az erőd gondozására. A Kuk területen felszíni őskori kerámialeleteket találtak, amelyek korábbi erődítmények létezésére utalnak.

Forrás: Krešimir Regan - Vlatka Dugački - Leksikon Utvrda Hrvatske