Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tátika vára

A község határában emelkedő 413 m magas, meredek erdős hegy kúpján található a kelte-nyugati irányban elnyúló szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár romjai. A Bergh Károly felmérése alapján készített alaprajz szerint a vár keleti részén állt a 2 m falvastagságú, kb. 9x11 m méretű öregtorony, melyhez nyugati felé különféle rendeltetésű helyiségek sora csatlakozott. Pontos alaprajzi elrendezését azonban csak egy részletes feltárás során lehetne tisztázni.

Legépebben megmaradt részei az északi várfalhoz épült helyiségek maradványai és az egykori földszintjének nagyrészt törmelékkel feltöltött dongaboltozatos helyiségei.

Az alsó falvonulat maradványaiból arra lehet következtetni, hogy a felvezető út a várat övező falszorosban helyezkedett el. Giulio Turco 1569-ben készített rajza a várat kerek alaprajzú külső védőművekkel ábrázolja.

A Tátika hegy nevét első ismert birtokosától, a Tátika nemzetségből kapta. E nemzetségből származott Tádé 1246-ban erőszakkal elpusztította a Zala megyei Erek nevű települést, ahol a Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök kúriája is állott. Az ebből keletkezett per során a püspök kárpótlásul megkapta Tátika hegyét, ahol 1246-57 között felépítette Tátika felső és alsó várát, és azokat 1257-ben a veszprémi püspökségnek adta át.

Zlandus püspök a vár kormányzását fivéreire, Márton comesre és Kázmérra bízta. Miután a testvérek a várat vonakodtak visszaadni birtokosának, per támadt közöttük. Ennek eredményeként IV. Béla Tátika várait Zlandus halála után öccse Márton comes és fia János, Márton s Mike a várat erőszakkal elfoglalták, ami ellen Pál veszprémi püspök panaszt emelt. Az ügy elintézése eredményeként IV. Béla a várat a veszprémi püspöknek ítélte. Pécz nembeli Apor mester és Lukács zalai ispán királyi rendelkezésére hivatkozva a várat elfoglalták, mire Benedek püspök tett panaszt III. Endre királynál. Feltehető, hogy a király a panasznak helyt adott, a vár ismét a püspökség birtoka lett.

A XIV. századtól már nem különböztetnek meg alsó és felső várat, csak Tátika várat említenek okleveleink. 1314. június 25-én itt tartottak közgyűlést, ahol Németújvári András Zala vármegye főispánja, Pál mester alispán és a megye nemesei hoztak különböző peres ügyekben ítéletet. Tátika 1342-ig volt a veszprémi püspökség birtoka, ekkor I. Lajos király Meskó veszprémi püspöktől elvette, és helyette a kálvölgyi királyi birtokot adta cserébe.

Valószínűleg királyi adományként került a csáktornyai Laczkfiak birtokába Tátika, akik részt vettek a Délvidéken 1387-ben kitört királyellenes lázadásban. Emiatt Zsigmond Laczkfi István nádort lefejeztette, és birtokait, köztük Tátika várát is elvette. Mint királyi vár 1397-ben Kónya bán fiainak kezébe került, de két év múlva, 1399-ben már ismét Zsigmondé.

A király a XV. század elején 8020 aranyforintért Tátika várát és Keszthely mezővárost Sárfeneki Frigyesnek zálogosította el, aki azt Széchenyi Frank országbíró 1403.január 10-i levele szerint Marczali István fiainak Miklós erdélyi vajdának, Dénesnek, a székelyek ispánjának és Péter mesternek adta tovább zálogba. Zsigmond azonban 1404-ben a zálogbirtokot visszavette ugyanezért az összegért a Somogy megyei Segesd városát adta a Marczaliaknak.

A király 1406. november 19-én Eberhard volt zágrábi, ekkor váradi püspöknek, királyi kancellárnak és Íjános választott veszprémi püspöknek, továbbá unokaöccsének Albeni Rudolf fiainak Petermannak, Jánosnak és Rudolfnak új adományként adta Tátika várát tartozékaival együtt. Egy 1423-ban kelt oklevél szerint a vár gersei Pethő Jánosnak, Zala vármegye főispánjának birtoka, kinek itteni várnagya Tamás; majd a zalavári konvent 1438.évi bizonyságlevele szerint Albert király adománylevele alapján gersei Pethő Lászlót és Petőt, Zala és Vas vármegyék főispánjait Tátika vár s tartozékainak birtokába beiktatta. Az 1490.évi osztályok Tátika várát és uradalmát Pethő János és Miklós kapta. 1508-ban Pethő János, Tamás és Ferenc birtoka.

A török terjeszkedése következtében nemcsak a keszthelyi ferencesek helyzetét itt biztonságba egyházi kincseiket, hanem a környék nemesei is idehozták értékeiket. Kecsethy Márton püspök a várat 1538-ban ostrommal elfoglalta, és az ott talált közel 100 000 forint értékű kincset elrabolta. Emiatt gersei Pethő Ferenc özvegye, sógorai és gyermekei vádat emeltek az ország rendjei előtt a püspök ellen. Bár 1538. június 6-án megegyezés jött létre a felek között, a püspök még 1550-ben is elfoglalva tartotta a várat.

A török 1589-ben Tátika várat kirabolta, és úgy látszik, le is romboltatta. A rossz anyagi helyzetben levő Pethő család a várat újjáépíteni nem tudta. Egy 1592.évi oklevél már ,,castrum dirutum""nak, romlott várnak nevezi. Sorsa véglegesen 1713-ban pecsételődött meg, amikor Mercy császári tábornok hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta.

A Pethő család kihalta után, 1714-ben a Festetics család szerezte meg Tátika romvárát.

A vár feltárása és építéstörténete:  részletek - Hegyi Dóra - Tátika és Rezi várának reneszánsz kőfaragványai

A Tátika felsővárában 2000 és 2010 között több megszakítással végzett ásatás és falkutatás, fontos adatokat szolgáltattak a vár építéstörténetével kapcsolatban. A tátikai felsővár 13. század közepén végzett kiépítéséről nagyon kevés adat maradt fenn.

Az építkezést az eddigi feltételezések szerint minden valószínűség szerint 1248-ban kezdhették meg, 1257-ben pedig már állt a vár. Ennek alaprajza nem ismert, de az, hogy Zlaudus püspök utolsó éveit itt töltötte és itt őrizte egyházmegyéjének iratait, rezidenciális, reprezentatív építkezést sejtet. Az eddigi kutatások alapján elképzelhető, hogy a legkorábbinak meghatározható építési periódus a körítő falakban megszakítás nélkül végigkövethető. Az még kérdéses, hogy a sziklaplató észak-nyugati részén tartozott-e ehhez a körítő falhoz lakóépület, esetleg torony.

A 13. század végén, a 14. század elején a bizonytalan birtokviszonyok, erőszakos tulajdoncserék miatt nehezen képzelhető el nagyobb szabású építkezés. Esetleg erre az időszakra keltezhetők a kisebb-nagyobb javítások az első periódusú falakon, és valószínűleg ekkor épült egy korábbi épület helyén a ma is meglévő torony.

Bozóki Lajos és Nagy Veronika a fennálló falak vizsgálata alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a 14. század második felében, a vár királyi kézbe kerülésének évtizedeiben és a Laczkfi-család birtoklása idején nagyobb arányú építkezés folyt Tátikán.

Valószínűleg ekkor került kialakításra az északi palota, amelyet a korábbi, utólag köpenyezett északi  várfalhoz építettek hozzá a földszinten és az első emeleten is két-két helyiséggel. Ebből az időszakból a már álló keleti tornyon és az északi palotán kívül más épületről jelenleg még nincs tudomásunk.

Az északi várfal külső oldalához utólagosan egy toronyszerű toldaléképületet emeltek. Földszinti helyiségét dongaboltozattal fedték, és az emelet is boltozva volt. Valószínűleg utóbbihoz tartoztak azok a kétszer hornyolt bordatöredékek, amelyeket a feltáráson a helyiségbe bezuhanva megtaláltak. Az északi palota nyugati fala mellett az ide vezető lépcső kialakításához áttörték az északi várfalat és lépcsőfokokat vájta a sziklába. A lépcsőházat dongaboltozattal fedték.

Minden valószínűség szerint az utóbbiakkal egy időben épült meg a palotaépülettel szemben a déli várfalhoz hozzáépített úgynevezett gazdasági helyiség vagy konyha. Az építkezés pontos időpontja ismeretlen, de Vándor László  véleménye szerint valamikor a 15. század folyamán, esetleg a 16. század legelején történhettek az átalakítások.

Ezt követően már csak egy utolsó átépítéssel számolhatunk, amely során az északi palota átépítése, javítása történt meg. Az északi palota földszinti helyiségeit utólag dongaboltozattal látták el.  Nagy valószínűséggel ez lehetett a vár utolsó, nagyobb léptékű átalakítása.

Felhasznált források:

Dr. Vándor László - Tátika várának kutatása

Nagy Veronika: Tátika vára

Castrum Bene - Hírlevelek

Hegyi Dóra - Tátika és Rezi várának reneszánsz kőfaragványai

Szatlóczki Gábor: A Tátika vár históriája

Bozóki Lajos - Tátika várának felkutatása