Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„Karlobag mára elhanyagolt települése a múltban olykor jelentősnek is számított. A római korban Vegiumnak nevezték, és ahogy Patsch helyesen gondolja, a város Drvišići felé, Vid várának (Vidovgrad) környékéig ért, ahol Patsch számos falat és hrbina (ószláv, nagyöblű agyagedény) töredéket talált. Találtak itt római feliratokat, díszes bronz szarkofágot, edényeket, fibulákat, stb., de egy római temetőt is feltártak a (karlo)bagi völgyben (Baški dolac). A települést később a váráról Scrissa-nak is nevezték. Bribiri Pál bán 1307-ben elveszi a Tugomiricsiektől Bagot, amit 1323-ban a Kurjákovics grófok foglalnak el. A bagiak 1387-ben kérik a területük megerősítést: „a parte boreali dicti burgi nostri Scrisie” (kb. – mondott Scrisie várunk északi részénél), amiből tényleg az kiderül, hogy a várat Scrisia-nak, míg a települést Vegiumnak nevezték. A bagiak 1432-ben már kiváltságokkal rendelkeztek, amit Mátyás király 1481-ben is megerősített, azaz még az után is, hogy Bag várát a király magához vette. A törökök 1525-ben kifosztják Bagot, majd a velenceiek maguknak követelik a rommá lett várost, ám 1579-ben Károly főherceg utasítást adott a város újbóli felépítésére, amit 1580. január 26-án először említenek Karlobagként. A felújított Karlobagra Tiepolo velencei generális támadt, ami után a vár sokáig puszta maradt, noha Herberstein generális már 1639-ben javasolta a vár felújítását. Karlobag újbóli felújítására 1646-ban adott engedélyt III. Ferdinánd király, ám M. Stier 1660-ban még mindig csak romokat talált. A vár felújítását csak 1672-ben hajtották végre, de a városban csak a helyőrség élt. Karlobag 1693-ban kamarai irányítás alá került. Brajkovics püspök 1700-ben újjáépíti a boromei Szt. Károly templomát. Az egyesített francia-spanyol flotta 1704-ben bombázta a várat. A ferenceseket 1712-től említik Bag városában, majd IV. Károly király ad engedélyt egy kisebb kikötő építésére. Mária Terézia Bagot a terszáti intendáns alá rendeli, majd II. József újra a határőrvidékhez csatolja. A város 1773-1776 között új plébániatemplomot is kapott, mivel a korábbi az 1704-es bombázásban megsérült, 1788-ban pedig szabad kikötői státuszt nyert el. Az angol flotta 1825-ben újból megbombázta a várost és lerombolta az ősi falakat.

Stier a lerombolt vár és a város alaprajzát is elkészítette, mely szerint a vár közepén egy hatalmas, kerek torony állt egy kisebb erődítéssel a bejárata előtt, amit három, négyszögletes toronnyal erősített fallal öveztek. A váraljai település teljesen romban volt, de a Szt. János és a Szt. Mária templomok alapjai még álltak. Stier javaslatot tett és tervet is készített a város felújítására, mely szerint a várat eredeti formájában hagyta volna, de a várost falakkal és bástyákkal övezte volna. Stier állította, hogy Bag vára fontos a gyönyörű morlácskai (Morlačka=Illíria) erdőségek védelmében, amit jelenleg a velenceiek titokban fosztogatnak, de amelyből nagy pénzt lehetne keresni. Stier szerint Zenggtől Vajcsáig (Većka – Starigrad-tól délre; Velebitska Prigorja) Bag várának kellene megvédenie a Tengermellék itteni szakaszát. Stier a vajcsai torony felújítására és modernizálására is tett javaslatot.”

A vár mai állapota:

A vár bejárása 2009. 06. 09/10-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A kikötő feletti dombon magasodó, Forticának nevezett romok jelenleg magántulajdonban vannak, így bemenni jogszerűen nem lehet, ám a bejárás során, a Majorov vrt-re néző homlokzat egyik ablakán sikerült bejutnunk. A bejutás után, sikerült kb. a vár felét megtekintenünk. A látottak alapján, a mai maradványoknak már semmi köze sincs a 16/17. századi várhoz. A romok egy 19. század közepi helyőrségi épületegyüttest mutatnak. Az udvar közepén egy külön fallal védett lőporraktár áll, míg a falak mentén, szinte teljesen körben, egykori legénységi és raktár épületek maradványai állnak. Az elfalazott átjárókkal, ajtókkal lezárt terület alapos vizsgálatára nem volt lehetőség, így a helyszínen készített alaprajzi vázlat is csak tájékoztató jellegű lehet, ami egy hivatalos felmérési rajz beszerzése után, ha nem is jelentősen, de módosulhat. Az erőd keleti felét még ennyire sem sikerült bejárnunk. A középső, folyosószerű részről semmi információt sem sikerült szereznünk, csak annyit, hogy egykor egy parkot alakítottak ki a romokon. Ez alapján a területet gondosan elplanírozhatták, így felszíni maradványok ott sem maradhattak. A legkeletibb részt csak a kapun keresztül tudtuk megtekinteni, ami alapján a romok között egy művészeti kiállítóteret próbáltak kialakítani, hogy milyen sikerrel azt nem sikerült kideríteni.

A vár kívülről sem járható teljesen körbe. Az északi fal melléke magánházak udvarán található, ahogy a déli is.

Szabadon megtekinthető kívülről a nyugati és a keleti oldal. A nyugati oldal erősen tagolt, ahol még egy egykori, ciszternás zártudvar is látható, de a keleti oldal egy homogén, kb. 4 m magas falból áll csak. A 16/17. századi várból egyedül a délnyugati sarokban álló, lőréses kaputorony maradt meg. Ez, vagy ennek az előzménye még M. Stier 1655-ös alaprajzán is látható. A nagy hengeres torony, illetve a másik két saroktorony már nincs meg.

/Szatanek József/

Bővebb anyagot Karlobag történetéhez lásd itt: Branko Nadilo: Karlobag, s számtalanszor lerombolt erőssége, a Horvátországban megjelenő „Gradevinar” folyóirat 2001/53. évfolyama 12. számában.

Forrás:

Gj. Szabo: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 213-214. oldal.)