Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szászsáros, Erődtemplom

Szászsáros (Şaroş pe Tărnave) község, az Oltmelléki hegysor északi részében, az itt délnyugatra kanyargó Nagy-Küküllő bal partján, a dél-délnyugatról érkező Berethalmi-patak torkolatánál, Erzsébetvárostól alig 3 km-re délnyugatra fekszik. Valószínűleg a tatárjárás után, a 13. század közepén települt szász lakossággal. Nevét 1282-ben Sarus, 1289-ben Saros, 1337-ben Saruz, 1432-ben Saars, 1760–62-ben Szász-Sáros, 1826-ban Sárosu alakban említik.

A település Szent Miklósnak szentelt templomát a tatárjárás után, 1280 körül építették. E korai templom félköríves apszisának és déli falának maradványait a mai várfal déli oldalának közepébe építették be. 1322-ben a templom papját, Pétert említik.

A 14. század első felében egy háromhajós, torony nélküli gótikus templomot építettek, melyet 1422 körül átalakítottak. A 14. századi épületből a nyolcszög három oldalával záródó, hosszúra nyújtott szentély maradt meg gótikus ablakrácsaival, keresztboltozatával. A szentély északi falához épült, 15. századi sekrestyébe nyíló ajtókeret már reneszánsz hatást mutat.

1438 nyarán a török portyázó csapatok felgyújtották a templomot. Helyreállításakor a rommá lett oldalhajóit úgy bontották el, hogy a keleti szakaszukat meghagyták, így a templom latin kereszt alaprajzú lett. A főhajóba nyíló csúcsíves árkádokat ekkor befalazták. A 16. század elején a nyugati homlokzathoz tornyot építettek és a főkaput a déli oldalra helyezték át. Az 1700-as években többször is tatarozták az épületet, 1810-ben pedig magasították a hajót, amely ekkor stukkómennyezetet kapott.

A templomot egy szabálytalan sokszög alapú védőgyűrű veszi körül. A várfalat két négyzet-, és három téglalap alaprajzú torony erősíti. A 8-10 méter magas várfal felső részében szuroköntő nyílásokat és lőréseket alakítottak ki. A gyilokjáróból csak a tartógerendák fészkei maradtak meg.

A várba való bejutás egy kétszintes kaputornyon keresztül történt, amelyen korábban csapórács is volt. A kapubehajtó fölött három szuroköntő nyílás látható. Északon egy, a fal síkjából kiugró torony áll. E torony három szintjén lőrések találhatók. Külső falait egykor fekete-vörös-fehér színű falfestmény díszítette; hasonlót láthatunk Nagyselyken és Berethalmon. 1605-ben a templomvárat székelyek katonák elfoglalták és súlyosan megrongálták.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 790.