Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Várfalva, Unitárius templom

Az Érchegység Aranyosmelléki hegysorához tartozó Torockó-hegység és a Mezőség között húzódó Keresztesmező ÉNy-i peremén fekszik Várfalva (Moldoveneşti) község.

III. Endre 1291. évi kiváltságlevelében Kövend és Csegez között Turdavár falu nevét is felsorolja. Amikor ezeket a kiváltságokat Zsigmond király 1394-ben megerősíti, az oklevélből kitűnik, hogy Tordavár Várfalával azonos: Turdavár alias Várfalva. Ennek alapján a helység első említésének dátumát 1075-re teszik, amikor „castrum Turda” már szerepel. Ebből a korból (1000–1095) Magyar ezüstpénzeket és sírokat találtak itt. A későbbi forrásokban, így 1332-ben, 1587-ben, és 1618-ban Várfalva néven fordul elő. 1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Mihály 80 dénárt fizet, majd 40 dénárt, 1333-ban 48 dénárt, 1334-ben 70 dénárt, majd 40 dénárt.

Román kori stíluselemeik alapján a templom építésének idejét a XIII. századra teszik. Szentélye, szélességéhez viszonyítva, szokatlanul hosszú, csak a csúcsíves diadalív jelzi a kettő közötti határt. A gótikus kor láthatóan alakított rajta. A szentély záródása sokszögű. Érdekes a hajó homlokzata: belül félköríves, kívül csúcsíves. Ablakrózsa is van rajta, de díszműveit sugárszerűen alkalmazott téglák pótolják. Az ablakokat átalakították. Déli kapuja megőrizte gótikus keretét, érdekes stílusát. Ívmezőjében a domborműnek csak nyomai maradtak. A hajó oldalához épített tornyán az 1613-as dátum javítása idejét jelzi. Harangja 1515-ben készült Brünnben. A hagyomány szerint Bethlen Gábornak egy katonája hozta magával. (Orbán: i.m. V. 183.)

A templomot eredetileg 8 öl magas várfal vette körül, melyet 1655-ben erődítettek és lőrésekkel látták el. Ennek ellenére az 1661. évi ostromot nem állta ki: lángok pusztították a templomot és a falut is. 1672-ben javították és fedték be újra Fodor Jakab költségén.

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején unitáriusok lesznek, a templommal együtt. 1750-ben a katolikus egyház is feléled, amikor plébániát szerveznek. Ideiglenesen egy kincstári épületben rendeznek be imaházat, majd a XIX. század közepén Jósika Pál elegáns kápolnát építtet. 1824-től Sinfalva filiája lett.

A templom 2 magas lőréses védőfala a bejárati kapuval és a különálló toronnyal ma is megszemlélhető. A nagyon szépen helyreállított unitárius templom, a település északi részén, a temető szomszédságában áll. A lelkészlak a templom bal oldalán lévő telken áll. A templom megtekintésére itt lehet érdeklődni.

Köszönjük a 2024-es bejárásunk alkalmával kapott segítséget és információkat!

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 829-830.