Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagygalambfalva (Porumbeini Mari) helység 1333-ban villa Galamb (elírva: Salonub, de 1334-ben már villa Galomb) néven jelentkezik a pápai tizedjegyzékben. 1459-ben Galambfalva formában említik. 1570-ben a regestrum Nagy Galombfava néven 31 kapuval jegyzi. 1602-ben Nagy Galambfalva a neve.

1333-ban már plébániatemploma van, ebben az évben papja, Jakab a pápai tizedjegyzék szerint 6 banálist fizet, 1334-ben pedig Péter pap 4 banálist. 1510-ben György a plébános.

Eredeti formájában a román kori stíluselemek jelzése szerint a XIII–XIV. század fordulóján épült. Ebből a korból való hajója, de jelentkeznek az átmeneti gótika jelei is; ilyenek az ajtó- és ablakkeretek (kivéve a déli kaput és felette nyíló ablakot, mely román kori), a második építési korba tartozó sokszögzáródású, bordás keresztboltozatú szentély, a sekrestyeajtó szemöldökgyámos kerete, melyről a bordatöredékek tanúskodnak és a déli bejárat mellett négy szakaszra osztott hálóboltozat rajza, a csúcsíves ablakok, az Anjou-liliomos címerpajzs (mely a XIV. századi építkezésből való).

A szentély bordás boltozatát 1816-ban kazettás mennyezet váltja fel, amikor a diadalívet is lebontják. A hajó boltozatát 1789-ben szintén kazettás mennyezettel helyettesítik. 1789-ben ezzel örökítették meg a javítást:

„Ez úrnak hajléka vala romladozott,

Alos bolthajtása repedt, hasadozott,

Három kőtáblákkal dísztelen toldozott,

Abból, amint látod, ilyenné változott! „

Az egykori boltozatról a megmaradt bordaindítások, a falpillérek töredékei, a téglabordák darabjai beszélnek.

Díszes szentségfülkéjét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban helyezték el 1902 körül, s helyette mást kaptak cserébe.

A gótikus töredékeket reneszánsz kőfaragványok egészítik ki, amelyek másodlagos elhelyezésben maradtak fenn.

A templom belseje többszöri átalakítás után teljesen elveszítette középkori jellegét.

Tornya is több szakaszban épült: második szintje gótikus kori, csúcsíves, legfelső szintje múlt századbeli (1860-ból). 1970-ben falképekre bukkantak. Három képet tártak fel a vakolat alól. Az első Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja, amint betegeket ápol. Összefüggésben lehet azzal, hogy a templom védőszentje Szent Erzsébet volt, ami megerősíti azt a véleményt, hogy a templom a XIII. század elején épült, mert akkor avatták szentté Erzsébetet (1235-ben).

A második kép: Mária megkoronázása Krisztus és angyalok környezetében. A harmadik kép: Szent Dorottya, amint kosarat nyújt a glóriás Jézus felé.

A képek a XIV. század utolsó negyedében készülhettek.

A templom javításáról 1666-ból van adat, amikor Kisgalambfalva részesedését vitatják a terhek viselésében, és 1674-ben szintén.

A hajó nagyobb átalakítását 1758-ban végzik. 1788-ban újra javítást követel: „Nagygalambfalván a Reformata Szent Eclesiának Temploma igen megromladozott, s mielőtt nyakunkba szakadna, ha lehetséges lenne, kívánnánk igazítást tenni rajta”.

Régi, 1788-ból való harangját az első világháború vitte el; feliratát megőrizték: „GLORIA IN EXCELSIS DEO AD SANCTOS CULTUS CLAMO CAMPANA, VENITE VENITE AD ME OMNE ÐUI FATIGATI ET ONERATI ESTIS, ET EGO FA, UT RE. 1664.” A másik harang későbbi volt (1793-ból).

A reformációig tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház.

A templomot visszabontott, támpilléres várfal övezi.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 726.