Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hajdúnánás, református templom és erődfal

Nánást először a Váradi regestrum említi, ahol később Nánásmonostora néven bukkan fel, tehát templomos község volt. 1301-es adatok szerint a tatárjárás következtében teljesen elnéptelenedett. 1421-ben Brankovics György szerb despota birtoka lett, majd Hunyadi János kezébe került, az 1490-es országgyűlés Corvin Jánosnak adományozta. 1556-ban török megszállt terület lett, adózó portáinak száma ekkor 25 volt. Bocskai István 1605-ös kiváltságlevelében puszta területként van megnevezve.

Nánás a hajdúvárosok egyikeként kapott városi jogot. Bocskai mozgalma nyomán mintegy 1800-2000 hajdú települt le a nemesi szabadságjogok birtokába került mezővárosban. 1621-ben építették templomukat az egykori monostor romjaiból. Mai formáját 1809-ben kapta.

A település központjában álló egyszerű templomot a 16. században a török kori zaklatások miatt a katolikus népesség vehette körül az erdélyi kerített templomok mintájára épített erődítéssel. A lőrésekkel ellátott négyszögletes téglafal sarkainál egy-egy kerek formájú sarokbástya volt, melyben lőport és fegyvert tároltak. Ez a téglaerődítés nyújtott védelmet az itt élő jobbágyságnak a kisebb támadásokkal szemben.

A méteres vastagságú fal nem volt alkalmas arra, hogy a 16-17. századi tüzérség támadását állja, de nem is ez volt a feladata. Menedékként szolgált az ellenség által körülvett lakosok számára, ahol nem csupán életüket óvhatták meg, de élelmiszerkészletüket illetve az értékesebb ingóságaikat is elhelyezhették.

A település fejlődésével, a hajdúk betelepése után a folyamatosan növekvő népesség számára a fal már nem jelentett elegendő védelmet, ezért rövid időn belül hozzáláttak újabb védművek megépítéséhez. Így jött létre az az erődrendszer (templom, erődfal, hajdúpalánk, külső árok) mely a 17. századig látta el a város védelmét. A hajdúk a templom körül építették házaikat, a város köralakban épült és árokrendszer védte, a templom körül bástyás falrendszer épül ki.  A lakosság a törökök elől többször menekülni kényszerült és sokat szenvedett a kuruc háborúk idején is. 1676-ban annyira lerombolták, hogy 10 évig pusztaság volt. A lakosok a királytól kértek segítséget az újjáépítéshez. Később Nánás Rákóczi oldalán vett részt a szabadságharcban.

Ezt követően azonban feleslegessé váltak, így fokozatosan eltűnnek nyomai. Legutoljára a tégla erődfalat bontották el 1867-ben. Takács Ede 1860-ban a Vasárnapi Ujságban még így mutatja be: ,, a templomot lőrésekkel ellátott négyszögletű kőfal keríti, mindegyik sarkán kúpalakú fedéllel ellátott kerek bástyával. A hátsó falat gyámoszlopok támasztják. A templom udvarára boltíves erős készületű kapu vezet. A nánási templomerőd elcsökevényesedett formájában ma is megvan."

1989-90-ben a főtér alakításakor került előtérbe az egykori erődrendszer rekonstruálása. A megtalált falak és a sarki bástyák téglából épültek, 70 cm vastagok voltak, a háromnegyed kör alakú bástyák átmérője 6 méter. A feltárások következtében 1991-ben az eredeti alapokon megépült az erődfal egy része a sarokbástyával. Az erődfal őrzi a 2. világháború katonai és polgári áldozatainak neveit is.

Források:

Pallas lexikon, Helyi ismertetőtábla