Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Rimaszombat, Szabadkapuszta, Törökvár

Rimaszombat (Rimavska Sobota) ÉNy-i szélétől a Bakostörék (Malé Teriakovce) felé vezető 531-es út elején, közel az E571-es úthoz, a Rima-folyó és az 531-es út között vannak a szabadkapusztai vár csekély maradványai.

A vár keletkezésének története az 1440 utáni évekre tehető. Erzsébet özvegy királyné az utószülött fia védelmére, Magyarországra hívta Jan Giskra cseh huszita zsoldosvezért, aki fegyvereseivel rövidesen uralma alá hajtotta a Felvidék középső és keleti területeit. A harcedzett cseh zsoldosok a sok elfoglalt vár mellett újabb erődítményeket is létesítettek, ahonnan az ellenőrzésük alatt tarthatták a környező vidéket. Rimaszombat virágzó mezővárosának határában, a Rima folyó egyik szigetén is ekkoriban emeltek a csehek egy javarészben fából készült várat. 1459-ben miután Hunyadi Mátyás király hada visszafoglalta Gömör vármegyét a huszitáktól, a győztes katonaság lerombolta a palánkvárat.

A korabeli források szerint 1555-ben Mehmed füleki bég a környező vidék összeterelt jobbágyaival egy erősséget emeltetett a régebbi cseh támaszpont helyén. Ez a „kastély” a török hódoltság másfélszáz esztendőjének többi, újonnan létesített erődítményéhez hasonlatosan „magyar módra” vagyis hatalmas facölöpök közé döngölt agyagos földtöméssel készült el. A fennmaradt török zsoldjegyzék szerint (1558) a szabadkai török palánkvárban, más katonaság mellett 32 janicsár teljesített szolgálatot.

1566-ban Habsburg Ferdinánd király utasítására Schwendi Lázár generális a csapataival hadjáratot indított Bebek György rablólovag tartománya ellen. A zsoldosok sorra megtámadták és elfoglalták a korszak hírhedt köpönyegforgatójának számító főnemes várait, így Krasznahorkát, Pelsőcöt és Gombaszöget, majd a következő esztendőben Szádvárt, amit György úr felesége Patóchy Zsófia hősiesen védelmezett egy ideig. Ennek a hadjáratnak a során foglalták vissza a zsoldosok a töröktől a szabadkai palánkvárat is, melybe ezután királyi helyőrséget vezényeltek. A következő esztendőben a füleki török katonaság Hasszán temesvári bég vezényletével – aki korábban Szabadka parancsnoka volt – megrohamozta és visszavette a palánkvárat, sőt a diadalittas oszmánok még Putnok végvárát és környékét is kifosztották.

1593. nov. 9-én a Homonnai Drugeth István és Cristoforó Teuffenbach seregvezérek által irányított királyi sereg elfoglalta Szabadka palánkvárát, majd november 17.-én, miután legyőzte a felmentésre érkezett budai pasa hadát, megszállta a hadászati fontosságú Fülek erősségét is. A győztes királyi katonaság vagy az ostrom során, vagy utána felégette a szabadkai palánkvárat, amit többé nem építettek újjá, végleg megszűnt a katonai jelentősége.

E várat többnyire „palánkvár”-ként említik, azonban ma is látható kőpincéje, archív fotók valamint a régészeti kutatások is bizonyítják, hogy jelentős kőépületek álltak benne. Területén az első régészeti kutatások 1969-ben zajlottak. Ennek során feltárták a belső vár tornyát DK és DNy felől. A Rima folyó szabályozása, illetve az ezt megelőző földmunkák veszélyeztették a belső vár északi részét, ezért 1978 augusztusában ásatások zajlottak ezen a területen. Ekkor találták meg egy K-Ny-i irányú, 0,90 m falvastagságú kétszobás kőépítmény alapjait. Az épület keleti része szinte teljesen elpusztult. Főbejárata délről a nyugati helyiségből nyílott. Rábukkantak a homokkőből kifaragott 1,70 m szélességű küszöbre is. Kialakítása befelé szélesedő volt, vagyis az ajtaja befelé nyílott. A nyugati helyiség padlója döngetett föld volt, amelynek egy része DK-i irányban megmaradt. Az építmény fala belülről fehérre volt festve, ennek nyomait több helyen is megtalálták. Annak a falnak, mely a keleti és a nyugati helyiséget elválasztotta, csak csekély maradványait találták meg. A nyugati helyiségben 5 kör alakú gödröt tártak fel: hármat középen, a negyediket a nyugati sarokban, az ötödiket pedig az északkeleti sarokban. Ezekben egykor tartóoszlopok álltak. Az oszlopoknak csak csekély maradványa került elő. A feltárt épület rendeltetése bizonytalan, talán a várőrség elszállásolására szolgálhatott.

A vár egykori alakjára a fennmaradt terepalakulatokból igen nehéz következtetni. A korábbi részleges ásatások azt mutatják, hogy egy átfogó régészeti feltárás számos érdekességet tartogat még. Napjainkban a vár területe részben mezőgazdasági művelés alatt áll, más részeit bozótos borítja. Némi bozótharc után a vár nyugati részén egy boltíves pincehelyiség maradványát kereshetjük fel. Ennek szélessége 2,5 m, hossza 6 m. A pincét jóállapotú dongaboltozat fedi, padlóját kő- és földtörmelék borítja. Emellett az egyetlen megtekinthető részlet, a folyó meletti épület (torony) csekély romja.

Források:

István B. Kovács: Záchranno-zistovací archeologický výskum tureckého hradu „Sobôtka” 1980

Jaroslav Nešpor: Kurinské meditácie. Krásy Slovenska 1984/7.

Csorba - Marosi - Firon: Vártúrák kalauza III. 1983

B. Kovács István: Gömörország 1997

(Karczag Ákos – Szatmári Tamás)