Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bodrogszög templom

Bodrog-Szög, megerőditett ref. és r. kath. imaház. Forrás: Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 1842-1919 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

Bodrogszög, bodrogvölgyi magyar kisközség. Határában állott 13. századi vára, melyet 1317-ben Ákos Mikcs foglalt el. Mikcs először 1315. jan. 12-én bukkan fel mint sárosi várnagy (és ispán), egyben a király híve (A. IV. 10. sz.), előtte csak a nemzetségi birtokszerzések résztvevője fivérei társaságában (1312. júl. 25.: A. III. 344. sz.; 1314. ápr. 22.: A. III. 735. sz.), ám már 1313 elején ott harcolt I. Károly oldalán (vö. A. IV. 10. sz.; Engel, Ország újraegyesítése 103.), a sárosi ispánságot 1328 márciusa és júliusa között vesztette el (Zsoldos, Druget 78.). A vár valószínűleg ekkor pusztult el, többé nem említik és helye sem ismert. Legrégibb birtokosául 1378-ból Mics, a szögi Pál fia, „Myth filius Pauli de Zugh”, emlittetik; azután a Széchi családot ismerjük, mely 1487-ben a Thárczaiaknak zálogosítja el. Ez időben Szögh, Zewgh alakban szerepel. 1582-ben Herczegh Ferencz lesz részbirtokosa, 1588-ban pedig Szennyesy Erzsébet és Bodó György. Ebben az időben Darholczi Pál is előfordul. 1610-ben Illésházy István nádor Berzeviczy Andrásnak, Sándornak és Jánosnak adományozza, 1611-ben azonban Daróczy Ferencz kap itt új adományt. 1665-ben Kiss Istvánt iktatják valamely itteni birtokrészbe és egy kuriába és 1665-ben Bellaváry Dávid is némely részekhez jut. 1695-ben Jobaházi Dőry András is birtokosa; 1732-ben Krucsay Márton, 1757-ben Mudrányi Pál, 1760-ban a Ramocsaházyak, 1773-ban Krucsay Borbála és Ramocsaházy István, a mult század elején Szögyény Imre az urai. A református templom 1500 körül épült; ez ma már romladozó állapotban van.

A templom a 13. században épült, tipikus kora gótikus stílusban, hosszúkás hajóval, négyzet alakú presbitériummal és téglalap alakú északi sekrestyével. Valószínűleg a 14. század első felében a templom belsejét freskók díszítették, amelyekből azonban máig csak apró töredékek maradtak fenn. A 17. századi felkelések során a templom meglehetősen megrongálódott, egy 1733-as feljegyzés szerint a sekrestye már összeomlás veszélyével fenyegetett. Ebben az időszakban valószínűleg ideiglenesen a katolikusok és a reformátusok birtokolták, majd 1782-ben a helyi földesúr a reformátusok érdektelensége miatt elvette az elhagyott épületet, és átadta a katolikusoknak.

A templom jelentősebb átalakítására csak a 19. században került sor. 1849 után többször javították és újították fel. A hajó boltívét új félpillérekkel támasztották alá, a nyílászárókat átalakították, a statikailag sérült sekrestyét pedig lebontották.

Az utolsó nagyobb felújítás 1895-ben kezdődött, amelynek keretében a templom elé egy kis tégla harangtornyot is építettek (a 17. században is említik).

A Bodrog folyó közelsége miatt azonban a templomot gyakori, akár egy méteres árvizek tönkretették. Ezek súlyosan megrongálták az épület statikáját, és a 19. és 20. század fordulóján már nagyon rossz állapotban volt, a hajó mennyezete is beomlott. 1907-ben a templomot hivatalosan bezárták.

Az ezt követő időszakban csak romlott az állapota, végül csak a külső falak maradtak meg, részben törmelékkel borítva és növényzettel benőve, beleértve négy fát is. Az első felújítási szakasz csak 1988-ban kezdődött, amikor a épület belsejét megtisztították a növényzettől és a törmeléktől (100–150 cm magasságban), és régészeti kutatásokat is végeztek. Később, állagmegóvás céljából, a templomot lefedték.

Forrás:

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

https://apsida.sk/