Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Éleskő vára, Ostrý Kameň

A vár vadregényes romjai, a Nagyszombathoz tartozó Buková falu közelében, a Kis-Kárpátok vonulatának északi részén, 576 méter tengerszint feletti magasságban találhatóak. A kelet-nyugati irányban elnyúló mészkőgerinc szikla tarajainak nyugati részét foglalja el a vár.

A keleti irányból a kapu romjaitól balra egy 14. századi emeletes ágyúbástya (rondella) romjai mellett érünk a vár területére. A napjainkra erőssen pusztuló rondellát tekintényes szárazárok válassza el a sziklagerincről. A kaput és a körülötte álló falakat javarészt elpusztította a császári katonaság robbantása.

Az egyre emelkedőbb szinten épült alsóvár udvarát jobb kéz felől is épületek maradványai határolják, itt egy kerek tornyot és újabb emeletes palotát fedezhetünk fel. A térség közepén mély gödör jelzi az egykori ciszternát. Mögötte balról egy hatalmas sziklatömb csúcsára emelt, szabálytalan sokszögű toronyba, valószínűleg egy magasított tüzérségi állásba kapaszkodhatunk fel.

Mivel még nem történtek a helyszínen régészeti kutatások, csak feltételezni lehet, hogy a 14. század elején királyi parancsra emelt felsővártól keleti irányban lévő középsővárat a 16. század első felében, míg az alsóvárat a második felében emelhették, erre utalnak az ágyúk elhelyezésére alkalmas védőművek. Az északi hegyoldal felől még egy, mélyebb szinten kiépült falszoros is található, de a legjobban támadható K-i irányból övezte a várat többszörös védőöv.

Nyugati irányba haladva elérkezünk Éleskő várának legkorábbi, 14. századi magjához, a felsővárhoz. Itt kettős bejáratot, lovas és gyalogos kaput alakítottak ki a középkori építőmesterek. A várrom olyan érzést kelt az érkező látogatóban, mintha a sziklából nőttek volna ki az erősség falai. Itt is vannak fallal kerített lakóépületek, majd egy négyszögletes kaputornyon belépve felkapaszkodhatunk a falszorossal védett legmagasabb sziklagerincre, ahol egy 28 x 11 méteres épülettömb, a több helyiségre osztott gótikus palota alkotta a királyi parancsra emelt vár legkorábbi részét.

Az 1707-es császári ostrom után romba döntött Éleskő várának falai és épületei, helyreállítás híján egyre jobban pusztulnak, falai omlásveszélyesek, belső tereit javarészt erdő borítja.

Történelem:

Ez a vidék az Árpád-házi királyok idején Pozsony vármegyéhez tartozott, melyet a 14. század elejétől a Felvidék korlátlan hatalmú oligarchája, Csák Máté támadása fenyegetett. Amíg Trencsén és Nyitra területe teljes egészében az ő fennhatósága alá tartozott, addig Pozsony vidékét az osztrákok uralták az elhunyt III. Endre király özvegyének eltartása fejében.

Miután 1321-ben meghalt Máté báró, tartományát rövid idő alatt megszállták Anjou Károly Róbert király csapatai. Kristó Gyula történész szerint ekkoriban történt, hogy Éleskő várát királyi parancsra felépítették, ugyanis Trencsén várának ebben az esztendőben való ostroma és elfoglalása után a védők vezére, Csák Máté unokatestvére, Sternbergi {Cseh} István a vár feladásakor kötött egyezmény értelmében két kisebb várat – Berencset és Holicsot – megtarthatott saját tulajdonában.

Ezért vált szükségessé, hogy a két hiányzó vár helyett egy újonnan emelt erősség vigyázza a Holics és Nagyszombat városát összekötő fontos kereskedelmi útvonalat. Ezen érvelés mellett szól, hogy a tartományurak időszakából nem maradt fenn adat Éleskőről, első írásos említése is csak 1336-ból való, „Hedreh” néven. A vár német neve Scharfenstein volt

Ekkoriban Treutel Miklós pozsonyi ispánt említették meg egyúttal Éleskő királyi várnagyául is. 1386-ban Jodok és Prokop morva őrgrófok zálogbirtokába jutott, de ez utóbbi az összeg visszafizetése után sem volt hajlandó kivonulni belőle, ezért Luxemburgi Zsigmond királynak serege élén ostromban kellett visszafoglalnia 1390. nyarán.

Négy esztendő múlva a királyi kegy a lengyel származású Stibor pozsonyi ispánnak juttatta oda, de érdekes módon, bár Stibort beiktatták az éleskői uradalomba, de az, ténylegesen az osztrák Lessel Hering főúr fennhatóságában volt zálogként. Stibor báró a lázongó magyar főnemesekkel ellentétben Zsigmond feltétlen hívének számított, így jutalmul erdélyi vajdaként az ország zászlósurai közé emelkedett, húsz év alatt 11 váruradalomra gyarapodott hatalmas tartományával pedig magát a „Vág urának” mondhatta.

1414-es halála után több vármegyére kiterjedő uradalmait fia, az ifjabb Stibor örökölte meg. Az ifjú báró azonban nem tudott olyan befolyásos királyi tisztségekre szert tenni, mint az apja. Miután az ifjabb Stibor trencséni, nyitrai és egyben máramarosi ispánnal 1434-ben férfiágon a dúsgazdag bárói famíliának magvaszakadt, minden váruradalmuk visszakerült a királyi Kamara kezelésébe.

Rövid időszakban honorbirtokosok mondhatták a magukénak, vagyis a királyi hivatal idejére élvezhették a váruradalomból befolyó jövedelmeket. 1439-től Habsburg Albert király egyik főúri hívének, az erősséget már korábban is honorként birtokló ifjabb Rozgonyi Istvánnak adta örökbirtokul Éleskőt. Az Erzsébet királyné és I. Ulászló király párthívei között kitört belháború során 1446 körül Szentmiklósi Pongrácz báró katonasága elfoglalta.

A középkor további évszázadaiban sűrűn változott a tulajdonosa. A 16. században messze feküdt a török hódoltság vérzivataros csatamezőitől, az itt élő nemesi família és szolgaszemélyzete valamint a különböző szolgáltatásokra kötelezett jobbágyfalvak népessége élte a feudalizmus mindennapjait. Földesurai igyekeztek a Kis Kárpátok hegyei között meghúzódó erősséget kényelmes lakhellyé átalakítani, egyben az akkoriban megjelenő ágyúkkal vívott hadviselésnek ellenálló várrá alakítani.

Éleskő váruradalmát birtokában tudhatta többek között a Keglevich, Révay, Thurzó majd a Forgách főnemesi családok is. Utolsó katonai jellegű szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszotta, amikor a Pozsony vármegye nagy részét megszálló felkelők álltak falai között őrséget. Korabeli forrás szerint 1707-ben Stahremberg Guidó császári tábornok zsoldos katonái megrohamozták és elfoglalták a hadászatilag már elavult várat. A diadalittas Habsburg zsoldosok ezután felrobbantották a falait és épületeit. Éleskő várát többé nem építették újjá.

A vár falai az eltelt századokban az időjárástó tépázva romladoznak. A helyreállítás híján a még jelentős romok erősen pusztulnak, friss omlásokkal veszélyeztetve a kirándulók testi épségét.

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 308. 309. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 56. 57. old.

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 145. 146. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 185. 186. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIIIXIV. századi Magyarországon {1977} 130. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmondkorban {1977}109. old.

Ludovit Janota: Slovenské hrady II. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 258. 263. old.

Révai Nagy Lexikona 6. 363. 364. old.

Házi Jenő: Pozsony vármegye történeti földrajza {2000} 92. 94. old.

AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 92. 94. old.

Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 76. 78. old.

Ján Hajduch: Slovenské hrady {1972} 42. kép

AB ART press: Sprievodca po slovenských hradoch {2003} 35. old.

Miroslav Slámka – Martin Bóna: Odklínanie hradov {2006} 6. old.

(A szócikket összeállította Szatmári Tamás)