Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sebeskápolna vára

A Szebeni-havasokhoz tartozó Szászsebesi- (Oláhpiáni-) és Szerdahelyi-hegységet elválasztó, itt É-ra kanyargó Sebes-patak mellett fekszik Sebeskápolna (Căpâlna) község. A község felett, a 610 m magas Várdombon (Dealul Gărgălău) dák eredetű vár áll, melyet az Árpádok korában a magyarok is felhasználtak.

A vár keletkezése a. i. e. I. évszázadra, a dákok itteni uralmára tehető. Feladata az volt, hogy K-i irányból ellenőrizze és szükség esetén védelmezze a Sebes völgyébe behatoló ellenséggel szemben a szurdokban kanyargó utat. A dákok fő székhelye ekkor a Kudzsiri-havasok Ny-i oldalánál fekvő Sarmizegetusa volt. E nagy erődítménytől a sebeskápolnai vár ugyan távolabb esett, szerepe azonban stratégiailag igen fontos volt a dákok központjának védelmét illetően is. A dák erődítmény egészen a római hódításig, 105–106-ig fennállt. A legutóbbi, 1982/83-as ásatás során a dák várból felszínre került a sziklába vájt, 1,70 m falvastagságú lakótorony, ettől 10 m-re keletre a kaputorony, valamint a kerítőfalak jelentős része. A plató legmagasabb pontját jelentő kis dombon a dák őrtornyot teljesen szétbontva találták meg. Ennek helyére épült ugyanis az Árpád-kor utolsó századában az a torony, mely az ekkor kialakított vár központi magja volt. Feltehetően kis létszámú helyőrség állomásozhatott benne, melynek feladata a Sebes völgyének figyelése lehetett. Nem sikerült megállapítani, hogy ez a középkori épület mekkora kiterjedésű volt, és hogy védelmének fokozása érdekében helyreállították ill. felhasználták-e a hegy platójának peremén most is látható dák kváderkő falakat és sáncokat. Nem derült ki egyértelműen az ásatás során az sem, hogy kőből vagy fából épült a középkori erődítmény, mivel annak maradványai a szilafelszínig lepusztultak, ill. a szakadékos hegyoldalba csúsztak. Korát elsősorban az ásatások során feltárt leletek segítségével sikerült behatárolni. Az itt előkerült 13-14. századi sarkantyúk és balta, valamint 8 db rossz állapotban fennmaradt, 14-15. századi kés keltezi a középkori erősséget. A sok szétszóródott, jellegtelen cseréptöredék többnyire alkalmatlan volt a kronológiai besorolásra.

A Várdomb teteje három, kis méretű, ovális teraszból áll és 56 x 42 méteres. A DNy-i bejárati utat nem túlságosan magas földsánc zárta el, melyhez belül árok csatlakozott. A hegytetőn ma is megfigyelhetők a dombtetőt övező kváderkő falak maradványai. A vár központi részében lévő kis dombon egykor fennállt Árpád-kori toronynak ma már nyoma sincs.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 388.

Karczag Ákos-Szabó Tibor: A Kudzsiri-havasok dák várai. (Várak, Kastélyok, templomok folyóirat 2007/3. száma)