Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lovászpatona, evangélikus templom

A település a Bakonyalja és a Sokoróalja közötti területen fekszik, melynek első okleveles említése 1253-ból származik "villa potana" alakban. Elnevezése ismeretlen eredetű személynévből alakulhatott ki. Előtagja pedig arra utal, hogy egykor királyi lovászok lakták. 1405-től már mezővárosi ranggal bír és Pápától északkeletre az egyetlen nagyobb település. Nemesi középbirtokosok lakták, mint a Hathalmi, a Csupor, Kolos és Thury családok. A török uralom alatt a település többször is elpusztult. Későbbi birtokosai voltak a Festetich,  majd a Somogyi, végül az Esterházy családok.

A lovászpatonai Szent Márton tiszteletére szentelt templom, a település legértékesebb műemléke, amely román kori eredetű és több periódusban épült. Napjainkban az egyhajós, keletéit templom a nyolcszög öt oldalával záruló szentélyben végződik. A hajó nyugati homlokzata előtt magas, jó arányú torony áll, kőből rakott, gúla alakú sisakkal.

Legkorábbi részlete a torony mögötti, 12–13. századi hajószakasz. Az 1959-ben meginduló kutatásig a templomon nem mutatkozott olyan részlet, amely a fenti állítást igazolta volna. Egyedül a templom tömegéből és az azt körülvevő, ovális alaprajzú kőfalból érződött, hogy az épület ennek az időszaknak lehet az alkotása. A kutatás eredményei alapján azonban joggal felételezhető, hogy a település első írásos említésének időszakában már állhatott a feltárás során megtalált, a mainál jóval kisebb templom. A 14. században történik meg a hajó bővítése kora gótikus sítlusban. Szintén ekkor alakítotték ki az északi oldalához kapcsolódó épületrészt. A 15. század második felében készült el a szentély és a hajó déli oldalához kapcsolódó egykori kápolna.

Az épület a török időkben komoly károkat szenvedett. A templomot 1711-ben átalakították és felújították. 1841-ben készült el a hajóban a karzat. Az ezt követő helyreállítás 1868-ban történt. 1925-ben a templomot kívülről renoválták, és ekkor a védőfalat is megújították. A legutolsó és egyben legnagyobb felújítása a Műemléki Felügyelőség irányításával történt 1959-60-ban. Ekkor került elő a felirat is a templom 1711-es "Renovatum anno 1711" átalakításról.

A különböző korok építkezései gazdag, jól elkülöníthető, de mégis harmonikus egységben jelentkező képben olvadnak össze. Nyugati részén fent a három helyreállított román kori ablak, lent pedig a három épségben megmaradt, kibontott kora gótikus ablak az első átépítések mellett a román kori — jóval rövidebb, kisebb – templom hosszát is jelzi. A keleti rész fenti két ablaka és lenti két nagy, kibontott, gótikus íve — a köztük levő korábbi gótikus ablak maradványaival — a később meghosszabbított, többször átépített gótikus templom emlékét őrzi. A két nagy gótikus ív széleitől dél felé futó falmaradványok, ezeknek egymáshoz, valamint a fenti két ablakhoz való viszonya lehetővé teszi számunkra az elpusztult déli kápolna tömegének, a hajó és a kápolna térkapcsolásának elméleti rekonstrukcióját. A két nagy gótikus ív üveggel történő lezárása is utal a hajó és az elpusztult kápolna tereinek egykori kapcsolatára, egyben a helyreállítás során kialakított kisebb ablaknyílások okozta fény veszteségért is bő kárpótlást nyújt.

A falu közepén álló templomot, támpillérrel megerősített, 2,5 méter magas, elipszis alakú, köből emelt védőfal veszi körül. Építésének ideje ismeretlen, de feltehetően a török időkben épült védelmi céllal. A falon belül sokáig temető lehetett, melyet a 18. századi canonica vizitáció is "szilárd fallal kerített" temetőként említ. A védőfal megújítására 1925-ben került sor.

Források:

Kozák Károly: A lovászpatonai evangélikus templom feltárása és helyreállítása
Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (OMF, Budapest, 1964)
Magyar Nemzeti Levéltár: Lovászpatona Evangélikus Templom, 2017 - Reformáció MNL
Tájékoztató tábla a helyszínen