Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mánfa - Sarlós Boldogasszony-templom

Az elpusztult falu egyháza volt. A XIII. század elején épült román stílusban. Többször átalakították. A XV. században észak felé bővítették és nyugati homlokzatán gótikus kaput nyitottak. Ikerablakokkal áttört karcsú, román stílusú tornya a nyugati homlokzat előtt áll, az észak felé történt bővítés miatt asszimetrikusan. Eredeti - bélletes, köríves - bejárata a déli oldalon volt. Szentélye egyenes záródású.

Ikerablakokkal tagolt, karcsú, magas tornya és bélletes kapuja teszi különlegessé ezt a Mánfa határában álló, Árpád-kori alapokra épült templomot.

A több száz éves ezüsthársak alatt álló templom már a középkor óta hozzátartozik a tájhoz. Egykor települése vette körül, de Mánfa a törökök pusztítása után már följebb, mai helyén éledt fel, így a templom magára maradt, benőtte a növényzet. A helyi monda szerint egy elkóborolt bika vezette a helyieket az elfeledett templomhoz, amikor is a szarva beakadt a falakat körbefonó folyondárba, és ahogy szabadulni próbált, mozgásával megkondította a harangot - az állatát kereső gulyás így lelte meg a romokat.

A felújított, de továbbra is magányosan álló templom kellemes hangulatú pihenőjével a helyiek kedvelt kirándulócélpontja; háromhajós csarnokában kiváló akusztikájának köszönhetően előszeretettel rendeznek hangversenyeket.

Bár építésének pontos idejéről és körülményeiről nincsenek adataink, az eredetileg itt álló templomot feltehetőleg a 12. században emelték. Ekkor egy torony nélküli, félköríves szentélyű épület lehetett, mindössze 4,2 m széles és 6,5 m hosszú alapokkal – ahogyan azt a 20. századi ásatás felfedte. Ebből a korból származik a templom déli oldalán ma is látható, a román stílusú építészetre jellemző bélletes kapu.

A 13. századi későromán korszakban az épületet kelet felé 11 méterrel meghosszabbították, új, egyenes záródású szentélyt és egy sekrestyét is építettek hozzá, és ebben az időben kapott tornyot, valamint védőfalat is. A templomot legközelebb a 15. században építették át, ekkor a toronytól északra eső részt több mint három méterrel szélesítették ki, formája ennek köszönhetően vált aszimmetrikussá. A nyugati oldalon új, gótikus stílusú bejárattal gazdagodott.

A török uralom alatt a belső díszítés elpusztult, ám az épület szerencsére átvészelte ezeket az évszázadokat. Mivel az hajdanán körülötte kiépült falu már „odébbköltözött”, nem csoda, hogy 1742-ben egy remete egymaga újította fel a templomot a közeli patakból hozott kövekből.

A 20. század harmincas éveiben kezdték el kutatni és feltárni a sok évszázados örökséget, majd az 1970-es években, a régészeti feltárást követően restaurálták a templomot.

https://www.termeszetjaro.hu/