Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Keresd, Bethlen várkastély

A keresdi várkastély legkorábbi épületeit a XV. században, a település földesura, Bethlen Márk építette, ami a további évszázadokban – ritka kivételként – végig ezen erdélyi főnemesi família birtokközpontjaként szolgált. Közel lévén a szászok egyik középkorban jelentős városához, Segesvárhoz, általában annak sorsában osztozott, de szerencsés módon elkerülték a nagyobb katonai események, ostromok és hadjáratok vérzivataros viharai és pusztításai.

Olyan csendes és biztonságos helynek számított, hogy a Bethlen családban szokássá vált, hogy ide utaztak el a házasságot kötött családtagok a mézeshetekre. A korabeli források is inkább a jelentősebb építkezésekről adnak számot, mint hadi eseményekről. Így 1559-ben Bethlen György és felesége Nagykárolyi Klára építtetett, amit a fiuk, Mihály 1598-ban folytatott. A napjainkra fennmaradt képét Bethlen Elek idején, 1675 – 1683 között kapta meg a főnemesi épület. Ő alapított nyomdát is az évszázados falak között, ahol a családbéli gróf Bethlen Farkas erdélyi kancellár történeti művét nyomtatták. Amikor azonban 1690-ben török és tatár segélyhadakkal a Kárpátokon át betört Erdélybe Thököly Imre, a nyomdát sietve a biztonságosabb helynek ítélt Segesvárra költöztették, az elkészült példányok egy részét pedig befalazták.

A keresdi várkastély szerencsésen elkerülte az 1701-ben, a Habsburg haditanács által a magyar erősségekre kimondott felrobbantási parancsot is, mert a főúri lakot a kastélyok közé számították. 1945-ig a Bethlen család tagjai lakták, majd ezt is államosította a román állam.

Leírása:

Keresd várkastélyának legkorábbi része, az eddig végzett régészeti kutatások szerint, a XV. században emelt négyemeletes, vastag falú, kör alaprajzú öregtorony, melynek az első szintjén nyílt a bejárat. Egy évszázad múlva, amikor a főnemesi szállások kialakításában tért nyert a reneszánsz ízlésvilág, készítették a legfelső szintre az alabárdos vitézeket ábrázoló domborműveket.

A magas toronyhoz kapcsolódik a tornácos, egyemeletes palotaszárny, a Bethlen család egyik lakóhelye, az ifjú párok mézesheteinek színtere. A reneszánsz épületekkel szemben hosszú lakószárny nyúlik el, ami a középkorban eredetileg raktárul és gazdasági helyiségekként szolgált. Mindezen részeket fogta körbe egy szabályos négyzet alakú várfal, aminek sarkaira 1675 – 1683 között Bethlen Elek földesúr utasítására egy-egy ó-olaszbástyát emeltek.

A háborús évszázadok elmúltával már nem számítottak védelmi szerepére, ekkor emelték az ÉK-i bástya belsejébe a nyolcszög alaprajzú barokk stílusú tornyot. Mivel mindvégig lakták a keresdi várkastélyt, karbantartották az évszázados falakat és épületeket. Csak a 20. században kezdett romlani az állaga, ezért az 1970-es években helyreállítást végeztek rajta. A 2003-as terepbejárás szerint ismételten felújítási munkálatok zajlanak, ezért nem látogatható a történelmi épület, amit a hírek szerint visszaigényelt a Bethlen család egyik tagja.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 249-250.