Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

TÁLLYA – ÓVÁR

Tállyától ÉK-re mélyen a hegyek között található az 583 m magas Óvár nevű hegy, amely a környék legmagasabb hegye, a 607 m magas Szokolya szomszédságában, attól Ny-ra emelkedik. A hegy egyes régebbi térképeken „Patkány-tető” néven is szerepel.

Az Óvár és a Szokolya között mély nyereg van, ahol az elposványosodott Szokolya-tó található. Az egész hegytetőt kő- és földsánc veszi teljesen körbe, melynek nyomvonala annak ÉK-i szélén az Óvár hegyének legmagasabb pontját is érinti, majd innen a hegytető nagyjából DNy-i irányba lejt. A sánc belső magassága a K-i oldalon eléri a 3–4 métert is, a többi részen azonban alacsonyabb, különösen a Ny-i oldalon néhol csak 0,5–1 méter magas. A sánc kialakításához néhol a természetes, ma is szálban álló sziklákat is felhasználták a sáncépítők. Árok sehol nem található. Jelenleg négy átvágás szakítja meg asáncot, feltehetően őskori bejáratok. A főbejárat az ÉK-i sarokban lehetett, ahová ma is széles, de erősen elhanyagolt út vezet fel a nyereg felöl.

A sánccal bekerített szabálytalan terület nagyjából 700 × 600 m átmérőjű, területe kb. 27 ha. A belső terület Ny-i széléhez közel, a belső lejtő aljában egy mesterséges tó több méter mélyen beásott, vízzel telt medre látható. A tó hossza kb. 40 m, szélessége kb. 10–15 m. A vár egész területét jól áttekinthető erdő fedi.

A Tállya melletti Óvár nevével 1682-ből találkozunk először. A várról az irodalomban több ismertetés található, de ezek tévesen határozták meg a vár korát. Elsőnek Dongó Gyárfás Géza tesz róla említést,  majd Berzeviczy Egyed foglalkozott vele, aki részletesen is leírta, de ez a valós állapotnak nem felel meg. A tévesen középkorinak, sőt 16–17. századinak tartott várról azt említi meg, hogy útellenőrző vár volt, de ez már csak azért sem kerülhet szóba, mert a legközelebbi úttól is igen messze helyezkedik el.

Az 1905. évi megyemonográfia a Várhegyen álló középkori várat és az Óvárat összetéveszti, mint ahogy erre a későbbiekben is találunk példát. Viszonylag pontosabb adatokat közölt a várról 1931-ben Barna János és Vongrey Gusztáv, de ők avar vagy honfoglalás-kori eredetű majd középkori mentsvárnak tekintik az Óvárat, leírva annak alakját, kiépítését és méreteit. A turisztikai irodalomban is bizonytalan említést tesznek a várról, és keverednek a tállyai várakra vonatkozó adatok, így ebbe a hibába esik Kiss Gábor is, aki nyilván irodalmi adatok alapján foglalta össze a tállyai vár(ak) történetét.

1984-ben a vár helyét a Tállyán lakó Encsy György segítségével sikerült lokalizálni. A térképek közül elsőnek az 1986. évben kiadott megyetérkép jelölte meg az Óvárat romként, és ugyanebben az évben jelenik meg Németh Páltól egy kisebb ismertetés, aki végre külön az Óvár sáncait is megemlíti 1994-ben Hellebrandt Magdolna foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, és ő már őskorinak határozta meg a várat, egyidejűleg közölte Nováki Gyulának és Sándorfi Györgynek a várról 1990-ben készített felmérését is (90. ábra).8

A vár területén a felszínen jellegtelen őskori cserepek találhatók, melyek között pontosabb kormeghatározásra alkalmas darab nem került elő; ennek ellenére az erődítmény őskori, valószínűleg késő bronzkori eredetűnek tekinthető.

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN - BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG