Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pörgölény, román kori templomrom - Karoling-kori alapokon

Pörgölény (Pilgersdorf) nagyközség Felsőpulyától 17 km-re délnyugatra, Kőszegtől 21 km-re északnyugatra, a Gyöngyös-patak partja mentén fekszik. Alig néhány kilométerre a Magyar Királyság egykori középkori végváraitól, Lékától és Borostyánkőtől. Mellette halad el a Kőszeget Kirschlaggal összekötő út.

A római kori jelenlétet mutatja, hogy az osztrák régészek az egykori templomdombon, a régi iskola területén kis méretű 1. századi római temető maradványait tárták fel. A település Karoling-kori elődje első alkalommal Német Lajos keleti frank király adománylevelében szerepel 844-ben. Ekkor "Brunnaron am Zöbernbach" formában említik, templomát pedig "Kirche des Minigo" néven ismertetik. A hely valószínűleg a templom melletti 3 forrásról (kútról) kapta Brunnaron nevet.

Ez a település a 10. század elején a magyar honfoglalást követő nyugati terjeszkedés idejében pusztulhatott el. Az 1980-ben végzett ásatások során a régészek rábukkantak egy leégett rétegre a nagy román stílusú templom alapfalainak feltárásakor, amely igazolta egy korábban megsemmisült épület létezését.

A régi település helyén a 12. században érkezett német telepesek új falut alapítottak, melyet 1225-ben "villa Pylgrim" alakban említenek először. 1390-ben "Pergelim", 1397-ben "Pereglyn", 1457-ben "Pellegrem teutunice Pilgrimstorff", 1470-ben "Piligrunstorff", 1492-ben "Pewrgenes", 1519-ben "Perghelyn" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A középkorban vámszedő hely is volt, amely Léka várához tartozott.

A nagyméretű román sítlusú templom 1200 körül épűlt fel, a korábbi templom helyén. A kutatások szerint a templom építése a Kőszegiekhez köthető, amely a német eredetű Héder nemzetségből származik. Meyer feltételezése szerint a régi iskolaépület helyén feltárt 14 x 32 m-es alapterületű, négyszögletes szentélyzárodású templom erődítve volt. A templomhajó 23 m hosszú és 14 m széles, míg a torony 9 x 9 méteres négyzet alapterületű volt. A falak vastagsága 1,8 - 2,5 méter, amely rendkívűl erős építményre utal.

A 13. század második felében a nyugati határ menti területek politikai helyzete megváltozott. A nyugatról határos dél-német Ausztria és Stájerországban, I. Rudolf német király másodszülött fia, I. Albrecht Habsburg herceg kapja a kormányzói tisztséget. Ezidőben a Magyar Királyságban pedig háborúk zajlanak a magyar király és a megerősödött magyar nemesi nemzetségek között. A nagyhatalmú Kőszegiek mind a magyar királlyal, mind az osztrák herceggel konfliktusba kerültek, rabolták az osztrák és magyar területeket is. Ez volt az u.n. "Güssingi (Kőszegi) viszály".

I. Albert osztrák herceg 1289-90-ben, IV. László szövetségeseként a Kőszegiek több magyarországi várát elfoglalta, de azokat aztán nem adta vissza a magyar királynak. A várakat csak III. András 1291-es osztrák hadjárata utáni hainburgi béke jutatta vissza magyar kézbe. A hainburgi béke előírása szerint, a megjelölt végvárakon kívűl, le kellett rombolni több erődítést a visszaadott területeken.

Az 1289-ben zajlott harcok során I. Albert osztrák herceg serege Pörgölény települést és a templomot is feldúlta. Az „erődtemplom” stílusában említett pörgölényi templom is lebontandó erődítménynek sorába tartozott, így nem épülhetett újjá korábbi helyén.

Az elpusztult templomtól mintegy 200 méterrel délre emelték a ma is fennálló plébániatemplomot a 14. század elején. Építőanyagként felhasználták a román stílusú templom maradványait. Az új templom szerkezetileg sokkal egyszerűbb volt, az alapterületet pedig jelentősen csökkentették. A korábbi templom területét az anyagkitermelést követően földdel töltötték fel.

A századok során feledésbe merült templomdombon a 16-17. században protestáns temetőt alakítottak ki, majd a  17. században papi iskolát és paplakot és építettek. Ezt 1750-ben faépítésű iskola váltott fel. 1780-ban a már leromlott állapotú iskolát újjáépítették. Az 1855-ös nagy tűzvész során az iskolát is a lángok pusztították el, de a következő években újjáépítették és bővítették. 1928-ban az iskola épületéhez délnyugati irányban új szárnyat építettek. Már ekkor előkerültek csontvázak és hatalmas kőalapok, de miután erre a hatóság nem reagált, ezek a falszakaszok elpusztultak.

A település új központi iskolájának építése és 1974-es indulása után a dombot 1975-ben, árvízvédelmi munkálatok miatt részben elbontották. Ekkor felfedezték a régi falazatokat, amelyet aztán a Burgenlandi Állami Múzeum régészei tártak fel. Ennek részeként került lebontásra a megmaradt iskolaépületet 1980-ban. Miután az ásatásokat befejezték, a falakat és a környezetét műemlékké nyilvánították. 2010 tavaszán a település emlékparkot alakított ki, ahol a román stílusú templom megmaradt alapfalainak romjai láthatóak.

Keserű László - 2024

Források:

Dr. Karl Kaus és Prof. Josef Schermann: Információs tábla a templomrom mellett
Dr. Karl Kaus: Pilgersdorf/Pörgölény-román kori templomrom
Meyer, W.: „Der Burgenbau zur Zeit der Herren von (Güssing)-Güns im heutigen Burgenland“, Eisenstadt, 1989
Prickler, Harald: „Burgen, Schlösser, Ruinen und Wehrkirchen“, 1975