Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dunaszerdahely - Szent György-templom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - POZSONY VÁRMEGYE- POZSONY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI monográfiájában: „Dunaszerdahely, az alsócsallóközi járásban, a pozsony–komáromi helyi érdekű vasút mentén fekszik. Magyar nagyközség, 515 házzal és 4851, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi telep, mely már a rómaiak korában is fennállott. Hajdan erőssége is volt és a pozsonyi várbirtokok közé tartozott. Régente mint város négy részből állott, ú. m. Szerdahely, Nemesszeg, Ujfalu és Előtejed negyedekből. Ezek közül az ujfalusi határ alsó részét Barabásföldnek, később pedig Pókateleknek nevezték, melyről már Balázsfalvánál szó volt. 1283-ban Zeredahely néven van említve. 1346-ban az itteni nemes várjobbágyok és Zomori Miklós között határvillongások támadtak, melyeknek az lett a következménye, hogy a birtokot két részre osztották. Az 1553-iki portális összeírásban királyi birtokként szerepel és mindössze 15 1/2 portával van feljegyezve. Ugyanekkor Újfalut Zomás János és Kondé László, 1647-ben pedig a pozsonyi apáczák bírták. Később a Pálffyak lettek 56az urai, de e családon kívül még a Bacsák-, a Kondé- és a Petényi-család is birtokos volt itt. A Kondé és a Bacsák család emlékét egy-egy kastélyszerű épület tartja fenn. ... Katholikus egyháza már 1341-ben említve van, de mai gótikus temploma valószínűleg csak a XV. század végén vagy a XVI. század elején épült. Az egyik mellékhajó nyugati falcsúcsa az 1518. évszámot tünteti föl”.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A város legrégibb történelmi és szakrális emléke, amelynek helyén már a korai Árpád-korban is állt egy (valószínűleg) fatemplom. A mai kőtemplom román kori alapja a hagyomány szerinti 1329-es esztendőben épült. Ebből az Anjou-korból származnak a templom egykori gazdag freskóábrázolásainak töredékei is: a szentély Szent Miklós- és Krisztus-ábrázolásai, valamint a főhajó külső falán látható Kálvária-freskó. A templom titulusa, védőszentje Szent György volt, a kegyúri család pedig minden bizonnyal a Pókateleki Szomor (Zomor), majd a rokon Pókateleki Kondé család lett, akik a templom kriptáját temetkezési helyül is használták, egészen a 18. század végéig.

Nagyobb átalakítást 1518-ban ért meg az épület, amikor késő gót stílusban átépítették, illetve egy mellékhajóval is bővítették. Ekkor már állt a magát a templomot, illetve az azt körbevevő temetőt és a temetői kápolnát is magába foglaló magasabb kőfal, az ún. Szentfundus (Sacere), amely „szerdahelyi várként” őrződött meg a népi emlékezetben.

Az 1600-as évek elején új kegyura lett a templomnak: Szerdahely új birtokosa, a Pálffy család (az egyház, illetve a templom életében azonban továbbra is fontos szerepet töltöttek be a Kondék). A reformáció korában a szakrális helyet rövid ideig (1631-től 1647/50-ig) a reformátusok használták.

Mária Terézia uralkodásának elején (1742–43-ban), Laszlovszky Márton Adalbert plébánosi működésekor a teljes épületet restaurálták, bővítették, illetve emelték/magasították. A barokkizálás során egykori gótikus jellegét vetkőzte le a templom: magasabbak lettek a falai, tágasabbak az ablakai, díszesebb a beltér, s emelték, magasították a tornyot is, amelybe órát helyeztek (az óramestert a város fizette). Az egykori gótikát az épület csupán néhány eleme őrizte meg, mint például az újjáépített toronysisak és a fiatornyocskák, a szentély belső tere, a régi, falba épített szentségház és a már korábban említett freskók.

A Szent György-templom máig legékesebb részének tekinthető, fából faragott és dúsan aranyozott szószékét 1745–60 körül adományozta Csallóköz szülöttje, Padányi Biró Márton veszprémi püspök.

Forrás: https://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/szent-gyorgy-templom/