Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Örvényes temetőkápolna

Eredetileg királyi udvarnokföld, 1211-ben már főként a tihanyi apátságé. 1337-bsn a veszprémi káptalan II. Andrástól kapott itteni birtokait elcserélte az apátsággal. Az udvarnokok utódjai a XIV. századtól helyi nemesekként, később egy telkesként éltek Örvényesen. A Balaton-Felvidék többi településéhez hasonlóan a XVI—XVII. század fordulóján török háborúiban pusztult el. Egyházas hely volt, XIII. századi templomának helyreállított romjai ma is állnak a falu feletti dombon levő temetőben. A török időkben elpusztult — a középkorból ismeretlen — templomot 1743-ban újjáépítették, majd 1890-ben elbontották. 1861-ben Rómer Flóris, 1890-ben pedig Récsey Viktor leírása örökítette meg egykori alakját. 1958-ban részleges kiegészítésekkel állíttatta helyre az OMF, Sedlmayr János tervei alapján az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templom romjait. Forrás: Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. 

Templomrom a temetőben. Román kori egyhajós, egyenes szentélyzáródású falusi templom romja, a szentély északi oldalán sekrestyével (9d. ábra). Hajójából csak alapfalak maradtak; egykor dongaboltozatos szentélyét újabb védőtető fedi. Középkori forrásaink nem szólnak róla. 1743-ban építették újjá és romlott állapota miatt 1890-ben bontották le. 1958-ban részleges kiegészítésekkel az OMF konzerválta a romokat. (Védett műemlék) A templomrom mellett, annak műemléki környezetében elterülő temetőben sok szép és régi sírkő és síremlék láthatóForrás: Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei . 

A falunak a balatoni műút feletti dombon levő temetőjében áll, helyreállított rom. A középkorban a tihanyi apátság birtoka, amely az 1211-es összeírásban már szerepel. A XIV. század elején a veszprémi káptalan itteni birtokait elcserélte az apátsággal, s így a falu egészben Tihany tartozéka lett. Ekkor helyi nemes birtokosai is voltak. A templom középköri okleveles említését nem ismerjük. Az 1740-es években újjáépítették és csak 1890-ben bontották le, hogy anyagából kálváriát építsenek. 1958-ban az OMF részleges kiegészítésekkel helyreállította Sedlmayr János tervei alapján. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templom, a szentély északi oldalán sekrestyével. Bejárata a nyugati oldalon volt. Hajójának falait a helyreállítás alkalmával tárták fel. Szentélye teljes magasságban, a diadalívvel és az e felett emelkedő oromfallal, a belső dongaboltozat indításaival és a sekrestye valamivel alacsonyabb falaival együtt a helyreállítás előtt is állt, a szentélyt védő tető viszont 1958-ban készült. Forrás: Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai