Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Rendek-Steinriegel, sáncvár

A burgenlandi Rendek (németül Liebing) határába eső Steinriegel hegyen, Dénes József észlelte 2024 elején az osztrák lidaron az erődítést, melyet ugyanazon év februárjában Keserű Lászlóval közösen be is jártak. Mint a térképen látható, a helyszín a híres lékai várhoz közel, a mostani osztrák-magyar államhatár fordulójánál helyezkedik el, az Eichriegel egyik észak-dél irányú hegynyúlványán.

A nyugati és keleti oldalon egy dózerral kialakított erdei út látható, ami részben megrongálta és a keleti szélen el is tüntette a sáncokat. A területet javarészt fenyves erdő fedi napkainkban. Az északi sánc szélessége kb. 8-10 méter, a magassága 3-6 méter között változik, míg a sáncvonal hossza kb. 120 méter. Az északi külső oldalán helyezkedik el az árok, melynek földanyagával a sáncot magasították.

Az északinál néhol impozánsabb a déli sánc, melynek magassága helyenként ma is meghaladja a 6-8 métert, míg a szélessége 10-12 métert. A sáncolat hossza a déli oldalon megközelítően 85-90 méter. A déli sánc előtt a hegynyúlvány orra enyhén nyugatnak fordul. Az enyhén ereszkedő terep, itt a déli részen egy további várrészt sejtet.

A kétrészes sáncvár északi része kb. 300 méter hosszú és a legnagyobb szélességében kb. 120 méter széles. A déli várrész megközelítően 200 méter hosszú, míg legnagyobb szélessége kb. 100 méter. Ennek a várrésznek a déli vége egy markáns szintlépcsőben végződik, ahol jelenleg nem érzékelhető erődítés. A vár teljes védett területe kb. 4,7 hektár. A figyelmes bejárás ellenére a felszínen, illetve a természet által bolygatott talajban, nem sikerült korhatározó cserépleleteket találni.

Az északi sánc földje vörösre égett agyagot tartalmaz. Ezt ott lehet megfigyelni, ahol a nyugati végén az erdei út megrongálta. A vörös sánc földje éppen olyan állagú, mint a közeli Locsmánd (Lutzmannsburg) vára esetében tapasztalható. Még két esetben ismerünk “vörös sáncot” a mai Burgenland területén: Darufalva (Drassburg) és Pinkaóvár (Burg). A mostani határ magyar oldalán pedig Sopron és Zalaszentiván-Kisfaludi-hegy. A most talált vár kora és szerepe ezekéhez hasonló lehetett.

A Kőszegtől 5 km-re északnyugatra, Lékától 7 km-re keletre, a Gyöngyös patak völgyében fekvő területen az ősidők óta vaskohók működtek, ahol a környező területeken bányászott vasércet dolgozták fel. A 10. században a vaskohászat elsődleges műveletét, a szláv nyelven rednek-nek nevezett vasasok végezték. Valószínúleg ennek köszönhető a település nevének eredete is.

A középkor folyamán Rendek települést 1390-ben "Lennek" alakban említik először abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond király a lékai váruradalmat a Kanizsai családnak adja. 1397-ben "Alsó Lennyk", 1411-ben "Inferior Lybnyk", 1492-ben "Rennek", 1519-ben "Rednegh" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Léka várának uradalmához tartozott. Napjainkban az egykor önálló község Répcekethely része.

Forrás:

Dénes József: Rendek-Steinriegel sáncvára - djnaploja.wordpress.com/2024/02/23
Keserű László: Rendek-Steinriegel sáncvára, Terepbejárási feljegyzések, 2024 - www.varak.hu
Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában - Budapest 1890