Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Krasznacégény református templom

Az egykori Közép-Szolnok, majd Szilágy megyei kisközség, Krasznacégény a Kraszna folyó középső folyásánál, egy olyan földrajzi tértségben található, ahol a vidéket építészeti szempontból az ákosi kéttornyos templom épülete uralja. Ott, ahol találkozik egymással a Bükk-hegység lábánál elterülő egykori hatalmas erdőség, az innen kezdetét vevő Érmellék, és a Kraszna folyását követő lápos vidék – az Ecsedi-láp. A kis település neve először 1279-ben jelenik meg „Comes Petrus, filius Chepani, homo noster nobilis de Chegen szövegalakban, majd 1332–1337 között szerepel a pápai tizedjegyzékben, Chegan formában. Ezt követően 1475-ben Chegen, 1483-ban Cylgen, 1497-ben Chegen formában van használva. A ma használt alakjában először 1760–1762-ben jelenik meg „Kraszna Czégény‖ néven. Az évszázadok során a település birtokosai között találjuk az erdélyi püspököket (köztük Fráter György barátot), a Csákyakat, Drágffy Bertalan vajdát, Báthori Istvánt, Bethlen Gábort, stb. Drágffy Bertalan 1497-ben „az erdélyi püspök Czégen, KisNagyfalu jószágaira, hatalmaskodva fegyveres kézzel berontott, és az elrabolt dolgokat Erdődre vitette. Ezért a vajda ellen Ulászló király 1497 aug. 8-án elrendelte a vizsgálatot.

A krasznacégényi templom, amelyről az alábbiakban kívánok értekezni a településnek Királydaróc felé eső, északi részében, egy ligetes térségben áll, dacolva az évszázadok történelmi viharaival. Hosszú ideig talán a vidék elszigeteltsége miatt, az árpádkori épület elkerülte a kutatók figyelmét. Ismereteim szerint az 1880-as években fordult meg a térségben Bunyitai Vince nagyváradi püspök. Feljegyzéseit a templomról a Magyar Tudományos Akadémia 1847-ben közétett felhívására készíti. A felhívás a szakemberek figyelmébe ajánlja, hogy mentsék meg a feledéstől, az enyészettől a hazai műemlékeket „vagy legalább emléköknek is pusztulásától." Bunyitai Vince az 1887-ben megjelent Szilágy megye középkori műemlékeiben a következőket írja a krasznacégényi templomról: „Krasznacégény – az egész vármegye legkisebb egyháza. Keletelt. Épszöggel záródó szentélyének hossza 3,45 m, szélessége 3,62 m. A hajó 7,73 m hosszú s 5,55 m széles. Nyugati két szögletén egy-egy egytájú tám. A szentély s a hajó két-két ablaka köríves, kajácsos de diadalíve csúcsíves. Téglaépület. Van egy mázos cserép kelyhe eme felirattal – czégényi ref. eklézsia 1732. Egy másik, ezüst úrasztali poharát – XVI. századi, S P betűkkel – nem láthattam, mert felküldték a budapesti kiállításra – 1885"

Entz Géza, a Szolnok-Doboka Műemlékei című tanulmányában, amely 1944-ben a Szolnok Doboka Magyarsága című kötetben jelenik meg, utal a templomra. „Az alsótöki és a szászmátéi egyenes záródású templomok mellett megemlítem az azonos szerkezetű krasznacégényi református templomot, amely a régi Kraszna megyében a somlyóújlaki templommal együtt ad hírt az ottani 13. századi egyházi építészetről." Amint a fentiekből kitűnik, Entz Géza meghatározza a templom építésének idejét is – a 13. századra datálva azt. Kétségtelen, ha figyelembe vesszük az építkezés sajátos vonásait: a keskeny köríves ablakokat, a szentély szögletes formáját, és a diadalívet, akkor mindenképpen a román stílusú egyházi épületek csoportjába kell, hogy soroljuk a krasznacégényi templomot.

Forrás: Balogh Géza -  A krasznacégényi árpádkori templom