Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szávaszentdemeter - Sirmium

A mai város területén ősi illír-kelta település állott. Az i. e. 1. században a rómaiak hódították meg az akkori Sirmiumot. A város gyors fejlődésnek indult és az 1. századra colonia rangra emelkedett. Colonia Flavia Sirmium különleges stratégiai és katonai jelentőséggel bírt. Traianus, Marcus Aurelius és Claudius innen indította a környező területek elleni hadjáratait. A 3. század közepétől az egész pannon térség kereskedelmi központja, amely fontos személyeket is adott a birodalomnak. Itt, vagy a város környékén született Decius, Aurelianus, Probus és Maximianus császár, ők valószínűleg valamennyien romanizált illírek voltak, valamint a város névadója, Szent Demeter. Fejlődésének csúcspontját a tetrarchia idején érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike volt. Császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt.

A kereszténység elterjedése után püspöki székhely lett. Az 5. században a virágzásnak a hun hódítás vetett véget, amelyet a gepidáké, majd a keleti gótoké követett. I. Jusztinianosz alatt a Bizánci Birodalom része lett, majd a 6. század második felében Szerémséget avarok foglalták el. Sirmiumot 582-ben földig lerombolták. Az avarokkal együtt Szerémségbe ekkor szlávok telepedtek le.

820-ban a bolgároké lett a város, és a 845. évi paderborni békeszerződés is a kezükön hagyta.[2] A bolgárok a kereszténység felvételével újra püspökséget alapítottak itt. A magyarok honfoglalása után a város felváltva hol Magyarországhoz, hol a Bizánci Birodalomhoz tartozott. 1180-ban a bizánciak távozása után a város romokban hevert, a Szent Demeter-monostort a magyarok várrá építették át. A 13. században az újjáépült város a Szávaszentdemeter (civitas Sancti Demetri) nevet kapta, mely oklevélben 1362-ben fordul elő először.

A török hódoltság nyomán magyar lakossága északra menekült és ettől kezdve szerb város lett és majdnem egy évszázadig Szerbiához tartozott. 1521-ben a város és az egész Szerémség hosszú időre török kézre került. A török uralom teljesen megváltoztatta a várost, amely a keleti városok sajátosságait (széles utcák, dzsámik, minaretek) öltötte magára. A törökök innen igazgatták a Szerémséget. A pozsareváci békével a város felszabadult a török iga alól, és a Habsburg Birodalom része lett. A 18. század közepétől a 9. péterváradi katonai határőrvidék székhelye lett, melynek itt létesült parancsnoki központja. A város a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Mitrovicai járásának székhelye volt.

Forrás: Wikipedia