Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Šćitarjevo - Andautonia

Andautonia, római község Felső Pannoniában; Ptolemaeus (’Ανδαυτονιον) a Dunától félreeső helységek között említi, az Itinerarium szerint azon útvonalon feküdt, mely Sisciát (Sziszek) Poetovióval (Pettau) kötötte össze. A feliratok közül, melyeken neve előfordul, egy (CIL III 4008) Petrovinában, egy (4011) Scitarjevóban s a harmadik (4010) Stenjeveczben került napfényre. Minthogy az Itinerarium szerint Andautonia 27 r. mérföldre feküdt Sisciától, Stenjevecz, mint sokkal távolabb eső pont, nem jöhet tekintetbe; Petrovina és Scitarjevo távolsága már megfelel az Itinerarium adatának, de Petrovina helyén azért nem állhatott, mert ez más útvonalban, az emona-siscain van, úgy, hogy Andautonia csak Scitarjevóval azonosítható. A távolság Siscia és Poetovio között az Itinerarium szerint 100 mp., ez is csak úgy mérhető le, ha nem egyenes vonalban ment az út, hanem Scitarjevót érintve, szöget képezett. – Andautonia sohasem volt katonai táborhely, alapját a benszülöttek vetették meg s azok képezték bizonyára mindenkor a lakosságának zömét. Mint ilyen, miután elrómaiasodott, elnyerhette ugyan a római városi jogot, de az csak a municipium lehetett. Igy nevezi a petrovinai felirat (4008), míg más két feliraton (4010, 4011) respublica Andautonia fordul elő. Mindazonáltal a legtöbb horvátországi római város példájára már az első század folyamán szerezte meg a városi szervezetet, bizonyságot tevén róla tribusa, a tribus Quirina (CIL III 3679), melybe mindazon helységek tartoztak, melyek városi rangjokat a Flaviosuknak köszönhették. A közbenjáró alighanem L. Funisulanus Vettonianus volt, ki Kr. u. 85-ben Pannoniát kormányozta s Domitianus daciai háborújában kitüntette magát. Andautonia hálából patronusának választotta meg s emlékkővel tisztelte meg (CIL III 4013). A teljes polgárjog birtokában mégsem lehetett Andautonia, csak a latin jogot bírhatta, különben érthetetlen volna, hogy két, Andautoniából való katona (3679 és 4316) a segédcsapatokban szolgálhatott. V. ö. Hettner, Steindenkmäler zu Trier 133. l. A III. században ismét valami kedvezményben részesülhetett a kormány részéről, legalább erre enged következtetni két emlékkő, melyek egyikét (CIL III 4010) Trajanus Decius (Kr. u. 250), a másikat (4011) neje Herennia Etruscilla tiszteletére emelt a város. Hatóságairól, képviselőtestületéről hallgatnak a feliratok. A mellékelt 68. ábrában közölt sírkő ugyan nem került Andautoniában elő, hanem Ó Budán, de egy Andauotniából származó lovaskatona emléke, kit a sírkő a felirat felett domborműben is megörökít. A felirat, melyre fönnebb már hivatkoztam (CIL III 3679), következőkép szól: T. F(lavius) Bonio Quir(ina tribu) Andautonia, eques alae Frontonianae tur(ma) Ingenui, an(norum) XXXIII. stip(endiorum) XVI, h(ic) s(itus) e(st). Campanus eques al(a)e eius(s)d(em) heres t(itulum) m(erenti) p(osuit). K. BÁ.

Forrás: Pecz Vilmos szerk. - Ókori lexikon

Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma a falu közepén, egy enyhe dombon található, nem messze a római középületek maradványaitól. A templom 1642-ben épült, 1758 és 1768 között felújították és bővítették. Egyhajós, barokk épület, szűkített háromoldalú apszissal záródó szentéllyel, a főhomlokzaton téglalap alakú harangtoronnyal. Azokbó a téglákból és kövekből épült, amelyek a római romokhoz tartoztak. A templom körül falazott cinterem húzódik. Belseje csehsüveg boltozattal boltozott, polikróm kerámia burkolatú. A templomot 1880-ban egy földrengés rongálta meg, majd Hermann Bollé vezetésével historikus stílusban restaurálták. Az értékes berendezés (oltárok, szószék, orgona, liturgikus felszerelés stb.) a 17. és 20. század közötti időszakból származik. Északnyugat-Horvátország egyik legértékesebb barokk szakrális épülete.