Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hébec Árpád-kori temploma

Hébec község egykor Deménd határában állt. A falu első okleveles említése ugyan 1276-ból való, de keletkezése a 11. századra tehető. Erre utalnak a többszöri lepusztulás után is megmaradt templomának legrégebbi, korai román elemei. Bár a szentségházon szereplő 1023-as dátum nem tekinthető hitelesnek, bizonyos, hogy már Szent István idején is templomos hely volt.

A templom legrégibb részei a tatárjárás után, a 13. század második felében keletkeztek: a félköríves jellegét őrző keleti szentély és a négyszög alaprajzú hajó falai biztosan. A szentély falában található román kori rézsűs ablak, valamint a hajót a szentélytől elválasztó félköríves diadalív is román jegyeket visel. A nyugati homlokzat egyenes záródású, s ha volt is tornya, ez a későbbi lepusztulás után nem épült újjá. A templom egy későbbi átalakításkor kapta az északi oldalon levő gótikus kapuját, a szentélyben pedig a szentségházat, illetve a leckeoldalon a szent olaj és a szentelt víz fülkéjét.

A falak régies építésmódja, az ablak és ajtó mintája, a nép szájhagyománya egyaránt bizonyítja ezt a kort és a templom ősi mivoltát. Dombtetőn áll a templom, szimbolikusan hirdetve Szent Pál szavait: „Az odafönt valókat keressétek!" A harangszó a domb magasából szállt a környező völgyek lakóihoz, és hívta őket a magasba, a dombra, az áhítat magasába is, a keresztény hit és erkölcs magasába is, a pogányos, közönyös lelki tespedtség, züllés mélységeiből is. Hívta az üldözött, elvadult, erdős völgyek népét a homályból a domb napfényes szabadságába, a fennköltséget hirdető templom világosságába. Minden harangszóra tekintetük a dombon álló torony csúcsa felé fordult, a mélyből a magasba, az összetörtségből a szárnyaló végtelen szabadságába.

A török időkben Hébec elpusztult, nem is építették újjá. A templom egy ideig még állt, állapota azonban egyre romlott. A hagyomány szerint 1778-ban egy környékén legeltető pásztornak megjelent Szent Ilona, s kérte, hogy a templomot építsék újjá, s a Krisztus keresztjét megtaláló Szent Ilona tiszteletére szenteljék fel. A Simonyi földesúri család felújíttatta a templomot. 1846-ban XVI. Gergely pápa pedig búcsújáró hellyé nyilvánította. 1904-ben a hívek az omladozó templomot Pokomy István plébános, Zaturecky József templombíró, Gergely János falusi bíró, Polcsák Lajos kántortanító vezetésével restaurálták, tekintettel arra, hogy az ősi kegytemplom megérdemli, hogy a zarándokok előtt illő fényben ragyogjon. Búcsúja Szent Ilona napján, augusztus 18-án van, napjainkban is nagy számban látogatják. A templomot nemrég ismét felújították, de az alaprajzán nem módosítottak, román és gótikus elemeit megőrizték.

Forrás: 

https://ma7.sk/kultura/hebec-arpad-kori-temploma

https://www.bucsujaras.hu/