Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Imreg monorita kolostor

Imreg (Brehov) település az Ondava folyó jobb partján fekszik, Nagykapostól mintegy 26 km távolságban. Nevezetes minorita rendi kolostoráról és az ott eltemetett páter Sujánszky Eusztákról, az aradi vértanúk gyóntatójáról.

A település eredeti román kori kolostora és temploma már a 13. században állt, ez azonban feltehetőleg a 1241.évi mongol betörés során elpusztult. A 18. században Imregre minoritákat (római katolikus, férfi szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított) telepítettek és a terület a templom romjaival az ő tulajdonukba került. A Barkóczy család adományozta ezt a területet a falu határában levő hegytetőn a minoritáknak, akik kolostort és templomot építettek ide. Ők hozták rendbe az ősi, időközben lepusztult kőtemplomot is. Barkóczy Ferenc egri érsek fokozatosan áttelepítette Radból a minorita szerzeteseket. A rendtagok Radot véglegesen 1767-ben hagyták el. A kolostor és templom 1769-re készült el, s Assisi Szent Ferenc tiszteletére lett szentelve, híres búcsújáró hely volt. Az ide érkezők a búcsús körmenetet 1944-ig rendszeresen megtartották. A kolostornak híres könyvtára volt. Az épület 1963 óta nemzeti kulturális műemlék.

A 19-20. század fordulóján a kolostor szinte kihalt volt, egyetlen páter őrizte a 16-17. századból származó mintegy kétezer, egyházi témájú könyvet. A II. világháború után az épület pár évig iskolaként szolgált a környékbeli gyerekek részére, de 1950 után ismét elhagyatottá vált. 1959 és 1987 között egy központi jótékonysági szervezet finanszírozta a kolostor rendbetételét, és ezekben az években költözött ide az első 14 Szent Vince-rendi apáca is. Ők csak a munkások részére épített kisebb épületekben aludtak, de 1961 után, miután az épület lakhatóvá vált, további 86 apáca követte őket, és birtokukba vették a főépületet is. A Paulai Szent Vince irgalmas nővérek 1998-ban távoztak el innen, a rendházat a minoriták kapták vissza. A kolostort jelenleg mindössze 3 szerzetes lakja. 

Az imregi kolostor az egész év folyamán különféle, vallási témájú rendezvényeknek ad helyet. Főként a nyári időszakban, amikor a gyermekek nyári táborait szervezik ide. A kolostor helyiségeiben kialakítottak egy Ferences találkozó és párbeszéd-központot, amelyben lelkigyakorlatokat tartanak. Ez a kulturális emlékhely látogatható, akár idegenvezető is rendelkezésre áll. 

Az imregi minorita kolostor az utóbbi évtizedben elsősorban azért került be a köztudatba, mert ott található Sujánszky Eusztach sírja, aki az aradi vértanúk egyik gyóntatópapja volt. A sír és a kopjafa a templom előtt található. A kopjafát Ferenc György, nagykaposi képzőművész készítette. 

Sujánszky volt az a pap Aradon, aki 1849. október 6-án a tizenhárom aradi vértanút gyóntatta, s az utolsó útjára kísérte. Az akkori hatalom folyamatosan zaklatta, különösen érdekelte őket a Magyar Szent Korona holléte. A zaklatások miatt megszökött, s Imregre menekült, itt volt elrejtve nyolc évig 1860-1867 között. Sujánszky Eusztákot az imregi kolostor házfőnöke befogadta és bújtatta a kolostor egyik földszinti fülkéjében. Erről sem a hívek, sem pedig az imregi búcsúra messzi vidékről érkező zarándokok nem tudtak. Az 1867. évi kiegyezést követően Sujánszky önkéntes száműzetése megszűnt, s ő itt élt hivatását gyakorolva egészen 1875-ben bekövetkezett haláláig. Élete végéig becsülettel megőrizte a vértanúk gyónásainak és a Szent Korona titkát. 

Forrás: https://cbc-artspace.com/