Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fényeslitke, református templom

Fényes-Litke, tiszamenti kisközség. E község a Zichy-okmánytárban már 1334-ben Litke néven van említve. A leleszi orsz. levéltárban és az orsz. levéltár diplomatikai osztályában 1459-ben és 1500-ban „Lythke” formában találjuk megnevezve. Ugyancsak a Zichy-féle okmánytárban két, ma már nem létező községnek a nyomát találjuk Litke határában, és pedig IV. László korában egy Tölgyes (Terra Chulgus és Poss. Thulgus) nevezetűt és 1354 és 1402 közt egy „Zug” nevű községet. Fényes-Litkének 1334-ben a Várday család volt a földesura. A XIX. század első felében hg. Eszterházy, br. Horváth, Erős, Irinyi, Palaticz, Ormos, Morvay, Orosz, Szögény és Petrovay voltak itt birtokosok, jelenleg pedig Erős György, Petrovay János és Beretvás Endréné. A két elsőnek itt csinos urilaka van. Erős házát Erős Lajos és György 1847-ben építtették. Mögötte szépen gondozott park terül el. Petrovay János házát Orosz Imre építtette a XVIII. század vége felé és vétel utján került a jelenlegi tulajdonos birtokába. A községben a reformátusoknak és a róm. katholikusoknak van templomuk és az izraelitáknak imaházuk.

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZABOLCS VÁRMEGYE. - SZABOLCS VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta Vende Aladár

A falu 1212-ben tűnik fel a Zsurkot övező települések felsorolásában. 1272-90 között Várdáról idevezető utat említenek (töredezett rész az oklevélben). A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt egykori román templomra kevés adat van. 1317-ben Mihály nevű papja volt végrendeleti tanú. A borsovai esperességben fekvő Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt (1380: adhonorem matris V. gloriose ZICHY XII, 43) egyházának András nevű papja 1333-ban 4, az 1334. évi II. részlet fejében 3 garas pápai tizedet fizetett. Bodon határosa volt (1374: ZICHY III, 535-6). 1831 -ben lebontották a hajót és a szentélyt; nagyobbat, szélesebbet építettek, de a román kori torony a nyugati homlokzat előtt ma is áll. 

Forrás: Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)KatalógusFényeslitke

Ritka toronymegoldást tapasztalhatunk Fényeslitkén, ahol a templom jórészét 1831-ben lebontották, de az impozáns nyugati tornyot a hajó hozzá kapcsolódó nyugati végével megtartották. Erre a megoldásra az jellemzô, hogy a tornyot tartó sarokpillérek szabadon állnak, kettô a homlokzat elôtt, kettô belül, így a nyugati templomfal mintegy elfelezi a tornyot. Ennek az az egyik következménye, hogy a toronyalj egy része kívülrôl is   megközelíthetô, mintegy elôcsarnokul szolgál, ami a homlokzat elé állított tornyoknál szokásos. Másrészt az ilyen torony földszintje akkor is lehet nyitott, ha nem innen nyílik a bejárat, mint pl. Domonkosfán (Domanjševci); ebben az esetben a harangozás megkönnyítése lehetett a cél. A kívülre nyitott toronyaljas megoldás nem korlátozódik az Árpádkorra, példái a XIV. századból is ismertek (Szôce, Csesztreg, Velemér, Cserkút).

Forrás: Szakács Béla Zsolt - Árpád-kori jellegû építészet a hajdani Borsova vidékén