Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szabolcs református templom

A szabolcsi templom egykor három hajós, hat kőpilléres magas bazilikás felépítésű monostor volt. A homogén, természetes kőpadozatban bemutatásra került a 3-3 főhajót határoló pillérsor. A szabolcsi Szűz Mária-monostor, ahol az egyapszisos szentélyhez háromhajós, bazilikális tér csatlakozik, a magyar templomépítészet XI. századi példája, amelynek alaprajzi megfelelői a kalocsai első székesegyház, a pécsváradi kápolna és a zirci királyi udvarház temploma.

Szabolcs református temploma a Felső-Tisza-vidék legrégebbi egyházi központjai, a Szűz Mária tiszteletére szentelt templom építése az XI. századra tehető. 1092-ben már minden bizonnyal állt. Szabolcs középkori jelentőségét bizonyítja, hogy 1092-ben Szent László királyunk vezetésével zsinatot tartottak itt. A király elnökletével megtartott szabolcsi egyházi zsinaton és törvényhozó országgyűlésen hirdette ki I. törvénykönyvét, amely megerősítette az egyház hatalmát és a kereszténység erkölcsi tekintélyét. A szabolcsi egyház ebben az időben az itt székelő esperes temploma volt. 

A korai román stílusban épült templom eredetileg két mellékhajóból és egy főhajóból állt melyekben oltár helyezkedett el. Bazilikás elrendezését egészen a 19. század közepéig őrizte. A kőből épült templom korai építésére utal a felköríves szentélye és a templomhajó északi falán található lőrésszerű ablak. A szentélyben a leírások, visszaemlékezések szerint a 12 apostolt vagy szentet ábrázolófreskó is volt, amelyeknek mára csak a nehezen értelmezhető töredékei maradtak meg. A 2011-2012 folyamán megtörtént a szentély átfogó régészeti, restaurátori kutatása, amely egyértelműen kimutatta, hogy a falképeknek már csak a nehezen értelmezhető töredékei maradtak meg az utókor számára. A XV. század elején épült a sekrestye, amely ma már nem látható, azonban a sekrestye ajtaját sikerült a régészeti és restaurátori feltárások során azonosítani.

"A helyreállított templom tömegében mutatja ezt, mind a külső képével, mind a belső terével, „csillagos" egével. A mennyezeten a pillérkiosztáshoz igazodó fénynyalábokat helyeztünk el, mintegy pótolva az elveszett pillérsorokat. Az összhatást két-három szín, anyag használatával értük el. A fehér, erőt sugárzó, vakolt kőfalak, az egységes, magas, kissé meghúzott tető, a természetes kő, mint padlóburkolat mind a helyreállítás jellemző eleme. A vaskos, befejezetlen körítő fal szövete felett lebeg a tető, és a hitelesség mellett korunk esztétikája szintén visszaköszön. Külön ki kell emelni Mezei Gábor belsőépítész, az idővel és a helyreállítás céljaival azonosuló berendezését. A helyreállítás során a környezetet egyszerű eszközökkel rendeztük, itt helyeztük el az új, faszerkezetű haranglábat is."

Forrás: 

https://www.oroksegtura.hu/

KOMJÁTHY ATTILA - Szabolcs (Gondolatok a Szűz Mária monostor helyreállításáról)