Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Erdőkürt, Pusztatemplom

Nógrád vármegye déli szélén, az Ecskendi-dombvidék ÉK-i vonulata mentén futó Céklás-patak völgyében fekszik Erdőkürt település. A X. század tájékán, a honfoglalást követően a terület a Kürt-törzs szálláshelye volt, melynek emléke a falu a nevében is megőrződött. A falu első, név nélküli említésére csak a 13. század végén kerül sor egy hatalmaskodás kapcsán, mikor Kürtti Miklós és fia János elfoglalta a közeli Vanyarcot. A falu Kyrth illetve Kywth névalakban 1469-ben jelenik meg. 1550-es években török fennhatóság alá kerül. A török defterek tanúsága szerint a viszonylag nagyobb települések közé tartozott. Az 1560-as években Csender Cselebi hűbéri birtoka.

A török idők vége fele, valamikor 1680 után a Kürth néven szereplő falu elnéptelenedett. Pusztulásában valószínűleg nem a török, hanem a Bécset megsegítő Sobieski, lengyel király hadai lehettek felelősek. Temploma feltehetően a visszavonuló törökök dúlásának esik áldozatul. Ezt alátámasztja az 1697-es Canonica Visitatió lejegyzés is, mely szerint a templomot a török elpusztította, s a berendezése is gyújtogatás áldozata lett. Az elnéptelenedett falu újratelepítésére a 17. század végén került sor, a Felvidékről származó szláv telepesekkel.

A helyi elbeszélések és a még fellelhető romok alapján, a korai Kürth falu nem a mostani helyén, hanem az Acsa felé vezető út mentén, mintegy 2 km-re nyugat felé, a régi Csemetekert és Malom árok fölötti dombon és annak környezetében létezett. Templomának romjai is itt álltak, míg köveit 1945 után és a hatvanas években, az építésekhez nem hordták széjjel.

Erdőkürt község nyugati végétől nyugat – északnyugatra kb. 1,5 km-re az Öreg malom-dűlő széles fennsíkjának az északi szélén fekszik a Pusztatemplom nevű erdőrész, amely az Acsa felé vezető országút éles kanyarjától délnyugatra kb. 400 m-re húzódik. A fennsík egész területe szántóföld, északi szélén egyenes vadvédelmi kerítés választja el az erdőtől, ettől északra, 20 m-re, bent az erdőben az egy templom maradványai találhatók.

Álló fala már nincs, egész területét mély gödrök borítják, ezek oldalában mindenhol épülettörmelékek mutatkoznak. Csak a délnyugati végén lévő gödörben vehető ki egy kb. 1 m hosszú, északkelet-délnyugat irányú kőfal síkja. A teljesen feldúlt, az alapozásig kibányászott templom maradványai közel ovális területen helyezkednek el, melynek átmérője 33 × 19 m. Az épület alakjára, illetve alaprajzára a felszínen található nyomokból következtetni nem lehet.

A kis dombot 5-8 m távolságra igen alacsony földtöltés veszi körül. Talpszélessége 4-5 m, a keleti oldal rövid szakaszán 7 m. Magassága a nyugati oldalon megközelíti a 0,5 m-t, a többi részeken csupán 20-40 cm, néhol pedig alig követhető. A templom maradványaitól délre kb. 20 m hosszú szakaszon egyáltalán nem látszik. Árok egyik oldalán sincs. Ez a töltés nem tekinthető klasszikus értelemben vett sáncnak. Szerkezetét csak ásatással lehet tisztázni, csak így dönthető el, hogy egyszerű, templom körüli cintermet kerítő fal volt-e, vagy esetleg védelmi szerepe is lehetett.

A régi templom még álló falait 1945-ben hordták el. Ugyanez ismétlődött meg 1959 tavaszán is, amikor egy mellékletek nélküli sírt is kibontottak, valamint találtak egy 16. századi pénzt. PatayPál 1959 májusában kereste fel a lelőhelyet, de kiszállása alkalmával a középkori templomnak már csak a maradványait találta meg.

A helyszín bejárására Nováki Gyula, Joó Miklós, Majcher Tamás és Zandler Krisztián részvételével 2012. március 23-án került sor. A területet Nováki Gyula mérte fel 2012 tavaszán Majcher Tamás közreműködésével. Az objektumot a fentiekben ismertetettek alapján a jelenleg bizonytalan erődítések csoportjába kell sorolnunk.

A templomhely környezetének 2025 decemberi bejárásakor, a lombmentes időszaknak köszönhetően, légi felvételeket is sikerült készíteni. A képeken szépen mutatkozik a topográfiában leírt alacsony földtöltés rajzolata, amely bár ovális, de inkább körhöz hasonló formát mutat a templom körül. A nyugati oldalon, ahol a legmarkánsabbnak tűmik a földtöltés, a külső oldalon érzékelhető egy gyenge, feltöltődött ároknak is vélhető, alacsony mélyedés. A földtöltés keleti, orr részen egy korábbi, mintegy 50-60 cm széles átvágás látható. Ennek metszetében és mintegy 2 méter hosszában, nem mutatkozik egy esetleges körítőfal köanyaga, csak a sima föld. A helyszín részletes feltárása nélkül, a templom alaprajzi elrendezésére és az azt övező töltés szerepére sem tudunk választ adni.

Forrás: 

Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:
Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig - Magyarország várainak topográfiája 4. kötet - 2017

Keserű László: Erdőkürt, Pusztatemplom - Terepbejárási feljegyzések - 2025

Erdőkürt Község Honlapja: Településünk története - Erdőkürt története