Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ipolykiskeszi - Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus templom

A Keszi helynév az ómagyar Keszi törzsnévből ered, a törzshöz tartozók lakhelyét jelöli. Az Ipoly- előtag a folyó közelségére utal, szerepe a megkülönböztetés. Míg a Kis- előtag Ipolykeszitöl különbözteti meg. 

Török Tamás: Ipoly mente helynevei.

Kiskeszi, ipolymenti magyar kisközség, 101 házzal és 515 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása, postája és távirója Ipolypásztó. A falut a vármegye legrégibb községei közé kell sorolnunk, ha hitelt adhatunk annak a történelmi mondának, mely a Pogányvár nevű dülőjéhez fűződik és a mely azt a hagyományt örökíti meg, hogy a pogány magyarok itt váracsot emeltek és abban hosszú időn át védekeztek a kereszténység térítő munkája ellen. IV. Béla király 1248-ban, István ötvös-mesternek harmadfél ekényi földet adott itt adományúl. Ugyancsak Béla királytól nyertek itt birtokrészt a szalkai vendégek 1252-ben, cserébe más földekért. 1439-ben Kezew alakban akadunk a község említésére és akkor már az esztergomi káptalan birtokaként szerepelt, melyet az mindvégig meg is tartott. A községnek ősi románstílű temploma van. 

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - HONT VÁRMEGYE ÉS SELMECZBÁNYA SZ. KIR. VÁROS - Hont vármegye községei - Irta Virter Ferencz

A kerek falusi plébániatemplomoknak egy másik késői csoportját a négyszögletes szentélyű rotundák alkotják. A középkori Magyarországról három ilyen emlék ismeretes.

A legkorábbi valószínűleg Ipolykiskeszi temploma. Ennél a templomnál az aránylag kis méretű kerek hajóhoz, melynek belső falát lapos falfülkék tagolják, hangsúlyos, négyszögletes szentély csatlakozik — keleti falában kis falba mélyedő, félköríves fülkével az oltár számára. Eredeti bejárata nyugaton lehetett; hajóját kupolaboltozat fedi, szentélye dongásan boltozott. Építőanyagát gondosan faragott kváderkövek alkotják. Anton Tocik legújabb kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy a rotunda eddig barokknak vélt hosszhajós meghosszabbítása alapjaiban még román kori bővítésként épült. A négyszögletes nyugati torony pedig, mely ugyancsak kváderes falazású, a kerek templommal egyidős. Eredetileg a templom fallal övezett temetőjének volt a bejárati tornya, mely a kis egyháznak erődjelleget adott. A kerek templom igen hamar szűknek bizonyult. Feltételezhetően a XIII. században hosszhajót építettek hozzá oly módon, hogy a rotundából az új templom szentélye lett, a hajdani templomkert tornya pedig a nyugati torony szerepét töltötte be. A részletes falkutatásokból és a még román kori bővítésből Yácláv Mencl arra következtet, hogy Ipolykiskeszi rotundája a XII. század végén, nagyjából 1180— 1200 között épülhetett.

Forrás: Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái.