Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hajdúszoboszló sánc

Hajdúszoboszló az 1783. évi Bek Pál-féle térkép szerint hosszúkás négyszögalakú. A Kösűly mellett fekszik s utcái a Kösűllyel párhuzamosak. Ezen az oldalán nincs sánc, mert maga a Kösűly folyó védi. A folyón át híd vezet, a hid két végén magasabb gát van. A térkép a híd belső végén egy házikót tüntet fel. Úgy látszik, valaha itt lehetett a hídőrház. A város két végét a Kösűlyre derékszög alatt haladva egy-egy sánc határolja. Az északnyugati sáncnak a Kösűlybe torkolásánál térképünk valamely híd- vagy rónaféle átkelőt mutat. Az északkeleti oldalon a térképen sánc nincs, de ezen oldal két sarkán az egykori sánc helyén vonuló szaggatott vonal mintha bástyahelyet kerülne meg. Ha csak egy pillantást vetünk is Szoboszló régi térképére, azonnal látjuk a mainál sokkal nagyobb zsúfoltságot. Ilyen zsúfoltság csak a falak közé szorított városoknál található. Az 1783. évi Bek Pál-féle térkép, a város ősi formáját mutatja. A Kösűllyel párhuzamosan három fő utcája van. Ezek legelsőbbike a Nagy-utca "a palánk mellett", melyet már 1643-ból említ az írás. Ez a palánk a Kösűly mellett húzódhatott, a Nagy-utca tehát a folyóhoz legközelebbi párhuzamos utca volt. Ezt bizonyítja a "Nagy-utcában, a vízsoron" helymeghatározás is ugyanazon évből. Régi írások említik a Középsort és Félsort vagy Félszer utcát. A Középsor bizonyosan a középső utcát jelöli, a Féksor vagy Félszer pedig valamelyik szélső utcát, melynek külső oldala még nem volt teljesen kiépítve. Az 1783. évi térkép szerint a város északkeleti oldalán a házak többé-kevésbbé sort tartva, de utca nélkül feküdtek. Ezen az oldalon tehát telekről-telekre jártak s a telkek felkerítve sem lehettek. Ez a 3—5 rendből álló háztömb, mely az Óvárosnak majdnem egyharmadát tette, az első megszállás után, a XVII. század folyamán keletkezhetett. Ezen a tömbön kívül húzós dott a város északkeleti sánca. A sáncon kívül itt is egy házsor keletkezett alkalmasint a XVIII. század elején.

Amint a kurucvilág lezajlása után a béke állandó tanyát ütött az Alföldön, az alföldi városok — melyeknek addig települési jellegét a védelem elve szabta meg — egyszerre új irányban kezdtek fejlődni. A palánkok, kerítések ledőltek, a lakosság kimerészkedett az árkok közül. A huszárvárosokban többé nem portyázásra készült a lovasság, hanem gazdasági munkára.

Forrás: Györffy István - Az alföldi kertes városok - Hajdúszoboszló települése, 1926