Utolsó frissítés: 2023.10.27.
Miklós Zsuzsa
MURGA - SÁNC (SCHANZ)
A falutól DK-re, kb. 1-1,5 km-re, a Murgai-víz D-i partján, ÉNy-DK-i irányú hegyhát É-i végén található a földvár. Tszfm. kb. 180 m, a völgy feletti relatív magassága kb. 45 m. (1. kép 1.)
A várat első ízben az Egyed Antal-féle összeírásban említik: a határban az erdőben „vagyon egy nagy sáncz, a hagyomány török-sáncznak lenni mondja. "
Az 1859. évi kataszteri térképen „Hármas sáncz"-nak nevezik ezt a területet. A Pesty Frigyes-féle Helynévgyüjtemény szerint „van a község határán déli részén két magas csúcsos hegy, melyek helyi elnevezéssel „Grosse und kleine Schantz'-nak neveztetnek, a melyekről azonban más nem ismeretes, minthogy mesterségesen összehordott nagy földhalmokból állanak s valaha ellenségnek menhelyül szolgálhattak. "
A dűlök felsorolásakor a Schanzäcker dűlőnél a következőket jegyzik meg: „Ezen düllőben fekszik 2. magas hegy domb, a melly minden esetre mesterségessen látszik ide rakatva s hordva, s 50 évvel ez előtt erdő lévén, de a közbirtokosság B. Jeszenszky család ki irtotta, részint szántó földekké részint legelővé átalakította. "
A murgai sánc szerepel Rómer Flóris egyik jegyzőkönyvében is: „a sáncz délről van." Az sajnos nem derül ki, hogy Rómer látta-e a várat, vagy pedig mások által említve jegyezte fel.
A Wosinsky Mór által a falvakhoz kiküldött kérdőívre adott válaszban a „sánczhegy"-né az erődítést nem említik: „nyugati oldalán egyenes irányban meglehetős hosszúságban pincze alakú bejárat van ásva annak belső végén pedig lefelé egyenes irányban mély üreg ásva, melyek azonban vízmosás és besikamlás folytán most már csaknem betöltvék. "
A vár első részletes leírását, alap- és metszetrajzát Wosinsky Mórnak köszönhetjük: „a murgai sáncz magas fensik)át azonban nemcsak átlag 5 m széles árok, hanem azonkívül még jelenleg is átlag 10 m magas sánctöltés veszi körül. A hegygerincz déli részétől három igen mély bevágás s azok között hagyott két magas földfal választja el. A legelső, „ a " bevágás alul 20 m széles, felül még több. A második, „ c " bevágás alul 8 méter széles. A löss-rétegből álló, első, „b" válaszfal 19 m magas, a második, „d" 15 méter magas. A sáncz elypsis-alakú fensíkja 47 m hosszú s 15 m széles. E középső fensikot - melynek meredekoldalfalai 20-25 méter magasak - veszi körül a mély árok s a magas töltés. A fensik közepét kelet-nyugati irányban egy 5 m széles árok szeli keresztül. A középső fensik mély sánczárkán túl észak felé egy magányosan álló, picziny hegykúp van még s azon túl nyúlik a hegy északi lejtője a völgybe. " (1. kép 2.) Wosinsky ásatást is végzett a vár területén: 1892 október 3-án „másod ízben vizsgáltam meg s ez alkalommal nagyobb munkaerővel a sáncz középső részének majdnem egész fensíkját átforgattam. " Az ásatás során „ több helyen keresztben fekvő, igen erős (25-30 ctm. átmérőjű), elszenesedett tölgyfa-gerendákra s azok között rendkívül sok, keményre égett sártapasz-darabra akadtam, melyek mind kiégett vesszők nyomait tüntetik fel. "
A leletek és megfigyelések alapján az ásató arra következtetett, hogy a védett területen „fából és részint sártapaszos vesszőfonással" készült, hatalmas várépület állt. Talált néhány terméskő darabot is, de falat, téglát nem. Igen sok volt az edénytöredék, amelyek Wosinsky szerint egykorúak. Jellemzőik: „szemcsékkel teli szürke agyag, a vastag perem s a hullámvonalas díszítés. Egy festett darabot is találtam és pedig szürke alapon barnára festett sávolylyal. A cserepeken kívül őrlőköveket, hamut, állatcsontokat is talált.
Átvágta az egyik „löss-ből hányt" töltést is, de ebben nem talált leleteket.
A murgai és teveli várak kapcsán Wosinsky megállapítja, hogy ezek őskori földvárak mintájára készültek, „azzal a különbséggel, hogy ezeknél két oldali leásás után fennmaradt föld-falakat találunk elválasztó akadály gyanánt s ezeken népvándorlás kori edénytöredékeket találtam. E földvárak azonban az edénytöredékek technikája és díszítése után következtetve csak a népvándorlás legvégső szakából valók. "
Sándorfi György az általa akkor ismert várakat csoportosítva Murgát a „bizonytalan korú X-XIV. századi várak" közé sorolta - Wosinsky leírására hivatkozva.
A vár jelenlegi állapota
Az ÉNy-DK-i irányú domb D-i, kiszélesedő végén szántóföldi művelés folyik. É felé haladva a domb oldala egyre meredekebb, viszonylag lapos teteje egyre keskenyebb. É-i vége menetelesen lejt a völgy felé. A vár a domb É-i harmadában helyezkedik el, területét jelenleg sűrű bozót fedi. A lesarkított téglalap alakú, 8-14 x 39 m-es (kb. 0,0429 ha) fővárat egykor körben árok övezte. Ez jelenleg a K-i és Ny-i hosszanti oldalon, középtájon terasz alakú, a rámosódott föld miatt. Az É-i árokszakasz mélysége a platótól kb. 6 m, szélessége az árokfenéknél 3, fent kb. 17 m. A D-i árokszakasz mélysége a lakóterülettől számítva kb. 5 m szélessége alul 3, fent 15 m.
A felszíni nyomok alapján az árokból kitermelt földet kifelé dobták. Kimondott sáncforma nem látszik, de a kidobott földdel még meredekebbé tették a hegyoldalt. Az ároknak a völgy felőli végén jelenleg két téglalap alakú gödör látszik, köztük pedig az eredeti talaj. Lehet, hogy itt is átvágást akartak csinálni, de ez a munka valamiért félbeszakadt. A lakóterületet övező ároktól D-re a hegy gerincét még két átvágás tagolja. Az árok után következő átvágás mélysége kb. 4 m, szélessége alul 3, felül 16 m. A legdélebbi átvágás mélysége 4 m, szélessége 6, ill. 25 m.
Az innen kikerült földet az átvágás K-i és Ny-i végén terítették szét, így szabályos félkörívben megszakították a hegy egyenes oldalát. A középső átvágás nem tökéletes: a K-i és Ny-i végén egy keskeny sávon megmaradt az eredeti felszín.
A vár területén többször végeztünk terepbejárást: (Miklós-Nováki-Sándorfi, 1988; Miklós, 1993; MiklósNováki, 1994; Miklós, 1999.) Bejártam a vár alatti, a Murgai-völgybe D felől torkolló kis mellékvölgyet is. Az őszi búzában, ill. boronált szántásban azonban leleteket nem találtam. (Miklós, 1999, 2000.)
A várat 1994-ben Nováki Gyula mérte fel. A felmérés idején a sűrű aljnövényzetben leletet nem találtunk.
https://library.hungaricana.hu/
A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a Wosinszky Mór Múzeum Évkönyvei Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)Miklós Zsuzsa: Murga – Sánc (Schanz)
