Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Döbrönte, Szarvaskő vára

Döbrönte község, a Bakony nyugati előterében, Pápától 12 km-re délre, Veszprém vármegye északi részén fekszik. Az írásos források 1330-ban említetik először Debrenthe alakban. A község felett emelkedő meredek sziklacsúcson állnak a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, egy nagyobb udvar körüli külső és belső vár maradványai.

A várat a déli oldalról tudták könnyen megközelíteni, ezért itt a védelem megerősítésére többszörös sánc, majd ezek mögött egy hatalmas ágyúrondella épült. Ezt a trapéz alakú külső várat a rondellával a 16. században Essegvári Ferenc építette. A rondella alsó, ferde síkú részét félmagasságban hengeres övpárkány zárja le, felette boltozott ágyúlőrés látható. A rondella két oldalán még megtalálható a külső vár falainak egy része, a többi feltehetően a lakosság hordta szét építkezéseihez. A belső várból a meredek domb északnyugati sziklás oldalán egy kétemeletes épület egyik fala áll, benne ablakok maradványaival, sarkán hatalmas támpillérrel. Talán a palota és a lakóépület lehetett.

Döbrönte környéke a hatalmas Csák nemzetség ősi birtoka volt, amely az ugodi vár uradalmához tartozott. Az ugodi Csákok utolsó férfitagja, a szerzetessé lett Móricz, 1320 előtt e birtokot Tördemici Fehér Pálnak adta el, akitől 1330-ban a Szalók nemzetségből származó Himfyek szerezték meg. A várat Nagy Lajos király engedélyével e család egyik tagja, Benedek építette fel. Amikor elkészült, 1367-ben új adományul kapta meg a királytól, aki Szarvaskőnek, ,,Ðuod nova impositione Zarwaskw appelamus" nevezi. Ez a név azonban később feledésbe merült.

A Himfyek állandó rablásaikkal tartották rémületben a környék lakosságát, sőt 1464-ben Debrentei Tamás testvéreivel megrohanta és kirabolta még a pannonhalmi apátságot is. A hírre Mátyás király minden birtokaikat elvette, és Döbröntét más birtokokkal együtt Kanizsai Lászlónak adta. Rövidesen azonban ismét a Himfyeké. 1467-ben már ők adták zálogba 1100 aranyért Szentgróti Jánosnak és Hagymássy Miklósnak.

II. Ulászló király 1496-ban Himfy Imrének és leányának Orsolyának adta új adományul a várat és tartozékait, majd amikor Orsolya Essegvári Ferenchez ment feleségül, Döbrönte várát összes uradalmával együtt zálog címén adta vejének. Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, amikor 1555-ben összeíratta a dunántúli várakat, Döbrönte még épségben állt. További sorsa azonban ismeretlen, a végvári rendszerben nem szerepelt. Talán egy török támadás során pusztulhatott el. A 18. század közepétől lakatlan rom.

Jelenlegi állapota - kutatástörténete:

A döbröntei vár leletmentő ásatása 1987–1990 között zajlott Ilon Gábor és Rainer Pál vezetéséve. Ennek eredményeként elsősorban a belső vár alaprajzára vonatkozó ismereteink bővültek. A régészeti kutatás az állagvédelmi munkálatok előkészítését szolgálta, amelyre az 1990-es évek elején, majd mintegy 10 évvel később, 2001-ben került sor.

Az elvégzett kutatások és megfigyelések eredményeképpen megerősítést nyert, hogy a belső vár épületei minden bizonnyal egy időben, a 14. század második felében, 1367 körül épültek. A döbröntei vár építése a középkori várépítészet 1360–1370-es évektől induló új szakaszára tehető mint a (szinte kizárólagos) Anjou királyi várépítkezéseket követően ismét beinduló magánvár-építkezések eredménye.

A döbröntei vár alaprajzát, építészeti rendszerét tekintve, bár a belső vár legkorábbi épületrészek teljes alaprajza nem ismert, kivehetők a középudvar köré szerveződő épületek, illetve várfalszakaszok. Úgy tűnik a vár alaprajza csak részben igazodik a terepadottságokhoz, amely  megközelítőleg szabályos, négyszögletes tömböt alkot. Az archaikus forma ellenére megjelenik a lakhatási, illetve kényelmi szempontokat előtérbe helyező tágas, többszintes, reprezentatív palotaépület, amely szokatlan módon kifelé nyitott.

A rondellaépítkezések elterjedése hazánkban 1521 után tapasztalható, azonban ilyen védműveket még a 17. század folyamán is emeltek. Döbrönte esetében nem lehetséges a pontos időpont meghatározása; mindössze egy 1526 utáni magyar denár került elő a feltételezhető várkapu védelmét ellátó rondella közelében húzott kutatóárokból. 16. században a vár a Győri Főkapitányság és közvetve Bécs védelme okán gyakran szerepel különféle, határvédelmi tervezetekben, tehát védhetőségét folyamatosan szem előtt tartották, fontos funkciót szántak neki.

A kitüntetett figyelmet vagy a már kiépített külső, rondellával erősített védőöv indokolta vagy épp ellenkezőleg, a hódoltsági területhez való közeli fekvése segítette elő modernizációját. A keleti oldalazó védmű és a rondella egymáshoz való időrendi viszonyát nem ismerjük. A külső várat kerítő kőfalat a nagyméretű rondellával egy időben emelték, azonban a belső vártól délre elhelyezkedő területen már korábban kiépülhetett – valamilyen formában – a különféle gazdasági tevékenységeknek helyet adó egység.

A vár építéstörténetében tehát ismereteink jelenlegi fokán legkevesebb két periódust különíthetünk el: a 14. század utolsó harmadában kiépített belső vár egységét, valamint a 16. századra keltezhető külső várat.

Az régészeti kutatást követően, több falszakasz állagvédelme történt meg, de a vár maradványainak egy nagyobb részét még a föld mélye rejti. Döbrönte település folyamatosan gondozza a vár és környezetének területét, amely kedvelt és szép kirándulóhely.

Források:

Koppány-Boksay: Devecser - Ugod - Essegvár - Döbrönte, 1961
Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban
Kupovics Renáta: A döbröntei vár kutatása
A www.varak.hu korábbi szócikke