Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fiume városerődítés

Fiume önálló város, a horvát tengerpart legnagyobb kikötője. Nyugatra Abbázia (Opatija), valamint az Isztriai-félsziget, keletre Szádrév (Bakar) kikötője található.

A város az Adriai-tenger keleti csücskében, a Kvarner-öböl északi oldalán, a Recsina vagy más néven Fiumara torkolatánál fekszik. Itt találkoznak az Alpok és a Dinári-hegység kisebb hegyei, melyek északról félkörívben veszik körül. A város legmagasabb pontja is itt található, a 499 m magas Luban. Keletről a Recsina volt a határfolyó közte és Horvátország közt, de az idő közben hozzáépültek a folyó keleti partján fekvő Susak és Tersat települések, melyek életét mindig is Fiume határozta meg. Délen a nyílt tengertől az előtte fekvő Veglia (Krk) és Cherso (Kres) szigetek úgy elzárják, hogy a Fiumei-öböl a szigetek és az isztriai valamint a horvát partok közt csupán három szűk tengerszoros által van az Adriai-tengerrel összeköttetésben.

Ókori eredetű város, melynek ősi magja a Tersat-domb körül kialakult illír település volt. A települést Kr. e. 28-ban foglalták el a rómaiak, akik Tarsatica néven itt létesítettek postaállomást és őrhelyet. A gót birodalom feloszlása után a bizánci császárok szállták meg Dalmáciát és Isztriát, később a VII. században a horvátok vándoroltak be, akik Tarsatica romjain felépítették saját településüket, de a bizánciak a parti városok felett továbbra is megtartották az uralmat. Mikor Horvátország 840-ben függetlenné lett, Fiume területe frank uralom alá került, majd a hűbéri elosztás idejében a polai püspöknek adományozták, ezáltal az aquileiai pátriárkának és így a német-római birodalomnak lett a hűbérese. A polai püspök 1139-ben Fiumét, mint alhűbéri birtokot a Duino-grófoknak adta át. A Duino-ház uralkodása alatt Fiume szépen fölvirágzott és a konstanci béke után 1183-tól autonóm kormányzatot nyert. A Duinok birtokában maradt Fiume egészen a XIV. század végéig, amikor is a család kihalása után a hűbéri alárendeltséget az aquileiai pátriárkának felmondta, és a Habsburg-házat ismerte el a terület urának. 1399-ben Ausztria Fiumét Wallsee Rambert grófnak, mint a Duino-ház utolsó leszármazottjának, Duino Katalin férjének adta hűbérül, majd Wallsee Rambert utódától, Farkastól, 1471-ben III. Frigyes német-római császár vásárolta meg. Egy 1404-es oklevél szerint a város árumegállító joggal rendelkezett a Kvarner-öbölben áthaladó hajók felett. 1438-ban alapították az első ispotályt, majd két évvel később már drogéria is működött a városban. 1453-ban a pápa engedélyével, megalapítottak kolostort a Tersaton. 1530-ban adták ki az első nyomtatott könyvet, amely glagolita írásmóddal, horvát nyelven íródott. A következő évben a település megkapta a városi rangot. Majd 1599-ben szabad királyi várossá nyilvánították. 1627-ben indult el az első tanév a városi egyetemen. 1659-ben a város I. Lipót császártól megkapta a címerét. A város első konzulátusát 1690-ben nyitották meg, a Raguzai Köztársaság konzulja ekkor foglalta el helyét. 1719-ben III. Károly király szabad kikötővé nyilvánította, és a kereskedelmi forgalom növelésére Károlyvároson át utat építtetett ide. Közigazgatásilag 1776-ban Horvátországhoz került, majd 1779-ben önálló státusú városként Magyarország része lett. 1805-ben felépítik a város első kőszínházát, amely az akkori Európában az egyik legnagyobb volt.1809 és 1814 között a napóleoni Illyriához csatolták. 1813-ban az angolok szállták meg és a kikötőjében levő hajókat mind felégették. 1814-től az osztrák kormány fennhatósága alá jutott, de már 1822-ben I. Ferenc király ismét visszacsatolta Magyarországhoz. 1822 és 1848 között Magyarország része. 1848-ban Bunjevac Jellasics nevében elfoglalta, és megtette Fiume megye központjává. Fiume kereskedelmi forgalma 1855-től kezdve ismét hanyatlásnak indult, különösen mikor a sziszek-zágráb-steinbrücki vasútvonal építése által a horvát-szlavón és a dél-magyarországi forgalom Trieszt felé terelődött. 1868-ig a város közigazgatásilag Zágráb alá tartozott, majd az 1868. XXX. törvénycikk 66. § kimondta, hogy „Fiume város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet (separatum sacrae regni coronae adnexum corpus) képez, s a melynek, mint ilyennek, külön autonomiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve, Magyarország országgyülése s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése és Fiume városa közt, küldöttségi tárgyalások utján, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő.” Fiume közigazgatási helyzete is különleges volt. Míg a várost körülvevő Modrus-Fiume vármegye Horvátország része volt, a város közvetlenül Magyarországhoz tartozott. A város virágkora a magyar uralom idejére esik. 

Rijeka – Kaštel, egy városi vár a középkori erődített város északi részén, közvetlenül a városfal mellett, amellyel egyetlen funkcionális egységet alkotott. A 14. században a várat a Devinski család építtette. 1336-ban elzálogosították VIII. Bartholom krki hercegnek. 1365-ben azonban fiai, Krk Ivana és Stjepana visszaadták a rijekai várat a Devinski családnak. Miután a Devinski család férfi ágon 1399-ben kihalt, Rijekát és a várat Rambert von Walsee vette át. Amikor a család 1464-ben két ágra szakadt, az erődített várost Wolfgang von Walsee vette át, aki a következő évben kölcsönös öröklési megállapodás alapján Rijekát és várát III. Frigyes római-német császárnak adományozta. Az oszmán-ellenes háborúk során a várat reneszánsz falakkal és bástyákkal újjáépítették. 1776 előtt a nyugati falat lebontották. 1841 előtt a vár nagy részeit lebontották, amelyek közül akkoriban csak az északi és délnyugati bástyákat őrizték meg néhány szomszédos fallal együtt, 1904-ben pedig a vár utolsó maradványait teljesen eltávolították. Helyére épült az Udvari Palota. – A fiumei vár a városmag északi részén, a középkori település legmagasabb pontján helyezkedett el. A 16., 17. és 18. századi képi ábrázolások szerint egy kisebb, ötszögletű alaprajzú erődítmény volt, 50 m × 32 m-es méretekkel, csúcsával északra néző kilátással, amelyet három oldalról a város felé egy védelmi árok és az árok külső szélén egy fa palisád, északon pedig egy hatalmas bástya határolt. A sarokban két kisebb bástya állt. A vár bejárata az első falban volt, és egy védelmi árok felett átívelő felvonóhídon keresztül lehetett megközelíteni. A teljes magot egy négyszárnyú palota uralta, különböző méretű szárnyakkal, amelyek egy kis belső udvart határoltak. A palotában volt egy protokollterem (sala palatii ilustrissimorum dominorum de Valse).

A középkorban a római alapokra építették rá a városfalakat és a bástyákat, amelyeket kívülről vizesárok övezett. Fiume (Rijeka) egykori városfalainak nagy részét 1780-ban, II. József császár rendeletére lebontották, hogy helyet adjanak a város és a szabadkikötő terjeszkedésének. A Klobučarić téren álló fal, vagyis a Nikola Tesla Általános Iskola előtti régi városfal 1970 óta szerepel a Horvát Köztársaság ingatlan kulturális javainak nyilvántartásában, mint egyedileg védett kulturális javak. A városfalak maradványainak része, amelyek teljes kerületükön a Korzo mai északi oldala, a Supilova utca keleti oldala, a Žrtava fašizma utca déli oldala, a Starčevićeva utca és a Pavla Rittera Vitezovića utca mentén húzódtak, és metszették a mai Klobučarić teret. Ezek a középkorban az ősi falak maradványaira épített városfalak szabálytalan faragott kövekből állnak, amelyeket tört kővel és mészhabarccsal kötött téglával töltöttek ki. A Klobučarić téri falak egy része azért maradt fenn, mert a Szent Rókus templommal körülvett egykori bencés kolostor északi oldalát zárták körül, amelyet 1914-ben bontottak le. A Klobučarević téren található garázs 2004-es építésekor a középkori fal egyes részeit felvágták és fa zsaluzattal, valamint acélvázzal elraktározták. A városfal jelenleg is „védett” állapotban áll a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom mellett. Időközben régészeti felmérést végeztek a maradványokon a helyszínen az egykori Lešnjak-torony mellett, az Agatićeva utcában, valamint a lerakott falrészleteken az Agatićeva és Šporerova utcák melletti zöldterületen, és elkészítettek egy konzervációs tanulmányt a fal bemutatására vonatkozó javaslattal.             

Látnivalók: A Korzó közepén áll a városi torony az órával. Az építményt a XV. században építették, és érdekes maradványa annak a négy toronynak, melyek a város egykori erődítményéhez tartoztak. A mai óra 1873-ban került a helyére, alatta Fiume ősi címere látható. A torony körül több barokk épület is található.  Az óvárosban található a Szent Vitus dóm. Szent Vitus a város védője, ezért szentelték fel az ő tiszteletére. A templomot a XII. században építették fel nyolcszögletű formában. 1638 és 1659 között az átépítették, de csak 1737-ben fejezték be véglegesen, amikor elkészült a kupola és az oratórium. A templomban a barokk oltár mellett a fiumei szobrászok munkái dominálnak. Egy másik jelentős templom a Magasztos Mária templom, a korábbi katedrális. Az épület a XV. században épült fel, utolsó jelentős felújítása 1824-ben volt. A templom előtt található a harangtorony, amely a talaj süllyedése miatt megrogyott, ezért kapta a Ferde-torony nevet. A torony alatt ismert antik mozaikok vannak, amelyek az V. és a VI. században készültek. A közelben található a régi kapu vagy római kapu. Ez a kapu az ókori Tarsatica város egyetlen megmaradt emléke, valószínűleg a barbárok elleni I. századi római védőfal maradványa. Az Ágoston rendi kolostor, amely mellett ma a barokk stílusú 1768 épült Szent Jeromos templom áll. Ágoston rendi kolostorát 1315-ben alapították, 1835-ben a városi tanács székhelye lett, előbb barokk, majd klasszicista stílusban építették át. Előtte egy oszlopon Szent Vitusnak, a már említett védőszentnek 1508-ban készült szobra áll.

Forrás:

https://72varmegye.eu/varos/Fiume

Krešimir Regan - Vlatka Dugački - Leksikon Utvrda Hrvatske

https://www.rijeka.hr/teme-za-gradane/kultura-2/kulturna-bastina/kapitalni-programi-zastite-ocuvanja-kulturnih-dobara/zid-na-klobucaricevom-trgu/

https://lokalpatrioti-rijeka.com/vijesti/rijecki-kulturocidi-rijecka-gradska-vlast-izrezala-svoju-povijest-srednjovjekovni-bedem-odbacila-u-mracni-kutak-gdje-se-dolazi-obavljat-nuzda/