Utolsó frissítés: 2026.10.15.
Boli-vár (Cetatea Bănița)
A Boli-vár (Cetatea Bănița), Hunyad megyében, Erdély délnyugati részén, Bănița község közelében található. A várhegy közigazgatásilag már Zsupinyászuvölgy (Pestyere) - Peştera település részét képezi, amely viszont napjainkban már Pertozsény (Petroșani) városának része.
A szinte bevehetetlen erősség, a Piatra Cetății, más néven Dealul Bolii nevű, mintegy 904 méter tszf. magasságú meredek hegy csúcsán állt. A hegy a Zsil völgyének nyugati peremén emelkedik, a környező hegyvonulatoktól viszonylag elkülönülten, ezért a tájból kiemelkedő, rendkívűl jól védhető stratégiai helyszínt alkot. A Banica-patak három oldalról övezi a magaslatot, amely a meredek sziklafalakkal kiegészítve, kíváló természetes védelmet nyújtott. A csúcs megközelítése különösen nehéz volt. A vár erődítései elsősorban az északi oldalon összpontosultak. A Boli-vár a mai nevét a várhegy északkeleti lábával szemközt nyíló, jókora csarnokból álló Boli-barlangról kapta, melyet egy ott meghúzódó, környékbeli rablóról neveztek el.
A Boli-vár különlegessége, hogy ugyanazt a stratégiai magaslatot két, egymástól évszázadokkal elválasztott korszakban is erődítési célokra használták. A dák kori építmények a Kr. u. II. század elején pusztultak el, a középkorban pedig a XIII–XIV. században ismét védelmi szerepet kaphatott a hegycsúcs. A habarccsal rakott falmaradványok és a középkori kerámiatöredékek a második használati periódus legfontosabb régészeti bizonyítékai. A vár újjáépítésének körülményei, birtokosa és katonai szerepe további kutatásokat igényelnek.
A dák kori erődítmény:
A várhegyen a késő vaskorban, a dákok idején jelentős erődítmény létesült. A régészeti kutatások szerint a vár a Kr. e. II–I. század és a Kr. u. I. század időszakában működött. Védműveit a dák építészetre jellemző, faragott kőtömbökkel kialakított murus Dacicus technikával építették. A meredek hegyoldal és a korlátozottan rendelkezésre álló építési felület miatt a vár területét mesterséges teraszokkal alakították ki.
A várba a nagyméretű kapun és lépcsős feljárón keresztül lehetett bejutni. A vár belső terület három, kőfalakkal megerősített részre tagolódott. A feltárások szentélyre, faépületek nyomaira, megfigyelőtoronyra és harci célú építményekre utaló maradványokat tártak fel. A vár fontos szerepet tölthetett be a Zsil völgyének ellenőrzésében és a dák királyság központi területeihez vezető út védelmében. Az erődítmény pusztulása a római hódítás ideszakának idejében, Kr. u. 105–106-ban történhetett.
A vár középkori újrahasznosítása:
A Boli-vár történetének kevésbé ismert, ugyanakkor figyelemre méltó szakasza, annak középkori felhasználása. A román régészek a dák kori erődítmény középkori újrahasznosítását a 13-14. századra teszik. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy a dák kori, gondosan faragott kőtömbökből épült falak mellett helyi, kisebb méretű kövekből, habarccsal rakott falmaradványok is előkerültek. Egyes falszakaszok ma is mintegy fél-másfél méter magasan állnak. A középkori építkezéshez kapcsolható egy több mint 60 méter hosszú, körülbelül 0,85–0,90 méter vastag fal is. Építési technikája és a felhasznált habarcs jellege a Hátszeg vidékének középkori erődítményeivel mutat hasonlóságot. A fal két végén a kutatók feltételezése szerint faépítmények, esetleg tornyok állhattak.
A középkori használatot a feltárt falszakaszok mellett a 13-14. századi kerámiatöredékek is igazolják, melyeket a Dévai Múzeumban őríznek. Ekkor dák kori erődítményt ismét birtokba vették, és védelmi célra hasznosították. Feltételezhető, hogy Boli-vár a tatárjárás (1241/42) utáni évtizedekben épülhetett fel és I. Károly uralkodásának kezdetén még használatban lehetett. A román szakirodalom szerint is feltételezhető, hogy királyi várként szerveződőtt meg meg a vár újbóli megerősítése, tekintettel arra, hogy ebben az időben már Hátszeg erőssége is királyi vár volt. Ennek célja a Merișor–Bănița-hágó ellenőrzése, valamint a délről érkező esetleges veszélyek elhárítása lehetett. A szakemberek Boli-vár esetében állandó őrségel rendelkező erősséget feltételeznek, amely a hátszegi királyi várhoz kapcsolódhatott. Ez azonban régészeti és történeti értelmezés csupán, melyet nem támaszt alá közvetlenül igazolt esemény vagy okleveles adat.
A vár középkori történetének részletei így egyelőre nem tisztázottak. Nem ismerjük kik birtokolták, igazgatták az erődítményt, meddig maradt az használatban, illetve milyen mértékben építették át a dák kori falakat. A rendelkezésre álló bizonyítékok mindenesetre arra utalnak, hogy a hely stratégiai fekvése a középkorban is értékes maradt.
A Boli-vár köveit a Petrozsény–Piski (Petroșani–Simeria) vasútvonal építésekor, 1868–1870 között használták fel. A vasút építése során a dák kori erődítmény falait súlyosan megbontották, és számos faragott mészkőtömböt elhordtak. A beszámolók szerint a köveket a vasúti pálya töltésének megerősítéséhez, egy alagút és egy vasúti áteresz építéséhez is felhasználhatták, míg egyes kövek a környékbeli házakba is bekerülhettek. A pusztítás következtében több alsó terasz is eltűnt. Valószínűleg ez a beavatkozás okozhatta - többek közt az északi falak megbontásakor -, hogy az egykori jól védett felvezető út is elpusztult a kitermelést követően.
A vár régészeti kutatása és mai állapota:
A vár jelentőségét a M. Macrea, Octavian Floca, Nicolae Lupu és Ion Berciu nevéhez kapcsolódó kutatások alapozták meg. Az 1960–1961-es között zajlott ásatások során feltárták a dák kori védőfalakat, az erősség főbb részeit, a szentély maradványait és több belső építmény nyomait. A középkori használat bizonyítékai a falazatok elkülönítéséből és a kerámialeletek keltezéséből származnak. Ezt követően a helyszínen nem történt további kutatás, de a későbbi régészeti összefoglalók a lelőhelyet több korszakot képviselő erődített régészeti helyszínként tartják számon.
A Boli-vár napjainkban, a terep és az azt borító növényzet miatt egy nehezen áttekinthető romterület. A meredek hegyoldal, a sziklás terep és a nehéz megközelíthetőség miatt, már a helyszín felkeresése is fokozott körültekintést igényel. A fellelhető falakból - omladékokból, kellő bizonyossággal jelenleg nehezen rekonstruálhatók a dák, illetve a a középkori erődítmény részletei. A Dr. Alexandru Hegyi által létrehozott RO-Lidar oldalon található és méretezésre is alkalmas felület fontos részleteket árult el a helyszínről. A három részes erődítmény teljes hosszúsága közel 160 méter, míg az alsóvárnál mért legnagyobb szélessége 48 méter. A feljárást biztosító, további északi részen említett teraszok mérteit sajnos sem a LIDAR, sem a bejárást alkalmával sem sikerült meghatározni. A helyszín alapos éttekintését követően kialakult véleményünk szerint, a középkori használatot érintő részt az alsóvárra és a középsővár területére lehet feltételezni. Azonban a nyugati felsővár terasza mellett is sikerült falszakaszokat felfedezni a 2026-os bejárás alkalmával. Itt az omladékok figyelembevételével egy őrtorony meglétét feltételezhetjük.
A várak.hu közösségének tagjai 2005-ben, majd 2026-ban jártak a helyszínen. Külön kiemlendő, hogy 2005. május 10-én Jakab József túratársunk vállalkozott a hajmeresztő mutatványra és feljutott a sziklákon Boli-vár maradványaihoz. Elmondása és helyszíni vázlata, valamint fotói nyomán kaptunk először képet a várhelyet rejtő, „madárlátta” sziklacsúcsról.
A várhoz 2026 augusztusában egy felvezető ösvényt alakítottak ki. A meredekebb részeken fakarós támasztással lépcsőket alakítottak ki, illetve szinte végig a vár platójáig, a fákhoz rögzített köteles segítséget építettek ki. 2026 októberi bejárásunk alkalmával, mi is ezen az útvonalon jutottunk fel a várba. Az alig egy hónapos használatot követően azonban a kiépített ősvény lépcsőzete már javarészt tönkrement. A szerpentínezve haladó övényen így a 100 méter szintkülönbség megtétele, kifejezetten nehéz túrává változott. Megfelelő erőnlét és tökéletes talpazatú bakkancs nélkül ne vágjunk neki a kapaszkodásnak! Szintén fontos információ, hogy a jelzett túra első fele, csak a Banica patak mellett, illetve annak a mederben járható! Első szakasza az igen látványos Véka-szurdok lélegzetelállító falai között halad át. Megjegyzendő, hogy a Banica vízállása száraz időszakban rendszerint 10-20 cm, viszont nedves, esőzést követő időszakban elérheti, vagy meghaladhatja az 1 métert is! A közelmúltban ismét megnyított Boli-barlag és a várhoz kialakított ösvény is a túrisztikai lehetőségek bővítését célozzák. Így remélhetően a jövőben a várhoz történő feljutáshoz tartós megoldást találnak, illetve az ott elhelyezkedő romok bemutatására is tér nyílhat.
A szócikk Keserű László munkája, 2026
Felhasznált források:
Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 374.
Octavian Floca: A bănițai dák erőd (Cetăți dacice din sudul Transilvaniei) 1966, 23-33
Román Nemzeti Régészeti Repertórium – Bănița, Piatra Cetății
Gheorghe Anghel: Fortificații din secolele XIII–XVI - In ținuturile hunedorene, 1986
Dr. Alexandru Hegyi - alexandruhegyi.com - LIDAR képrészletek és pontos mérési információk
AGERPRES – Cetatea dacică de la Bănița
Keserű László: Boli-vár (Cetatea Bănița) - Terepbejárási feljegyzések - www.varak.hu - 2026
3D ábrázolás: romania-atractiva.ro/ro/profiles/cetatea-dacica-de-la-banita
