Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Krivádia - Crivadia, Románia, Erdély és Partium, Hunyad történelmi vármegye - Perényi-torony

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Utolsó frissítés: 2026.11.16.

Krivádia – Crivadia, Perényi-torony

Krivádia (Crivadia) község Romániában, Hunyad megyében, a Hátszegi-medencét a Petrozsényi-medencével összekötő út mentén, a Merișor-hágó déli előterében fekszik. A település déli szélétől keleti irányban, a Krivádiai-szurdok közelében emelkedő Gyalu-Babi (Dealul Babei) magaslaton található a Perényi-toronynak nevezett, kör alaprajzú késő középkori erődítmény.

Krivádia települést az írott források 1453-ban "possessio Krywadia*, 1457-ben "Kyewgye", 1498-ban "Criuadia" névalakban említik. Egy 1537-es oklevélben ismét "Krywadia" néven szerepel. Ezek az adatok a településre vonatkoznak, a torony építéséről nem tudósítanak. A torony a Zsil völgye és a Vulkán-szoros felől a Hátszegi-medencébe vezető közlekedési útvonal mellett épült. Fekvése lehetővé tette az alatta elhaladó út ellenőrzését.

A ma látható erődítményt a történeti kutatás Perényi Péter erdélyi vajda építkezéséhez kapcsolja, és keletkezését 1528 tájára helyezi. Az erődítmény katonai szerepe mellett vámszedési tevékenység is kapcsolódott a helyszínhez. Perényi Péter krivádiai vámszedése sértette más birtokosok, különösen Brandenburgi György érdekeit, aki Corvin János özvegyével kötött házassága révén az egykori Hunyadi-birtokokhoz és a hátszegi vámjoghoz is hozzájutott. A kialakult birtokjogi vita következtében I. Ferdinánd király 1529-ben elrendelte a krivádiai vámszedés megszüntetését. A rendelkezés végrehajtásáról nincs biztos adat. A kettős királyság időszakának politikai viszonyai között az intézkedés érvényesítése egyébként is bizonytalan lehetett.

A vámszedéshez kapcsolódó történeti adatok nem bizonyítják, hogy a tornyot elsődlegesen vámhelynek építették volna. Elhelyezkedése és építészeti kialakítása alapján elsősorban őrhelyként értelmezhető, amely a közlekedési útvonal ellenőrzése mellett a vámszedés biztosításában is szerepet játszhatott. A torony későbbi történetéről kevés adat maradt fenn. Nem ismert, hogy katonai rendeltetését pontosan meddig őrizte meg, és mikor hagyták fel használatát.

A Perényi-torony leírása:

A torony szabályos kör alaprajzú, külső átmérője mintegy 13 méter, falainak vastagsága megközelítőleg 2 méter. Helyben kitermelt mészkőből épült, falazatát eredetileg vakolat borította. A magaslaton álló, vastag falú, zömök építmény elsősorban kisebb fegyveres őrség elhelyezésére, a környező terület megfigyelésére és a közlekedési útvonal ellenőrzésére lehetett alkalmas. Természetes védelmét a környező meredek sziklás, szakadékos környezet biztosította.

A torony egyik legfontosabb korai felmérését Szinte Gábor készítette 1894-ben. Megfigyelései különösen értékesek, mert több olyan építészeti részletet dokumentált, amelyek napjainkra részben elpusztultak vagy nehezen azonosíthatók. Szinte felmérése szerint a falazatban hét, belül kiszélesedő lőrés helyezkedett el, egymástól szabálytalan távolságban. A lőrések külső nyílásai körülbelül 30 cm szélesek és 50 cm magasak voltak, míg a fal belső oldalán mintegy 2 méter szélesre bővültek. A köztük mért falszakaszok szélességét 1–1,70 méter között adta meg.

A lőrések elhelyezése a torony szabadabban megközelíthető oldalainak védelmét szolgálta. A meredek sziklás lejtőkkel határolt részeken a természetes terepviszonyok jelentettek akadályt a támadók számára. A lőrések belső kialakításánál Szinte egykori tölgyfagerendák nyomait is megfigyelte. Ezek részben a nyílások szerkezeti kialakításához, illetve azok lezárásához kapcsolódhattak. Szinte a falazaton három sorban látható gerendafészkeket az építés során alkalmazott állványzat maradványaiként értelmezte. A külső falazaton jelentősebb támpilléreket, kiugró védelmi szerkezeteket vagy díszítőelemeket nem talált. Az eredeti vakolatból még jelentősebb részleteket figyelhetett meg.

A torony felső részén egykor körbefutó védőfolyosó húzódott. Szinte a falkorona belső peremén mintegy 1 méter széles járófelületet és 80 cm magas mellvédet írt le. Megfigyelése szerint a falkorona egyszerű, pártázat nélküli kialakítású volt. A felső falszakasz egykori faszerkezeteire a megmaradt gerendanyomok utaltak.

Az 1894-ben készített alaprajz és metszet méretviszonyai megközelítőleg megfelelnek a ma megfigyelhető helyreállított állapotnak. A rajzon a külső oldali falmagasság hozzávetőleg 5-6 méternek mutatkozik, ez közel azonos a jelenlegi helyreállított falmagassággal. A torony magasságára vonatkozó szakirodalmi adatok 10, sőt 20 méteres magasságot is említenek. A torony felső szintje(i) és a tetőzet feltehetően fa szerkezetű lehetett.

Szinte 1894-ben a déli oldalon, az egyik lőrés utólagos kibontásával kialakított nyíláson keresztül jutott a torony belsejébe. Ez a ma is bejutásra szolgáló nyílás nem tekinthető az eredeti bejáratnak. Az eredeti bejárat pontos helye és kialakítása nem ismert, bár az északi oldalon napjainban is egy nyílás látható, szerepe azonban nem tisztázott. A hasonló korú, önálló védőtornyok építészeti analógiái alapján azonban feltételezhető, hogy bejáratot a védelmi szempontból biztonságosabb felsőbb szinten alakították ki. A megközelítése külső létrával vagy faszerkezettel kialakított hídon keresztül történhetett.

A torony belső területén Szinte Gábor egyenetlen, sziklás felszínt, törmeléket és mélyedéseket figyelt meg. Az újabb szakirodalom egy belső mélyedést feltételezett vízgyűjtő ciszterna maradványaként említ, ennek rendeltetése azonban régészeti feltárással nem igazolt. A torony építészeti kialakítása, vastag falazata, lőrései és a felső védőfolyosó maradványai együttesen kisebb létszámú fegyveres őrség számára kialakított, önálló védelmi rendeltetésű építményre utalnak.

Kutatása és jelenlegi állapota:

Az építmény eredetét a 19. század végén még az ókorra vezették vissza. A Vasárnapi Újság 1856-ban - Kenyérvizy álnéven író szerző - „Hazai emlékek - Krivadia" címen közöl cikket a helyről, melyben egy rajzi ábrázolást is közöl. 38 évvel később 1894-ben Szinte Gábor már részletes helyszíni felmérést készített róla, amelyet alaprajzzal, metszettel és látképpel egészített ki. Halaváts Gyula 1910-ben már középkori eredetű erődítésnek tekintette, építését azonban még Hunyadi János korához kapcsolta. A későbbi történeti kutatás az építkezést a 16. század első harmadára, Perényi Péter tevékenységének idejére helyezte.

Adrian Andrei Rusu a kárpáti erődítések összehasonlító vizsgálata során szintén foglalkozott a krivádiai toronnyal. Az épület középkori eredetét a legutóbbi kutatások is alátámasztották. Bár erről nem szólnak a források, de jó fekvésű erődítést a későbbi századokban is használhatták őrhelyként, így viszonylag épen vészelte át az évszázadokat. A dévai Dák és Római Civilizáció Múzeumának 2020-ban közzétett ismertetése szerint a torony 1961-ben helyreállításon esett át. Az azóta eltelt évtizedek után, az erődítmény ismét állagmegóvásra szorul. A belső részen már néhány ponton látható falkiomlás. A Perényi-torony az országút melletti kisebb parkolótól, jelzett rövid túraösvényen haladva érhetjük el. A torony északi, keleti környezete, meredek, sziklás meredély, itt fokozott óvatosság szükséges.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált források:

Vasárnapi Újság: Kenyérvizy - „Hazai emlékek. (Krivadia.)” 1856, 03. évfolyam 2. szám
Szinte Gábor: Kerek erőd Krivádia fölött. Archaeologiai Értesítő, új folyam XIV. 1894
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012
Halaváts Gyula: A krivádiai középkori őrtorony. Erdélyi Múzeum, XXVII. 1910
Adrian Andrei Rusu: Castelarea carpatică (sec. XIII–XIV). Cluj-Napoca, Editura Mega, 2005
Județul Hunedoara. Monografie. I. kötet, Deva–Iași, 2012
Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al județului Hunedoara. Sibiu, 2008
Muzeul Civilizației Dacice și Romane, Deva: A krivádiai toronyról közölt múzeumi ismertetés, 2020.
Repertoriul Arheologic Național: Crivadia, RAN 87264.01.

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 45° 27.657 (45.460953)
K 23° 12.495 (23.208250)

Információk: Krivádia (Crivadia) község Romániában, Hunyad megyében, a Hátszegi-medencét a Petrozsényi-medencével összekötő út mentén, a Merișor-hágó déli előterében fekszik.

A település déli szélétől keleti irányban, a Krivádiai-szurdok közelében emelkedő Gyalu-Babi (Dealul Babei) magaslaton található a kör alaprajzú késő középkori erődítmény.

A Perényi-tornyot az országút melletti kisebb parkolótól, jelzett rövid túraösvényen haladva érhetjük el. A torony északi, keleti környezete, meredek, sziklás meredély! Itt fokozott óvatosság szükséges!

Utolsó frissítés: 2026.11.16.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu támogatás kérés 2025