Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vulkapordány, "Kereszt megtalálása" katolikus erődtemplom

Vulkapordány (Wulkaprodersdorf) mezővárosa, Kismartontól 6 km-re délnyugatra, a Vulka partján fekszik. A település az írásos forrásokban 1292-ben tűnik fel ‘Innerpudemstorf’ (Innerprodersdorf) alakban. 1307-ben pedig Kőhídpordány "Kuhidparadan" néven történik említése. A falu középkori Kőhídpordány neve egy talán ókori eredetű híddal függ össze, amely a Scarbantia (Sopron) és Vindobona (Bécs) közti birodalmi főúton közlekedők átkelését biztosította a Vulka folyón.

A korai település a Gutkeled nemzetség egyik régi birtoka volt, ahol az átkelő védelmére várat is emeltek. Ezt az erősséget 1289-ben Albert osztrák herceg foglalta el és talán le is rombolták azt az 1291-ben kötött hainburgi béke előírása alapján. I. Lajos király ugyanis 1360-ban – valószínűleg a régebbi vár helyén – engedélyezte a Petőfalviaknak (Patliaknak) új vár építését. Mint tornyot 1412-ben a Fraknói grófok szerezték meg, 1435-ben is az övék volt. Ekkor fortaliciumnak (erősségnek) nevezik. Később az írásos forrásokban már nem fordul elő említése. Bár a vár egykori helye nem ismert, Dénes József feltételezése szerint ez az erősség, az erődtemplomtól mintegy 500 méterre, a Vulka mellett fekvő egykori lovasiskola területére helyezhető. Itt egy árokkal határolt 46 x 28 méteres, négyszögletes terület érzékelhető, amely megfelel egy középkori vár lehetséges helyének.

A falu a török idők hadjáratai során 1529-ben, majd 1532-ben is csaknem teljesen elpusztult. 1550-ben pestisjárvány dúlt, amely után a környék elnéptelenedett falvaihoz hasonlóan, itt is horvátok telepesekkel történt meg az újratelepítés. Pordány fejlődése ezt követően a török kor végéig folyamatos volt, azonban a Bécs elleni 1683-as utolsó török hadjárat komoly pusztítást hozott a településre.

Vulkapordány első templomának említése 1337-ből ismert. Ennek a korábban itt álló 14. századi erődített gótikus templomnak helyén épült fel  az új, korai barokk stílusban emelt római katolikus templom 1630-1642 között. A szentély és a hajó az 1650-es évekre kapott boltozatot. Bár a törökök 1683-ban elpusztították a templomerődöt a védőfalaival együtt, de azt már 1713-ban teljesen helyre is állították. A templomtorony 1801-ben épült meg. A templombelsőt 1960-ban, míg a templomkülsőt 1974-ben restaurálták. Főoltára a tabernákulummal a 18. század közepéről származik. A szószék, a keresztelőmedence és a „Madonna a gyermekkel” szobor az 1713-as helyreállítás idejére keltezhető.

A templomkertet napjainkban is szép állapotban lévő, szabálytalan téglalap alaprajzú, tört kőből kialakított védőfal övezi, amelynek alapjai középkori eredetűek. Egykor a védőfal sarkain fülesbástyák álltak, melyekből már csak a délnyugati áll. Az északi és a déli falszakaszon emellett, egy-egy az oldalvédelemre kialakított, belülről nyitott védállás került kialakításra. Ennek falain, minden oldalsíkon, több szintben, jelentős számu lőrés helyezkedik el. A védőfalon, a temető oldali nyugati falszakasz kivételével több formai kialakításu lőrés látható. A falakkal védett területre nyíló kapu az északkeleti falszakaszon helyezkedik el. Napjainkban a védőfal északkeleti sarka nyitott, melyen az autóközlekedés biztosított a délnyugati falszakaszon kialakított kapun át a temetőbe.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált források:

Juhász László: Burgenland, Várvidék - Lakitelek, 1999
Németh Adél: Burgenland, 2003
Dénes József: Vulkapordány vára  https://djnaploja.wordpress.com/2025/07/07/vulkapordany-vara/
Harald Prickler: Burgen und Schlősser im Burgenland - 1972
Keserű László: Vulkapordány, terepbejárási feljegyzések 2022-2026 - www.varak.hu
A település hivatalon honlapja: https://www.wulkaprodersdorf.at