Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BalatonfüredMagyarországVeszprém megyeZala vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Mellékletek
  • Térkép

Balatonfüred, Papsoka (Siskei), templomrom

Balatonfüred északi részén, a Balatonszöllősön át Nagyvázsonyba vezető országút melletti régi katolikus temetőben középkori templom romjai állanak. A temető az ún. „falu Füred" fölötti dombon fekszik, a Siske utca mellett, a Siske forrástól nyugatra.

A mai Balatonfüred környékén az Árpád-kori oklevelek három falut említenek: Papsokát, Kéket és Füredet. Mindhárom nevével 1211-ben találkozunk először, mikor II. András király Oros volt tihanyi apát kérésére össze íratja a tihanyi apátság birtokait. A fenti oklevélben említett három falut pontosan helyhez tudjuk kötni. A régi temetőben álló templom melletti elpusztult falu ezek szerint Papsokával azonos, az itt levő templomrom pedig az oklevélben említett Szent Mihály egyház.

A templomról 1267-ből is maradt fenn adatunk, mikor Kelemen pápa bullájában Szent Péter oltalma alá fogadja a tihanyi apátságot, és elsorolt javainak és kiváltságainak birtokában megerősíti. Papsokáról is említést tesz, miszerint a Szent Mihály egyház kegyura a tihanyi apátság. Papsoka nevével 1314-ben találkozunk utoljára Tamás tihanyi apát konventjében. Papsoka biztos nyomai 1314 után eltűnnek, és Füred észak-nyugati tőszomszédságában a XIV. században Siske falut említik, melynek nevével 1373-ban találkozunk.

Papsokának a későbbi Siskével való azonosításához figyelmet érdemlő az az adat, hogy Siske is a tihanyi apátság birtoka, illetve, hogy itt az apátságnak rész­ birtokai voltak. 1388-ban a tihanyi apátság füredi és syskei részbirtokairól olvashatunk. 1415—17-ben is a tihanyi apátság birtokai között szerepel Siske: Demeter tihanyi apát és a veszprémi káptalan peréből tudjuk ezt.

Füred környékén Kéken kívül Siske az, ahol az apátságnak birtokai voltak, ugyanúgy, mint az előbb említett Papsokán. Siske falut csak oda lokalizálhatjuk, ahová fentebb Papsokát helyezték a terepbejárás és az ásatás eredményei, valamint Szent Mihály egyháza alapján. Balatonfürednek ezt a részét ma is Siskének nevezik és Siske-forrás a neve a templomrom közelében levő forrásnak is. Az 1314-ben utoljára említett Papsoka tehát Siske néven tűnik újra fel 1373-ban. E falunak a tihanyi apátság mellett nemesi birtokosai is vannak, így elsősorban a Siske család. Az ő birtokrészük feltehetően nagyobb volt, s így magyarázhatjuk, hogy Papsoka neve Siskére változik. A Siske család felemelkedését az is mutatja, hogy a XIV—XV. században királyi emberként találkozunk nevükkel az oklevelekben.

Siske falu tőszomszédos volt Füreddel, házaik majd nem összeértek. Korán megindult a két közeli település összeolvadása. Erre mutat rá egy 1385-ös oklevél is. A két falu meginduló egybe olvadásával magyarázható, hogy 1381-ben a füredi Szent Mihály egyház rectoráról olvashatunk. 1455-ben és 1476-ban szintén a füredi Szent Mihály egyházat említik.

Siske falu önálló léte a XVI. században megszűnik, az adóösszeírásokban sem említik. Vagy elpusztult a Mohács utáni zavaros időkben, vagy - és ez a valószínűbb, teljesen beleolvadt Füredbe, s ezentúl csak Füred néven szerepel az okiratokban.

A XVI. század közepén az egész Balatonfelvidék sokat szenvedett a török pusztításoktól. A XVI. század harmincas éveiben pusztították először végig a környé­ket a török csapatok, mindent felégettek és utána kivonultak. Veszprém és környéke nem volt tisztán hódoltsági terület, hanem végvidék, amelyik kétfelé adózott, Veszprém 1552. évi elfoglalásától a zsitvatoroki békéig. E béke szerint a Balatontól északra fekvő rész felszabadult ugyan a török uralom alól, de a meg-meg­ újuló hadjáratok nagy károkat okoztak.33 A török pusztításhoz a 15 éves háború is hozzájárult, így a XVI.század végén, a XVII. század elején a terület majdnem teljesen lakatlan volt.

Feltehetően a templom ekkor már romokban hevert, a török pusztítások és a harmincéves háború zavarai miatt. A reformátusok Füred faluban építenek új templomot, amely mai formájában 1829-ben készült.

A romokat 1803-ban Fuxhoffer említi "Siskei-vár" néven, melynek falai alig látszanak. 1861-ben Rómer Flóris készített vázlatos rajzot a templomromról és a körítö fal maradványait is említi. 1890-ben Récsey Viktor, 1908-ban Békefi Remig ír a romról. 1953-ban Kiss Ákos végzett kisebb feltárást a templomnál.

Koppány Tibor 1964-ben kezdte meg az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából a templomrom feltárását.

Az ásatás megkezdésekor a nyolcszög három oldalá val záruló támpillér nélküli szentély mintegy 3—4 méter magas falai álltak, s ezt a hajótól az északi oldalon megmaradt, 1 méterre kiugró diadalív választotta el. A szentélyben megvoltak a főoltár omladékos alapjai, a falon a kiszedett pasztofórium helye és a falazóállvány gerendalyukai látszottak. A szentély sarkaiban a boltozatindítások és konzolok még kivehetők voltak. A szentély déli falán az ablak keleti kávája megvolt. A hajót vastag törmelékréteg borította, amelyből a templom alaprajzára csak következtetni lehetett, az 1953-ban Kiss Ákos által szabaddá tett északi fal alapján.

A templom kiterjedését kutatóárkokkal határozták meg. A hossztengelyben nyitott kutatóárok megmutatta a templom kelet—nyugati kiterjedését, és támpontot adott a belső elrendezésre, a szintekre és kívül a temető kerítőfalára is. A két észak-déli irányú árokkal meghatározhatóvá vált a templom szélessége és az, hogy a déli oldalhoz melléképület csatlakozott. Az ezt követő szelvényekkel tisztázták a teljes alaprajzot.

Az árkokban a bolygatatlan talajig leásva képet kaptak a hely középkort megelőző életéről is. A bolygatatlan talaj fölött mintegy 40 cm vastag őskori kultúrréteget helyezkedett el, amelyben neolitikus - a vonaldíszes kultúrába tartozó és kora bronzkori—kisapostagi kultúrába tartozó cserepek voltak. Ezek azt mutatják, hogy a domb, amelyen a templomrom áll, a neolitikumtól kezdve lakott terület volt. Ez a hely kedvező földrajzi adottságait és a közeli Siske-forrást figyelembevéve érthető is.

A bronzkori réteg fölött az árkokban és a szelvényekben egy római villa alapfalai bontakoztak ki. Már 1890-ben Récsey Viktor is római peremes téglákat fedezett fel a rom területén. A környéken a XIX-XX században pedig római sírokat találtak. A leletek alapján a római villa az i. sz. II. században épült a dombon, melyet a IV. században átalakítottak. A villa a IV. század végén leégett.

A templomromnál a római falak a középkori szint fölött mintegy 50 cm magasan még állanak. A középkori templomot a római falakra építették rá, felhasználva azokat alapozásnak. A feltárás során kiderült, hogy minden középkori fal, a templomnak minden részlete — az oltárok is római falon állanak.

A templomrom fő falainak megkeresését követően a középkori szintig kitisztították a templom belsejét és környékét. Ezt követően 20 méter hosszú, 5,50 méter széles gótikus templom bontakozott ki, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel, ahol megmaradtak a főoltár alapjai, az északi oldalon a diadalív pillérének alapja, a szentélylépcső néhány kőlapjával.

A templomrom körül részben a felszínen is követni lehetett a temető kerítőfalának alapfalait. Átlagban a fal 70 cm széles és alapozásának alja a nyitott szelvényben 0,95 méter mélységben helyezkedett el. A kutató árok nyugati végében feltárt sír a kerítőfal alatt feküdt, mely mellöl előkerült késő középkori cserepek azt bizonyítják, hogy a kerítőfal mai formájában a XV. századnál előbb nem épülhetett.

A templom a XVI. század közepén pusztulthatott el, a törökkel vívott harcok során. Ezt a történeti tényeken kívül alátámasztja, hogy a hajó délnyugati és észak­ nyugati fala égett volt, mellette pusztulási réteggel, amelyből XVI. század közepére keltezhető cserepek kerültek elő. A templom XVI. század közepi pusztulását mutatja továbbá az is, hogy a belsőbe temetett legkésőbbi sír 1530 körül került földbe.

A templom részleges helyreállítása és a falak konzerválása 1965-ben fejeződött be Koppány Tibor tervei alapján. A romkert és a temető, napjainkban gondozott park látványával fogadja a látogatóit.

Források:

Magyarország Régészeti Topográfiája : MRT 02. - 1969 - Veszprém megye - Veszprém járás
Valter Ilona, Koppány Tibor : A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása
 
GPS: É 46° 57.627 (46.960445)
K 17° 51.656 (17.860926)

Információk: A templomrom a balatonfüredi régi temetőben található. A romkert és a temető, napjainkban gondozott park látványával fogadja a látogatóit.

Vár-Webáruház - Látvány térképek várainkról