Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bonchida (Bruck, Bon�ida) a Mezőség Ny-i szélén, a Szamosmelléki dombvidék Széki ágában, az itt É-ra kanyargó Kis-Szamos jobb partján, a D-ről érkező Kötelendi (Gyéres) patak torkolatánál fekszik.

A helységet 1263-ban terra Bonchhyda, 1307-ben Bonchyda néven említik az oklevelek. A XIV. században a Bánffyak birtokába került falu legnevezetesebb látnivalója, a ma romjaiban álló, de még így is impozáns egykori Bánffy-várkastély. Elődje, az Ulászló korabeli vár alapjain a XVI. század első harmadában már állt nagyobb nemesi kúria, mely anyagának felhasználásával és annak helyén a dobokai vár elhordott köveiből Bánffy Dénes a XVII. században felépítette a négyszög alaprajzú, négy sarkán kerek tornyokkal erősített, belső udvaros reneszánsz várkastélyt. A kastélyhoz tartozott egy nagy félköríves előudvar (külső udvar) és a malomcsatorna felőli kaputorony, melyet az utolsó szakaszán felvonható fahídon lehetett megközelíteni. A Rákóczi-szabadságharcban erősen megrongálódott épületet Dénes fia György (az erdélyi fejedelemség főkormányzója) még késő reneszánsz stílusban felújíttatta, de az ő fia, Dénes (kolozsi főispán) 1748-1753 között már barokk modorban építtette át. Bánffy Dénes Mária Terézia főlovászmestereként járatos volt a lótenyésztésben, s bonchidai birtokán a keleti oldali régi sáncok helyén lovardát, istállót és ezekhez kapcsolódó melléképületeket húzatott fel, ezek együtt ív alakban csatlakoztak a kastélyhoz. A régi kaputorony helyét az új díszkapu foglalta el, és a patkóforma épületsor tetejét a Johannes Nachtigall által faragott, 32 kőszoborból és urnákból álló galéria díszítette. A kastély pazar belső berendezéseinek, gazdag könyvtárának, az épületet környező hatalmas parknak nem akadt párja a XVIII. századi Erdélyben. A várkastély a későbbi örökösök idején klasszicista és romantikus jegyekkel gazdagodott. A családból való utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós (1874-1950) író, az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja volt. 1944 őszén a visszavonuló németek kirabolták és felgyújtották az épületeket.

Ma a saroktornyok, néhány szoba, egypár megmaradt reneszánsz ajtó- és ablakkeret várja sorsa alakulását. 1999-ben a kastélyt felvették a világ 100 legveszélyeztetettebb történelmi műemlékének listájára. Ezt követően nemzetközi programot dolgoztak ki az épület megmentésére, mely célra jelentős összegek gyűltek össze. Eddig restaurálták a kastély egykori konyhájának bástyáját, továbbá megjavították az épület tetőszerkezetét és a kastély kapuépületét.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 124.