Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Marosvásárhely - Târgu MureşRomániaErdély és PartiumMaros-Torda vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

A Maros folyó bal partján terül el a középkorban is népes városnak számító Marosvásárhely, melynek plébániatemplomát keríti a teljes épségben fennmaradt erődítmény. Napjainkban látható formáját a XVII. században, többszöri munkálatok után nyerte el. A szabálytalan téglaalap alakú vár területe kb. 230 x 190 métert jelent, ezt övezték a 8 – 10 méter magas kőfalak, melyeket a középkori kézműves céhek tagjai által veszélyt esetén védelmezett nagyméretű bástyák tagolták. A település felüli oldalon létesült az egyetlen várkapu, amelyet a mély vizesárok feletti felvonóhídon lehetett megközelíteni. Az erődítményt oltalmazó vizesárok a közeli Maros folyóval állt összeköttetésben. A DNy-i oldalon kettős várfal készült el, ebben a sarokban emelkedik a Ferences-rendi szerzetesek által az 1260-as években emelt gótikus plébániatemplom. Elődjét, a domonkosok egyházát a tatárjárás törölte el a föld színéről. A XVII. század elején végzett erődítésekor a plébániatemplom gótikus ablakait szűk lőrésekké falazták be, ugyanígy az 1400-as éveken emelt harangtorony falában is lőrések mögül tüzelhettek a védők. A vele szorosan egybeépült iskolaház ajtaját megszüntették, helyette két kisméretű tornyot létesítettek. Magába a templomba is felvonóhídon keresztül lehetett bejutni. A várfalat tagoló ágyútornyok: a DNy-i oldalon a Tímár-, ÉNy-on a Szabó-, az ÉK-i részen a Mészáros-, a DK-i sarkon a Bognár-, a fal közepén pedig a Szűcsök-ágyúbástyája. Jelenleg is épségben állnak, bár a legtöbbről egy-egy emeleti szintet lebontottak a háborús idők megszűntével.

Megközelítése:

Marosvásárhely városát Magyarország felől az ártándi határátkelőhelynél lépve Románia területére, a Nagyvárad {Oradea} – Kolozsvár {Cluj Napoca} – Torda {Turda} – Radnót {Iernut} településeken átvezető E 60-as főúton érhetjük el. A modern nagyváros főterétől K-i irányban egy domb tetején emelkedik a református templomot oltalmazó erődítés.

Története:

A Székelyföld vérzivataros történelmében mindig jelentős szerepet játszó Marosvásárhely települése már a korai időszakban is fontosabb hely lehetett, erre utal a nevében szereplő „vásár” szó is. A virágzó településen a domonkos szerzetesek létesítették az első egyházat, amely a tatárjárás idején pusztult el. Helyette a ferencesek építettek egy új, gótikus stílusú plébániatemplomot, amihez 1440 körül húzták fel a harangtornyot. Az egyházi épületegyüttest az addig szabad jogállású székely nép letörésére 1492-ben Báthory István erdélyi vajda várszerűen megerődítette, és katonasággal rakatta meg. Ugyanígy tett a székelyudvarhelyi templommal is. Zsarnoki terve azonban nem sikerült, megbukott a székelyek ellenállásán. Erről a korai erődítményről nem tudni semmi közelebbit, valószínűleg csak a templomot és közvetlen környékét keríthette egy erősebb kőfal, mint az máshol is szokásos volt. A vártemplomot az erdélyi reformáció idején elvették a Ferences-rendtől és a megreformált vallás hívei használhatták. Erdély gyászos emlékezetű esztendeiben, 1600 után Basta Habsburg-párti zsoldosvezér fékezhetetlen katonái kifosztották és felgyújtották a települést, melynek életben maradt lakossága Borsos Tamás főbíróval együtt egészen a szászok lakta Brassóig menekült. Tamás főbíró itt tanulmányozta jobban az erődített városfalakat, majd a csendesebb időszakban hazatérve, nagy viták után rávette a hazaszállingózó túlélőket, hogy várfalakkal vegyék körbe az újjáépített plébániatemplomot. A történelem fintora, hogy maga Basta generális is engedélyezte az erődítési munkálatokat, melynek során egy jelentősebb területet kerítettek el falakkal, melyet vastag falú ágyútornyok tagoltak. Ezeket a városbeli kézműves és egyéb céhek védelmezték háborús időkben, mint az a középkorban szokás volt. Természetesen eleinte még fából és földből sietve emelték a falakat és sáncokat, majd ezeket tartós anyagból fokozatosan átépítették. A fennmaradt korabeli dokumentumok szerint 1620-ban majd az 1630-as években is folytak munkálatok. A jelentős erősséget 1661-ben egy török seregnek sikerült elfoglalnia, a velük érkező Evlija Cselebi utazó így írt róla: „Régi vár, melynek a nyugati oldalra néző, egyetlen erős kapuja van. A várnak cementrakású készült öt erős bástyája van. A vár azonban kicsiny és árka sekély. Szép tornyos templomai, erős deszkatetejű házai, díszes utcái és gazdag lakói vannak. E vár nyugati oldalának tövében, fekszik egy tízezer lépés kerületű külváros. Fal azonban nem környékezi, hanem mély árok, bejáró kapuval, fahíddal.” A török pusztítást rövidesen kiheverte a település, aminek lakóit 1687-ben az Erdélybe bevonuló császári katonaság sarcolt meg. Az 1703-ban kirobbant kuruc szabadságharc idején Erdély szászok lakta D-i része mindvégig a Habsburg császár és király hűségén maradt, ezzel szemben a középső részt sikerült a felkelőknek ellenőrzésük alá vonni. 1707. április 5-én nagy ünnepélyesség közepette itt emelték II. Rákóczi Ferencet az erdélyi fejedelemség székébe, a ceremóniát Thelekessy István egri püspök vezette. Magának a templomerődnek azonban már nem játszott katonai szerepet sem ekkor, sem az 1848-as szabadságharc idején. Túlélve a viharos évszázadokat, napjainkban is kissé átalakított formában de láthatóak a védőművei.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 312-314.


GPS: É 46° 32.835 (46.547245)
K 24° 33.993 (24.566542)

A vár területe napközben szabadon látogatható. A Szabó-toronyban - belépődíj fizetése mellett - helytörténeti kiállítást tekinthetünk meg. A vártemplom csak délelőtt látogatható.

NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Civertan Studió - Vár-webáruház