Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Engel Pál adatai szerint:

„Szata, horv. Sotin (Valkó m., ma HO.)

Először az Ugra nembeli Szatai (Rücsi) családé, majd 1360-tól a Garai Bánfiaké volt, akik 1461/68 között cserébe adták a kalocsai érsekségnek. Mátyás halála után [1490-ben] Kishorvát János elfoglalta az érsekségtől, akit emiatt jószágvesztésre ítélték (1493: Draskovich lt. 61-14). 1520-ban az érseké. 1495-ben II. Ulászló mint Hlapsity Kishorvát János és garai Bánfi Lőrinc birtokát Geréb Péternek és László püspöknek adta (castellum, Draskovich lt. 14-16; 1500: Draskovich lt. 61-15). � Várhely Sotin területén (Szabo 145; Csánki II. 276).

A váraljai települést 1443-1496-ig mezővárosként, majd 1570-ben városként, míg várát 1481-1495-ig castellumként említik.

A valkói főesperesség, Valkón túli kerületéhez tartozó szatai Szt. Mária plébániát, 1332-1408-ig említik. A birtok egyik jövedelmét a dunai vámilleték (1412) jelentette.

A török időkben az újlaki nahije, hane besorolású települése volt.

Egyetlen várnagyának neve ismert:

Zwchya Péter (a kalocsai érseké) 1481 VII 14 u. (castrum, Dl. 18522)

A vár mai állapota:

A vár bejárása 2009. 10. 17-án történt Keserű László társaságában. A vár a Gradinának nevezett, a Duna árteréből kúpszerűen kiemelkedő löszdombon helyezkedik el. A várdombot északról és nyugatról nagyméretű, részben mesterséges árok választja el a Duna parti löszfal többi részétől. A felszínen épület, fal maradványok már nem találhatók, ám a terepalakulatok alapján a vár központi védelmét egy kb. 8x6 méteres torony adhatta, melyhez egy nagyobb épület, talán egy palota csatlakozott. Ezt a vármagot, a domb alakját követve egy fallal vették körül, melynek belső oldalához különböző épületek támaszkodtak. A vár kapuja a keleti oldalon lehetett, amit egy fal szorossal biztosítottak. A felvezető út a várdomb északi oldalán haladhatott a már említett fal szoros északi végéhez. A várplatón, a torony keleti oldalán egy süppedés található, amely akár ciszterna is lehetett, noha a Duna közelsége miatt, a vár vízellátása nem okozhatott problémát. A felszíni nyomok alapján, a romokat egy kb. 0,5 méteres földréteg takarja, melynek eltávolítása után, az egész vár területe könnyedén feltárható lenne, de erre a közeljövőben nem igen kerül sor, már csak azért sem, mert a település fontos római, kora középkori (Bjelo brdo-i kultúra) régészeti lelőhelynek számít, amit az itt talált kincsleletek is bizonyítanak.

/Szatanek József/