Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Garamszentbenedek, erődített kolostor

Garamszentkereszttől DNy-ra, a 65-ös út mentén érjük el Garamszentbenedek (Hronský Beňadik) községet. Itt áll a több mint kilenc évszázada alapított bencés apátság erődített kolostora, melyet 1075-ben alapított I. Géza herceg, Szt. Benedek tiszteletére.

Az egyik legjelentősebb magyarországi bencés apátság volt. Korai birtokai az apátság környékén kívül nagyobb számban voltak a Tisza mentén is. A 13. század elejétől hiteleshely volt, pecsétje először 1232-ből ismert.

A tatárjárás, majd az azt követő zavaros idők sok kárt okoztak az apátságnak, de a század végére korábbi javainak jelentős részét biztosítani tudta. 1330-1355 között apátja Szigfrid volt, aki később pannonhalmi apát lett. A 15. század elején az apátság épületei romosak voltak, ezért, hogy megfelelő jövedelemhez jussanak, az apát búcsú engedélyért folyamodott a pápához, amit meg is kapott. Az építkezés 1406-1407-ben már zajlott.

A 15. század közepén már erődített helynek számított. Giskra, az Ipolysági premontrei prépostság elfoglalása után a garamszentbenedeki apátságot fogta ostrom alá. Nem kellett sokáig várnia, Csalkai Máté várnagy a kezére játszotta az erősséget. Ám Hunyadi Jánosnak még ugyanebben az évben sikerült visszafoglalnia mindkét kolostort.

1473-ban Szécsényi János, Országh Mihály nádor jegyzője lett az apát, aki az apátságot újjáépítette. Az építkezés 1507 körül fejeződött be, a tető 1508-1510 között készült el. 1528-ban a selmecbányaiak vették be ostrommal a kolostort, de később visszaadták az apátnak.

1529-ben János király csapatai védték, a következő esztendőben könnyűszerrel foglalta el tőlük Ferdinánd király javára Turn Miklós. 1536-ban az erődített kolostor Várdai Pál esztergomi érsek birtokába jutott, aki kötelezettséget vállalt az erődítmények karbantartására, erősítésére, az őrség fizetésére.

Az erődítmény 1537-ben a bányavárosok és a környező vidék védelmi szövetségének tagja lett. 1542-ben már nem találunk benne szerzeteseket, csak világi papokat.

Az 1552. évi török hadjárat után az erődített kolostor veszélyes helyzetbe került. Őrsége azonban még a következő esztendőben is csak jelképes: 15 főnyi. 1566-ban a veszély tovább fokozódott, a bányavárosok azonban nem voltak hajlandók védelmére nagyobb áldozatokat hozni. Az 1580-as években sem volt nagyobb a védősereg 40-50 főnél. Az erődítmények fenntartása és az őrség fizetése egyre nagyobb terheket jelentett. Ezért 1588-ban elzálogosították a templom értékes kelyheit is. 1600-tól évente végeztek kisebb javításokat a falakon.

Többször került – rövid időre – török kézre. 1623-ban Bethlen Gábor hadai foglalták el. 1703-1709 között császári csapatok állomásoztak benne. A kuruc háborúk után katonai jelentősége megszűnt, szerencsére azonban falait nem bontották le. Épületeit a 100 esztendeje kitört nagy tűzvész után restaurálták, a közelmúltig ebben az állapotban volt látható.

A folyóvölgy fölé magasodó dombon messziről látszik a kéttornyú apátsági templom, mely a 14. században épült, háromhajós, sokszögzáródású szentélyekkel, két nyugati toronnyal. Az ásatások alapján ismert az ezt megelőző épület alaprajza is, mely valamivel kisebb volt csupán, szintén háromhajós, félköríves szentélyekkel. Máig is épségben állnak az egyházi épületeket övező hatalmas falak és kerek ágyútornyok, bástyák.

Az elmúlt évtizedben a kolostor területén először kisebb mértékű, majd nagyobb ívű rekonstrukciós és helyreállítási munkálatok kezdődtek, melyen napjainkban is tartanak. A kolostor látogatható, de egy kis szerencse kell, hogy nyitott kapu fogadjon bennünket.

Források:

Kristó Gyula főszerk.: Korai Magyar Történeti Lexikon. Bp. 1994. 230.

Csorba Csaba – Marosi Endre – Firon András: Vártúrák Kalauza III. Bp. 1983. 217-218.

F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Bp. 2000. 26-27.

A szócikket összeállította: Karczag Ákos

Köszönjük Szöllősi Gábor (Várlexikon.hu) 2021-es friss képeit, melyeket átadott nekünk a helyszín frissítéséhez!