Trencsén, vár
Trencsén vára Kristó Gyula véleménye szerint határvárnak épült 1026 és 1042 között. Fennállásától kezdve a megyésispánság központjának számított, történeti forrás először 1111-ben említi. Vencel király 1302-ben Csák Máténak adta, aki tartományurasága székhelyévé tette. Halála után, 1321-ben I. Károly király ostrommal foglalta el.
Ezt követően a 14. században királyi vár volt, az uralkodó által kinevezett trencséni ispánok irányítása alatt állt. 1429-től Borbála királyné kezére került, 1439-ben pedig Erzsébet királyné kapta meg, valójában azonban Cillei Ulrik birtokolta zálog gyanánt. 1444-ben a huszita Giskra János pártján lévő várak között említik.
Hunyadi János 1454-ben kiváltotta Cillei Ulriktól, és 1457-ben is a Hunyadiak birtokában lévő királyi erősségek között sorolták fel. 1469 után zálogként Hag Ferenc szerezte meg, és haláláig (1475) birtokolta. Mátyás király 1477-ben a Szapolyai családnak zálogosította el. Szapolyaitól 1528. június 30-án I. Ferdinánd király hadvezére, Johann von Katzianer foglalta el két és fél hónapnyi ostrom után. I. Ferdinánd 40 ezer forintért Thurzó Eleknek zálogosította el 1534-ben. Az ő halála után egy ideig Thurzó Ferenc nyitrai püspöké, özvegyétől a Kamara 1548-ban váltotta vissza.
A továbbiakban a várat királyi kapitányok igazgatták, majd 1564-ben Széchy Margit szerezte meg zálogként. Ő Trencsén zálogjogát 1576-ban leányai férjeinek, Lobkovici Poppel Péternek és Ernfried von Ortenburghnak hagyományozta. Forgách Imre 1583 és 1594 között vette zálogba, majd zálogjogát eladta Illésházy István főispánnak, aki 1600-ban örökjogon is megszerezte a várat.
II. (Habsburg) Rudolf császár 1603-ben Illésházyt hűtlenséggel vádolta és menekülésre kényszerítette, 1604 elején a várat császári katonaság szállta meg. Illésházy rövidesen Bocskai oldalára állt, akinek serege 1605. június 29-én megadásra bírta Trencsént. Illésházy így ismét a vár ura lett, majd a bécsi béke (1606. június 23.) megkötését követően visszahelyezték javaiba, illetve az uralkodótól új adománylevelet kapott Trencsénre.
Érsekújvár elestét (1663) követően, a török-tatár seregek dúlásainak idején, az Illésházyak kérésére I. Lipót császár német katonaságot küldött Trencsén védelmére, amely 1663 októberétől 1664. december végéig tartózkodott a falak között. 1666-ban Illésházy György és neje elzálogosították a vár és az uradalom felét I. Rákóczi Ferencnek.
A Rákóczi-szabadságharc folyamán, bár 1704 és 1708 között többször is ostromzár alatt tartották a kurucok, csak a várost sikerült elfoglalniuk (1704. február 13.) néhány hónapra, a várat nem.
1782-ig császári katonaság állomásozott a várban, kivonulásuk után az Illésházyak visszakapták. 1790. június 11-én a városban kitört tűzvész átterjedt a várra is. A pusztulást követően Illésházy János már csak az alsó vár néhány épületrészét fedette be. Illésházy Kristóf 1837-ben a várat és uradalmát báró Sina Simonnak adta el, aki tetőzetet készíttetett a lakótoronyra és az őrtoronyra.
Leszármazottai 1905-ben a városnak ajándékozták a várat. Feltárása és helyreállítása 1954-ben kezdődött és az 1990-es évek közepén ért véget.
A vár legkorábbi része a 11. században épült lakótorony. A 11. századi tornyot 1260-ban átépítették, eredeti falait téglafallal kívül-belül megvastagították, és az épületet megmagasították úgy, hogy az eredetileg kisebb torony 39 méter magas lett. Az átépítés után immár ötemeletes lakótorony – melyet ma Máté-toronynak neveznek – ekkor nagyjából elnyerte mai formáját.
A lakótoronytól keletre, a később épült Borbála-palota délkeleti traktusa alatt tárták fel a 11. századra keltezhető négykaréjos rotunda maradványait (ennek építését egyes szlovák kutatók a Morva Fejedelemség idejére teszik, illetve a 9–10. századra keltezik).
Csák Máté 1302 után a megújított lakótorony mellé, annak északkeleti oldala elé palotát építtetett, amelynek emeletéről felvonóhídon át lehetett eljutni a Máté-torony bejáratához. Ezt a palotát a 15. századi Borbála-palota építésekor javarészt lebontották, csak egykori északkeleti külső fala maradt meg, amelyet beépítettek a Borbála-palotába.
A lakótorony északi része elé a 13. századi várfalból északnyugati irányban kiugró épületrész I. (Nagy) Lajos király korában épült. Az eredetileg gótikus épületet, a Lajos-palotát, később reneszánsz stílusban átépítették, termeit felosztották, északnyugati oldalán zárt erkély készült.
1430-ra keltezik a reprezentatív Borbála-palota építését, amelynek során a Csák Máté által emeltetett korábbi palotát lebontották. Az épület északi oldalán a két lakószintet átfogó külső, zárt erkélyt építettek, amely alatt ma is látható a Luxemburg és a Cillei család címere. A palotában kapott helyet a nagyterem (lovagterem), amelynek ablakai ülőfülkékkel készültek. Borbála királyné a Máté-torony nyugati oldala mellé, a torony és a várfal közé újabb kápolnát építtetett, amelyet azonban a 16. században lebontottak.
Az 1430 körüli huszita támadások idején tovább erősítették a vár védelmét. Ezekben az években épültek a belső vártól északra ereszkedő lejtőn a nagy kiterjedésű külső vár korábbi palánkfalát felváltó falazott erődítései, amelyekbe beépítették a korábbi, 14. századi két védőtornyot és az udvar északnyugati végénél épült dongaboltozatos kis kápolnát.
Ekkor készült az északi külső vár keleti sarkában a 2,8 méter falvastagságú, kör alaprajzú torony is (ismert nevén Éheztető torony). 1430 körül épült a vár nyugati oldalán felvezető útra az a felvonóhidas kaputorony (ez ma az első kapu a felvezető úton), amelyet később, a 16. században átépítettek és kiegészítettek.
Az északi külső vár nyugati oldalán lévő második kaput egykor két torony védte, amelyekből már csak a többször átépített, 15. századi délnyugati torony áll, amelyet Mátyás-toronynak vagy Óratoronynak neveznek.
A belső vár 13. századi falai elé a délkeleti és a délnyugati oldalon is újabb védőfalak épültek a 14. században. Ennek délnyugati oldalán újabb kaput nyitottak, amelyhez felvonóhidas, fából készült feljárón lehetett eljutni. A belső vár sziklatömbjétől délre, a Brezina domb irányában elterülő lankásabb területet is várfalakkal vették körül, így kialakítva a déli külső várat.
A következő jelentős építkezések a Szapolyai család birtoklása idején, 1477 és 1528 között történtek. A déli várudvart kerítő íves falat a délnyugati oldalon egy U alaprajzú lőréses ágyútoronnyal (Jeremiás-torony) erősítették meg. A déli várudvartól dél–délkeleti irányban, a Brezina felől várható támadások kivédésére hatalmas, több részből álló külső erődítésrendszert építettek.
A Jeremiás-toronytól a Brezina irányába két, íves falakból álló, 18 méter magas védőrendszert hoztak létre, közöttük árkokkal, a középső falon kulcslyuk alakú lőrések és kiöntők sorával. A legkülső, délnyugati íves falat a közepénél egy 22 méter magas, de belsejében 14 méter magasságig feltöltött torony (Malom-torony) erősítette. Ezt a tornyot a külső oldalán árok vette körül, amely a nagy, íves falon belüli árokhoz kapcsolódott. A Malom-torony körüli árok külső oldalán egy kb. kétharmad kör alaprajzú, belső oldalán támpillérekkel megtámasztott falazat épült. A toronyba a vár irányából csak egy kőpillérekre épített fahídon át lehetett bejutni, és a Brezina felé is fahíd vezetett kifelé onnan.
A 15–16. század fordulóján további külső várfalak épültek az északi külső vár délkeleti külső fala elé, és a déli külső vár keleti oldalánál is. Valószínűleg ebben az időszakban fúrták a vár 72 méter mély kútját is az északi külső vár északi sarkában. A belső várban készült el a Szapolyaiak első épülete, a Nyári-torony, amelyet a 13. századi várfal déli falához építettek. A belső vár délnyugati, 13. századi védőfalának külső oldala és az előtte lévő 14. századi várfal közötti területen alakították ki a Szapolyaiak palotáját. Az építkezés során a 14. századi várfal külső oldalát két hatalmas támpillérrel erősítették meg.
A várkút közelében építtette meg Thurzó Elek 1540 után az északkeletre néző félkör alaprajzú, lőréses ágyútornyot. Ennek szomszédságában volt – az ágyútorony és a kis kápolna között – a puskapormalom helyisége.
Illésházy István 1600 után, a felerősödő török fenyegetés hatására, olasz építészek segítségével hozzáfogott a vár kijavításához és korszerűsítéséhez.
A Wesselényi-féle összeesküvés bukását követően, 1670 után császári katonaság költözött a várba, számukra az északi külső vár udvarának magasabb részén két laktanyaépületet emeltek.
A török veszedelem elleni védekezésül építették meg a 17. század második felében a vár utolsó jelentős erődítését: a várterület legdélebbi védelmi építménye, a Malom-torony elé, a Brezina dombok irányában egy sokszögletű külső védmű készült, az ún. „csillagpalánk”. A földből és fából épített külső erődítés napjainkra elpusztult, de terepalakulatai még jól látszanak.
Más váraktól eltérően Trencsénben még a 18. század folyamán is történtek javítási-karbantartási munkálatok a falakon, igaz, ezek nem számottevőek. A II. Frigyes elleni első sziléziai háború idején, 1742-ben építkezések zajlottak a várban (közel 20 000 arany költséggel), és ugyanez történt 1779–1780-ban, a bajor örökösödési háború kapcsán is. Egy 1781. évi tervjelentésben úgy ítélték meg, hogy a vár észak felől hatékonyan megakadályozhatja a poroszok behatolását, ezért a falakat több helyen kijavították, a tüzérséget megerősítették, és új közlekedési utakat építettek.
Forrás:
Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. II. kötet. Bp. 2018. 1222–1226. o.
GPS: | É 48° 53.647 (48.894115) |
K 18° 2.690 (18.044825) |
Információk: Trencsén városa körzeti székhely, a Vág folyó két partján A nagy részben restaurált trencséni vár a Vág folyó völgyének leghatalmasabb középkori erődítménye. Már messziről jól látható a város fölé emelkedő 260 méter magas hegyen Trencsén vára.
A vár minden nap 9 órától nyitva van, ám a napi nyitvatartás már szezononként eltér. Két túra közül lehet választani (Basic, Grand).
Az aktuális programokról célszerű a vár holnapján informálódni.
Új feltöltések, frissítések
Támogatás
Az oldal használatának rövid bemutatása:
Tisztelt Látogató!
Szeretnénk egy rövid, de hasznos útmutatóval segíteni az oldal használatának elsajátításában. Az új oldal sok tekintetében változott a korábbi weboldal felépítéstől, működésétől..
Igyekeztünk jóval több információval áttekinthetővé tenni a helyszíneket. Külön menüket kaptak az ábrázolások, a légi fotók. Létrehoztunk egy archívum menüpontot, melyben időrendben elhelyezhetőek a korábbi képeink, de terveink szerint ide kerülnek majd feltöltésre azok a régi fotók is, amelyeket a fotózás kezdete óta készítettek és elérhetőek várainkról.
Újdonság szintén a videók és mellékletek menük, melyek célja mind vizuálisan, mind információk szintjén a legtöbbet megmutatni egy helyszín látnivalóiból, történetéből, jelenkori változásaiból.
Helyszínek "Látnivalók" menűsor: Belépve egy kiválasztott helyszínre, annak "Áttekintés" oldalára kerülünk. Az új "szürke" menüszerkezet megjelenítésének lényege, hogy csak azok a menük láthatóak, választhatóak, amelyekben tartalom is található. Megjelenő menüpontok használata értelemszerű, használata külön kiegészítést nem igényel.
Fontos viszont, hogy bizonyos nagyobb, vagy bonyolultabb helyszíneknél, több alaprajz választására van lehetőség az "Áttekintés" oldalon. Ezt az alaprajz képe alatt szám is mutatja, de az alaprajz jobb szélénél csúszka is utal rá. Mindkét módszerrel kiválasztható a kívánt alaprajz, melyeken a fotók ikonjára kattintva, az aktuális pozícióban készített képet látjuk a bal oldali nagykép ablakban. Az alaprajzon kiválasztott ikon ilyenkor sárga színre vált, továbbra is mutatva a választott pozíciót. A képek automatikus váltakozása ilyenkor megáll. A képre kattintva, külön ablakban megnyílva annak eredeti méretében való megjelenítését kapjuk. Az új feltöltéseknél és frissítéseknél, a korábbinál lényegesen nagyobb felbontású képeket használunk. Így jól áttekinthető, részlet gazdag bemutatását tudjuk nyújtani a látnivalóknak.
Az "Áttekintés" oldal alsó részén lévő gyors áttekintés képsora szintén csúszka segítségével görgethető, amennyiben a képek nem fértek el az oldalon.
Fontos és megszokást kíván az oldalon való görgetés módja. Mivel a belső tartalmak, például a szöveganyagok, képek, megkívánták egy kombinált görgetés rendszer kialakítását, ezért mindig ott működik a görgetés az egérrel, ahol az egér pozíciója van! Ezzel a módszerrel így nagyon könnyen lehet az egérrel léptetni a képeket, gördíteni a szöveges anyagokat, a kép alapú mellékleteket. Képek lapozásánál, mind a jobb és balszélen történő kattintás, mind az egérgörgő mozgatásával történő léptetés is használható. A háttéren vagy az Windows ablak csúszkát használva az egér görgetést az egész oldalt lehet mozgatni. A belső felületen használva az egér görgetés viszont a belső tartalmat mozgatja. Egy kis gyakorlást követően hamar rááll a kezünk, gyorsan és könnyen kezelhetővé válik a tartalmak görgetése.
A választó térkép használata: A korábbi váras oldal a helyszíneket mutatta a térképen. Az új oldal térkép pontjai viszont a településeket mutatják, ahova a helyszínek kapcsolódnak. A térképen lévő gyorskeresés, mind a helyszín, mind a település keresésére alkalmas, de mindig a település találatát és pontját fogja mutatni. Támogatott az ékezet vagy idegen karakter nélküli keresés. Ebben az esetben az alapkarakter kell használni. Szintén működik a szókezdeti, de törték szóra való keresés.
Rámutatva a település pontjára, kis buborékban ad információt, milyen látnivaló található a településen. Jelenleg a vár és templom elérhető, de a jövőben a látnivalók csoportja bővülni fog. A kis ikonok melletti szám mutatja a látnivalók számát. A pontra klikkelve automatikusan a keresés főmenü találati részére érkezünk, ahol kiválasztható, mely helyszín érdekes számunkra.
Keresés főmenü: A térkép főoldalról, ahogy azt előbb láttuk is ide kerülünk a választást követően. A keresés funkció, a főmenü sorból is elérhető. Itt a keresés sokkal pontosabban megadható, illetve több opcióban szűkíthető.
Források főmenü: Ebben a menüben a rendszerben található forrásmunkák kereshetőek, szerzőre, címre. A "Kiadványok" és "Szerzők" mezőben akár kiválasztásos módszerrel is. Jelenlegi állapotában még sima szöveges felületként működik, de a következő fejlesztési lépésben összekapcsolódik a mellékletként fizikailag is tárolt forrás tartalmakkal. Így amihez van anyagunk valamely formátumban, az azonnal megnyithatóvá válik majd. A többi forrásnál pedig ahol csak elérhető, közvetlen linkkel igyekszünk a tartalom eredeti forrásához irányítani az érdeklődőket.
Fontos volt számunkra, hogy a korábbi weboldal anyaga ne vesszen el. Számos helyszín kapcsán vannak olyan anyagok, amelyek pótolhatatlanok lennének. Az oldal fejlesztői sikeresen átemelték és adatbázisba szervezték a régi anyagokat. Azonban ez kompromisszumokkal együtt járó folyamat volt. A legfontosabb ezek közül, hogy a helyszínek jelentős számánál kell a pontatlanságokat javítanunk, mivel az program algoritmusok sok esetben nem tudták helyesen átemelni a tartalmakat.
Folyamatosan dolgozunk mind a hibajavításokon, mind az új anyagokkal való kiegészítéseken és természetesen a még hiányzó helyszínek felvitelén.
Emellett az oldal is folyamatos fejlesztés alatt áll, újabb lehetőségek és modulok beépítése van tervben, illetve további ésszerűsítések, melyek a kezelést kívánják segíteni.
A jövőre nézve egyik fő irány a mobil alkalmazás hátterének kialakítása, annak előkészítése.
Bízunk benne, hogy egy minden igényt kielégítő formában sikerül az új varak.hu oldalt elindítanunk.
Ebben a munkában számítunk minden várszerető ember hatékony közreműködésében, aki ezt a célt támogatni tudja.