A vár jelentős maradványai a Bilaji medencében, a Bosanski Petrovac - Kulen Vakuf közti út mentén láthatók.
A várat 1461-ben említik először, majd 1495-ben. Az 1528. évben, Bilaj vára alatt fegyverezték le annak a seregnek egy részét, amely Jajca eleste után széledt szét a határvidéken. A törökök a Bilaji medencét 1573.06.29-én perzselték fel, egy Bihács ellen vezetett támadás során, s valószínű, hogy Bilaj vára is ekkoriban eshetett el, mivel 1577-ben a várban már 370 török zsoldos volt. A vár parancsnoka, Alija aga 1699-ben, egy bizottság keretében rendezte a vitatott határ menti területeket a velenceiekkel. A Boszniára több oldalról is rátámadó osztrák csapatok egyik alakulatára, 1737-ben sikeres vereséget mértek itt. A küzdelemben a bosnyák csapatokat vezénylő, Oszmánpasics Ali bég is elesett.
A vár dizdárja, 1747-ben Hasszán aga volt, aki egy 30 fős helyőrségnek parancsolt. Hasszán aga mellett említést tettek egy másik Hasszán agáról és Muharem bégről is. A várban 1699-ben és 1833-ban 4 ágyú volt. Az 1838-ban felhagyott várat, mindig dizdárok parancsnokolták.
Bilaj vár két, egy középkori és egy törökkori fázisban épült fel. A vár déli oldalán, először egy kisebb. középkori vár jött létre, a Cazini határőrvidék középkori várainak minden jellegzetességével, eztán a törökök a középkori vár északi oldalához egy igen tágas külsővárat készítettek, amely számos kő és faépületnek adott helyet, amit a helyőrség és a birtok gazdasága számára építettek. A középkori és törökkori várat egy karsztmezőben elhelyezkedő domb fennsíkjára építették, a domb északnak és nyugatnak enyhén lejt, míg délnek és keletnek igen meredek. A vár helyét úgy választották meg, hogy könnyedén felügyelhették minden oldalról a feljutást.
A középkori Bilaj alaprajzában szabálytalan négyszöget mutat egy hengeres toronnyal az északnyugati sarkában. A kb. 16 m magas és boltozott, 11,50 m külső átmérőjű, 2,30 m vastag falú tornyot, faragott mésztufa kövekből építették. A várat eltérő magasságú falak övezik, a legmagasabb fal a 18. métert is eléri. A vár szegment íves bejárata az északkeleti oldalon van. A középkori vár hossza kb. 34 m, a szélessége a közepén kb. 17 m. A törökkori külsővár hossza 90 m, a szélessége középen kb. 40 m. A középkori vár szűk udvarának déli és keleti oldalát egy hosszúkás, megtört vonalú palotával töltötték ki. A palota fő védelmét az ablakokkal egyidős, délre és keletnek néző puskalőrések jelentették. Az udvart övező keleti várfal, egyben a palota külső fala is. A nyugati várfalnak egy kisebb épület támaszkodik, amely a szolgák lakhelyéül szolgálhatott, de az sem kizárható, hogy inkább egy kápolna lehetett. A várfalból a várható támadás irányába, a területének kétharmadával kiugró torony mellett egy szépen falazott, kerek ciszterna található, amibe a tetőről lecsorgó esővizet gyűjtötték össze.
A lakhatási körülmények Bilaj várában, egy magasabb kényelmi fokozatot is kielégíthettek, ami megfelelt az érett gótika földesúri kastélyai szintjének. A várban világosan elkülöníthetők a földesúr és családjának lakás és védelmi igényei, funkciói. A főbb gazdasági épületek is a várban találhatók tehát ugyanott, ahol az öregtorony mellett a legjelentősebb építmény a palota volt.
Bilaj egyike azon legkarakteresebb középkori váraknak, amelynek jól fennmaradtak a 14-15. századi, védelmi jellegzetességei. A váron eddig semmilyen régészeti kutatást sem hajtottak végre, noha egy ilyen kutatás alapján egy igen jelentős monográfiát lehetne írni.
Engel Pál adatai szerint:
Bjelaj (Belaj, Bilaj) (Horvátország, Pset m., ma BiH.)
Mint castrum. 1450-től említik, ekkor bjelaji Perušić Péteré (Dl. 102114). – Rom Bosanski Petrovactól NY-ra, ~ területén. A rendek 1490-ben Corvin János élethossziglani birtokának nyilvánították (Dl. 19657). 1505-ben még özvegyéé, de Korbáviai János elfoglalta (1505: Vécsey lt. 271) és 1509-ben az övé (Belay, Dl. 33994).
Várnagya:
Orlowchych Duim (Corvin özvegyéé) 1505 XII 9 (Frangepán II. 261)
A vár mai állapota:
A várat 2012. 04. 20-án, Keserű László és Szabó Tibor társaságában jártam be. A rendkívül látványos vár még ma is viszonylag jó állapotban van, noha a külsővár falainak zöme már csak vonulatában figyelhető meg, ahogy a külsővárban egykor álló gazdasági épületek is csak terepalakulatokból ismerhetők fel. A belsővár hengeres tornya ma is majdnem teljes magasságában áll, ám a második emeleten nyíló toronybejárat megközelíthetetlenül magasan helyezkedik el, így a toronybelsőbe nehéz bejutni. A keleti oldal külső fala is magasan áll, benne az egykor e falnak támaszkodó palotaépület ülőfülkés ablakokkal és az ablakok közti lőrésekkel. A nyugati fal is teljes magasságában áll, a falkoronán egykor végigfutó, kőkonzolok tartotta gyilokjáró maradványaival. A belsővárnak egyedül a déli sarka omlott a mélybe.
Szatanek József
Forrás:
Hamdija Kreševljaković: STARI BOSANSKI GRADOVI. Naše starine, I 1953, str. 40.
Husrev Redžić: Srednjovjekovni gradoviu Bosni i Hercegovini, Sarajevo, 2009. str. 52-56.
