Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lippa - LipovaRomániaErdély és PartiumTemes történelmi vármegye - Solymos vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Solymos vára

A Maros folyó völgye fölé emelkedő lapos hegytető egyik szélére az 1270-es években emeltette Solymos várát Pál szörényi bán, akinek, mint birtokközpont szolgált az új erősség. Miután az Árpád-házi uralkodók sora kihalt, az anarchikus állapotokba került országot a leghatalmasabb bárók szaggatták darabokra, igyekezve maguknak minél nagyobb területek feletti befolyást szerezni. Így foglalta el Solymos várát is Kán László erdélyi vajda, a korlátlan hatalmú nagyúr. Töle 1315-ben vette vissza Károly Róbert király serege.

A következö évtizedekben az uralkodó utasítására az aradi királyi ispán fennhatósága alá tartozott a solymosi váruradalom, amihez a környékbeli jobbágyfalvak tartoztak a szolgálataikkal. Többször zálogbirtokosok ideiglenes tulajdonába is átkerült, míg 1440-ben a belháború során Ulászló király hívei szállták meg.

1444-től Hunyadi János kormányzó, egyben erdélyi vajda birtokába került át. Ez volt az vár fénykora, ekkoriban létesítették a napjainkig fennmaradt külső várat, valamint a palotaszárnyakat is jelentősen bővítették. Mátyás király egyik párthívének, a Bánffy famíliának adományozta oda, de azok hűtlensége után a saját fiának, a törvénytelen származású Corvin János liptói hercegnek juttatta.

A XVI. század elején a herceg özvegyének kezével együtt Brandenburgi György őrgróf szerezte meg. 1514-ben rövid ideig Dózsa György keresztes felkelöi tartották megszállva, de a temesvári győzelem után a nemesi seregek visszafoglalták. Mondhatta a magáénak Perényi Péter nádorispán, majd az 1526-ban magyar királlyá koronázott Szapolyai János is.

1541-ben itt pihent meg néhány napra a Szulejmán török szultán által elfoglalt Budáról az erdélyi területekre vonuló Izabella királyné is. Hozzá fűződik, a helyi hagyomány szerint a belső vár romos erkélye, az úgynevezett „Izabella királyé balkonja”.

1551-ben, a török elott titokban váradi békekötés értelmében a Habsburg zsoldosok vonultak a falai közé, akik azonban a következő esztendei nagy török hadjárat idején kardcsapás nélkül elmenekültek belöle. A muzulmán katonaság állomásozott a falai között egészen 1595-ig, amikor is Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadvezére, Borbély György – a Maros folyó völgyének sok más kisebb-nagyobb végvárával együtt visszafoglalta.

1602-ben az erdélyi fejedelmi székre pályázó Székely Mózes visszaadatta a törököknek az erődítményt, de a politikai változások után ismét a keresztény csapatok hatalmába került át. Miután a török Porta által követelt Lippa vára és környékének vissza nem adása a pusztulásba dönthette volna az erdélyi fejedelemséget, Bethlen Gábor fejedelem parancsára 1616-ban megostromolták és bevették ezt az eőödítményt a fejedelmi csapatok annak ellenálló helyőrségétöl.

A török hódoltság további évtizedeiböl nem sok adat maradt fenn a katonai szempontból jelentéktelen, másodrendü végvárról, amit - mivel a muzulmán hódítás határa egyre távolabb került töle - csak kis létszámú katonaság örzött. A töröktöl véglegesen 1688-ban sikerült elvenni. A továbbiakban Solymos is beletartozott a török által még mindig uralt Temesvárral szembeni végvárrendszerbe, amit fenntartott a Habsburg hadvezetés.

Ezért 1701-ben elkerülte a feleslegessé váló magyar erődítményekre kimondott felrobbantási parancsot. Egy korabeli zsoldjegyzék szerint 50 gyalogos katona őrizte a falait, tehát nem tartozott a fontosabb katonai támaszpontok közé. Az ország nagy részét ismételt harcokba sodró Rákóczi kuruc szabadságharc idején, 1703 és 1711 között Solymos várát elkerülték a támadások, mindvégig szilárdan a Habsburg hadvezetés uralma alatt maradt.

Mária Terézia királynő uralkodása alatt, mivel Temesvárt is visszafoglalták a Habsburg csapatok, feleslegessé vált a Maros-völgyi végvárvonal, így Solymos helyőrségét is a minimálisra csökkentették. Horea parasztvezér oláh felkelöinek egyik csapata 1784-ben a Várhegy alatt szenvedett vereséget a nemesi csapatoktól.

1788-ban a bécsi Hadvezetés elrendelte Solymos középkori várának katonai kiürítését és a várfalak és épületek lőporral való megrongálását. Miután ezt végrehajtották, a várat többé nem építették újjá. A következő évszázadokban az idöjárás egyre inkább rombolta a solymosi erösséget. A napjainkban végzett terepbejárás adatai szerint Solymos várában csak kisebb mértékű állagmegóvást végeztek, de a várrom omladékai régészetileg még nem feltártak, falai egyre pusztulnak.

Leírása:

Az alatta örvénylő Maros folyó mellett, egy 252 méter magas, meredek oldalú hegyen található a XIII. század végén emelt Solymos (Soimus) várának tekintélyes maradványai.

A településröl induló keskeny gyalogösvényen felkapaszkodva elöször egy széles fennsíkra érünk el. Hogy itt állt-e valamilyen külsö erődítés, palánk védőmű, azt csak egy régészeti feltárás tudná eldönteni, de ennek napjainkra nem maradt semmilyen felszínen látható nyoma.

A fennsíkot egy széles és igen mély szárazárok választja el a K-i részen emelkedő középkori vártól. Egykor a hatalmas kőoszlopokon nyugvó fahídon lehetett bejutni a várba, de ennek nyoma sem maradt, így most a várárokba leereszkedve, majd onnan a falomladékon keresztül érhetjük el a szabálytalan háromszög alaprajzú Solymos erősségének külsö falszorosát.

A két méter vastag külsö falakat támpillérekkel erösítették meg, melyek jórészt fennmaradtak. A belsö palotaszárny falai sok helyen a teljes magasságukig állnak, megfigyelhetök a reneszánsz ablakkeretek sora, valamint a téglával pótolt javítások nyomai.

Érdekes részlete még az „Izabella királyné erkélyének” hívott balkon, ahol a legenda szerint 1541-ben a Budáról elűzött özvegy úrnő kesergett a balsorsán. A Ny-i oldal közepén emelkedik a vastag falú öregtorony, a vár legkorábbi épülete, mely szintén elég jó állapotban élte túl az elmúlt évszázadokat.

Solymos korai kaputornya szintén a Ny-i oldalra, a mély szárazárokra nyílik, ennek még a felvonóhíd láncnyílásai is megtekinthetőek. Mikor aztán a külső falszorossal bővűlt a vár, valószínüleg a XV. század második felében, a Hunyadi család birtoklása idején, a főbejáratot is áthelyezték.

Solymos vára, a nagyfokú pusztulás ellenére még mindig a Maros völgyének egyik fontos történelmi emlékhelye, amely megérdemelné, hogy restaurálva megőrizzék az utókornak.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 291-292.

 

GPS: É 46° 6.530 (46.108837)
K 21° 43.385 (21.723087)

Információk: A vár a Maros folyó fölé magasodó 252 méter magas, meredek oldalú hegyen található. Messzire nyúlóan uralja a folyóvölgyet és a mellette futó utat.

Solymos községet Lippa városához csatolták, így közigazgatásilag Lippához tartozik. Arad felöl az E68-as (7-es) számú főúton érkezve már messziről látszanak a vár romjai.

Solymos községben a főútról, a patak mellett, balra közvetlenül a várdomb előtti mellékútra fordulunk le. Az utcában ahol lehetőség adódik, parkoljunk le. A várhegyre induló ösvényen cirka 20 perces, néhol közepesen nehéz kapaszkodással jutunk fel a vár romjaihoz.

Visszaúton érdemes a sziklagerincen futó ösvényen leereszkedni. Szép panorámát nyújt a folyóra és vissza a várra.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció